A legegyszerûbb megoldású berendezések a szabadtartásban (~biotartásban), illetve a kis családi, elsősorban saját ellátásra termelő gazdaságokban találhatók. Ezek általában etető és itatóvályúk, saját gyártású vagy gyári kivitelûek. Ezek a technológiák a természetüknél fogva jelentős munkaerőigénnyel üzemelnek.
Istállón belüli almos tartás (elsősorban brojler) esetében igen sokféle gyártmány közül választhatunk. Azonos mûködési módhoz több berendezés is beszerezhető a forgalmazóktól. Az etető berendezések lehetnek:
- teljesen-, félig- vagy egyáltalán nem automatizáltak;
- kézi- vagy gépi feltöltésûek;
- alsó- vagy felsőpályásak;
- tárcsás, korongos vagy láncosak;
- egy- vagy kétkörösek.
Az itató berendezések esetében szintén többféle megoldásból választhatunk az igényünknek megfelelően:
- teljesen-, félig- vagy egyáltalán nem automatizáltak;
- kézi- vagy gépi feltöltésûek;
- szabad vízfelszínû, csepegtető illetve szelepes;
- súlyszelepes függesztett;
- szintszabályzós- és nyomásszabályzós szelepes, stb.
A berendezés kiválasztásánál a gazdasági (pénzügyi) szempontok mellett három fő tényezőt kell figyelembe vennie a gazdálkodónak:
- lehető legkevesebb legyen a szóródási, kikaparási veszteség;
- minden állat kényelmesen hozzáférjen a takarmányhoz és vízhez; továbbá, hogy
- ne nedvesedjen az alom, főleg az itatók körül.
Ketreces tartás estén a takarmányozástechnológia és a tartástechnológia szerves egységet alkot. A ketreces berendezések tartozékai az etető berendezések. Ezek általában a ketrecsor homlokfala előtt húzódó vályúból és a feltöltésükre szolgáló egységekből állnak. A vályúkat általában 2-4 cm rétegvastagságú takarmánnyal töltik fel. Ennek legelterjedtebb eszközei a láncos és takarmánykiosztó kocsis berendezések. Ez utóbbiak lehetnek kézi vagy gépi mozgatásúak. Az itatás többségében szelepes önitatókkal van megoldva, de megtalálhatók még a csészés itatók is. A ketreces tartás komplex technológiájánál a legkorszerûbb technológiák esetében már teljes automatizáltság valósult meg.
Kiválasztásnál az előbbiekhez hasonlóan a takarmányszóródási veszteség és az elcsorgó ivóvíz minimalizálására kell törekedni. Emellett be kell tartani az állatvédelmi előírásokat, biztosítani kell a minimális etetőhosszt és a megfelelő számú itatót.
Véleményem szerint hazánk jól ellátott a különböző takarmányozástechnológiák tekintetében, mint ezt az FVM Mûszaki Intézet gépkatalógusában is láthatjuk. Megvásárolhatók a teljesen gépesített és automatizált etető- és itató rendszerek. Ezen korszerû nyugati berendezéseket azonban magas áruk a hazai jövedelmezőségi viszonyok miatt, a legtöbb gazdaság számára elérhetetlenné teszik. Jelenleg többségében rekonstrukciós beruházásokat végeznek a gazdálkodók, a legszükségesebb elemeket cserélik le technológiájukban. A korszerû berendezéseket csak az agrártámogatás igénybevételével vásárolhatják meg. Pedig a mûszaki innovációra nagy szüksége van az ágazatnak, hogy az évtizedes lemaradását behozza, és ne csak egy-két kiemelt nagyüzem, hanem az egész ágazat versenyképessé tudjon válni a nyugati versenytársakkal.
Pazsiczki Imre