Tojóállományok takarmányozása

Agro Napló
A tojás az ember egyik legfontosabb tápláléka és étkezési alapanyagforrása, és egyben a madarak szaporodási folyamatának köztes állomása. Az ember tenyésztõi munkájának következtében a tojóhibridek képesek akár 1 hét alatt 6 tojást is tojni. És ezt folytatni akár egy éven keresztül (természetesen csökkenõ intenzitással és tojásmennyiséggel). A baromfi genetikai potenciáljának a csúcsához közeledik, és bátran kijelenthetjük, hogy a gazdasági haszonállataink közül a leghatékonyabban és leggazdaságosabban képesek állati terméket (hús, tojás) elõállítani. Jelen cikkemben a tojótyúkok takarmányozásának idõszakát fogom egy kicsit alaposabban nagyító alá venni, de most elöljáróban egy pár szót ejtenék a baromfi emésztési sajátosságáról is.
A baromfi fajnál a takarmány válogatásban és felvételben a tapintás, a szín és a forma megítélése játssza a fő szerepet. Az íz- és szagérzékelés elhanyagolható. Az egész magokat a zúzógyomor segítségével őrli meg az állat, de a mai hatékony és intenzív takarmányozás mellett elképzelhetetlen hogy nagy mennyiségû egész gabonamag kerüljön az állat elé. A takarmány általában dercésen vagy morzsázva kerül az etetőkbe. Az utóbbit jobb megoldásnak tartom a drágább mivolta ellenére is, mivel egy hő hatására okozódott részbeni feltáráson esik át a takarmány, a granulálásnak köszönhetően pedig a takarmány szemcsék közelebb kerülnek egymáshoz, így a takarmány felvételt lehet növelni. A morzsázásnak hála az etetőből való kiszóródás csökkenthető, ami a fajlagos költségekre is jótékony hatással van.
A takarmány komponensek közül a fehérjék és szénhidrátok emésztése az emlősökéhez hasonlóan zajlik le. A nyersrost emésztését baromfiban megnehezíti a takarmánynak a baromfi bélcsövében történő rövid áthaladási ideje. Ennek ellenére a vakbélben folyik kisebb mértékû cellulózemésztés. A takarmány össze nyersrost tartalmának az emésztése mégis jelentéktelen, mert a takarmánynak csak kis része jut a vakbélbe. Éppen ezért a baromfitartók fő törekvése az, hogy az állat elé kerülő táp nyersrost tartalma minél alacsonyabb legyen, mivel a magasabb nyersrost tartalom a takarmány egyéb komponenseinek az emészthetőségét is rontja. Az alacsony rosttartalmat olyan alapanyagok alkalmazásával tudják elérni, mint például a kukorica vagy a hipro szójadara. A takarmánnyal felvett zsírok az emlősök zsíremésztéséhez hasonló folyamatok eredményeként di- és monogliceridekre, valamint zsírsavakra hidrolizálnak. A baromfifajok igen jól emésztik a zsírt, ezt használják ki a broilertartók, amikor különböző alapanyagokkal (zsírpor, full-fat szója) a tápok zsír és energiatartalmát magasra teszik, ezáltal maximalizálva a testtömeg gyarapodáshoz szükséges energia bevitelt.
A baromfiaknál fokozottan ügyelni kell a vitaminszükséglet kielégítésére, mert a teljesen zárt tartási körülmények között az állat csak az általunk szolgáltatott takarmányból tudja fedezni a szükségleteit. A vitaminbevitelnél alapszabály, hogy minél nagyobb az állat termelése, illetve hogy minél nagyobb a stressz, és minél rosszabb körülmények között termel az állat, annál többet kell belőle biztosítanunk. A takarmányban a vitaminok bomlásnak indulhatnak a hő hatására, levegővel és napfénnyel való hosszabb érintkezés hatására, vagy például egyes toxinkötő anyagok használatával. Ezek a tényezők is mind emelik az általunk bevitt vitaminok ajánlott szintjeit. A tojótyúk tápok átlagos vitaminszintjeit:
A vitamin(IU) D vitamin(IU) E vitamin(mg)
Tojótyúk 8000-12000 2500-3500 20-30
Baromfinál az A vitamin hiánya esetén a nyelőcső hámjának elfajulása és veseelváltozások kialakulása (köszvény) mellett több lesz a véres tojás, és romlik a kelési százalék. A csirke májának A vitamin tartalmától függ, hogy a csirke meddig lesz képes kompenzálni a hiányos vitaminellátást. A klasszikus tojáshéj-elvékonyodás magyarázza a D vitamin hiányát a tojótyúkoknál és a nagyszülőpároknál, de jellemző tünet a csontritkulás miatti gyenge csontozat és deformálódás a broilercsirkénél. Az E vitamin hiánytünetei sokszor az E vitamin-antioxidáns (a vitamin bomlását gátoló anyag) jelenlétének a hiányára vezethetők vissza (pl. táplálkozási agylágyulás), de igazolt a közvetlen hiánya miatti szív- és vázizom-elfajulás is.
A tojástermelés metabolizálható energia transzformációs hatásfoka 60% körüli, amely a tojáshéj felépítésének energiaigényes volta miatt ennyire alacsony. Az energia és aminosav szinteknél az ajánlásokban lényeges különbséget tennünk kistestû, és középnagytestû fajták, illetve hibridek között. Az aminosav tartalomban a kéntartalmú aminosavak fontosságát nem győzi a szakirodalom hangsúlyozni, nem feledkezve meg a lizinszintről sem. Az ajánlott szintek a következők:
táblázat A beltartalmi szintekben tegyünk különbséget attól függően, hogy az állományunk a tojástermelés mely periódusában van. Legalább 3 féle beltartalmú és összetételû tojótápot etessünk egy tojóéven belül. Ne feledkezzünk meg a makroelem szintekről sem, a sikeres tojástermelés alapja ezen paramétereknek a megfelelő mértékû kielégítése.
Muzsek András
Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Új rendezvény a fenntarthatósági követelményeről és innovációs lehetőségekről!
AgroFood 2024
Országos jelentőségű rendezvény az élelmiszeripari vállalkozások számára!
Vállalati Energiamenedzsment 2024
Tudatos vállalati energiamenedzsment a hazai cégeknek!
Agrárium 2024
Jön a tavasz kiemelkedő agráripari konferenciája!
EZT OLVASTAD MÁR?