Agro Napló • 2026. október 27. 19:32
Gyakran összekeverik az élelmiszereken feltüntetett földrajzi árujelzőket a védjegyekkel, pedig a két oltalmi forma mást jelent. A földrajzi árujelző a termék származásához és az ahhoz kapcsolódó minőségéhez, hírnevéhez vagy más jellemzőjéhez kötődik, míg a védjegy elsősorban a vállalkozások áruit és szolgáltatásait különbözteti meg egymástól - írja az Agrárszektor.
Magyarország több mint húsz éve csatlakozott az Európai Unióhoz és a földrajzi árujelzők uniós oltalmi rendszeréhez, a fogalmak használata azonban még a szakmabeliek körében sem mindig egyértelmű. Bár a földrajzi árujelző és a védjegy egyaránt iparjogvédelmi oltalmat jelent, alapvetően eltérő feltételek és jogosultságok kapcsolódnak hozzájuk.
A földrajzi árujelző olyan agrártermék elnevezése, amely meghatározott területről származik, és amelynek minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője szorosan ehhez az eredethez köthető. A földrajzi kötődés szorossága alapján eredetmegjelölésről vagy földrajzi jelzésről beszélhetünk.
Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) a legszorosabb kapcsolatot jelzi. Az ilyen termékek minősége döntően a földrajzi környezet természeti és emberi tényezőinek köszönhető, előállításuk minden lépése pedig az adott területen történik. Ebbe a körbe tartozik például az Akasztói szikiponty, az Alföldi kamillavirágzat és a Tokaji borok.
Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) esetében a termék hírneve vagy valamely tulajdonsága kötődik a földrajzi eredethez. A mezőgazdasági termékeknél az előállítás legalább egy fázisának a meghatározott területen kell végbemennie, a boroknál pedig a termőhely kötött. Ilyen védelmet élvez például a Lajta sajt és a Balatoni borok. A szeszes italoknál a földrajzi jelzés (FJ) elnevezést alkalmazzák, ide sorolható a Pálinka is.
Az oltalom megszerzését az előállítókból szerveződő termelői csoportosulás kezdeményezheti. Az eljárás kulcseleme a termékleírás elkészítése, amely pontosan rögzíti az előállítási követelményeket. A védett elnevezést kizárólag olyan termék viselheti, amely maradéktalanul megfelel ezeknek. A szabályok betartását az illetékes hatóságok vagy akkreditált tanúsító szervezetek folyamatosan ellenőrzik.
A földrajzi árujelző nem egyetlen cég kizárólagos magántulajdona. A bejegyzett nevet bármely olyan termelő használhatja, aki betartja a termékleírás előírásait. Az oltalom határozatlan időre szól, és a megszerzése díjmentes. Az érintett mezőgazdasági termékek csomagolásán kötelező feltüntetni a megfelelő uniós szimbólumot, míg a boroknál és a szeszes italoknál ez opcionális. E jelképek megjelenése is hozzájárulhat ahhoz, hogy a köznyelvben sokan tévesen védjegyként hivatkoznak rájuk.
A védjegy ezzel szemben arra hivatott, hogy egy vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse a versenytársakétól. Önmagában nem garantál sem meghatározott minőséget, sem specifikus termékjellemzőket. Bejegyzése tíz évre biztosít kizárólagos használati jogot a jogosultnak, ami újabb tízéves ciklusokra korlátlanul megújítható. A bejegyzési és a megújítási eljárás egyaránt díjköteles.
Lényeges különbség mutatkozik az oltalom érvényesítésében is. A földrajzi árujelzőként bejegyzett neveket az EU teljes területén védelem illeti meg a visszaélésekkel szemben. A tagállami hatóságoknak hivatalból kell ellenőrizniük a termékek megfelelőségét, és fel kell lépniük a jogosulatlan névhasználat ellen. Ez egyszerre óvja a tisztességes termelőket, és garantálja a fogyasztóknak, hogy valóban a megjelölt területről származó árut kapják. Védjegybitorlás esetén ezzel szemben főszabály szerint magának a jogosultnak kell bírósági úton fellépnie érdekei védelmében.
A hivatalos adatok szerint jelenleg 92 magyar agrártermék elnevezése élvez földrajziárujelző-oltalmat az Európai Unióban, míg tíz évvel korábban csupán 56 szerepelt a nyilvántartásban. A védett hazai megnevezések közül 43 borászati termékhez, 33 mezőgazdasági termékhez és élelmiszerhez, 16 pedig szeszes italhoz kapcsolódik.