Agro Napló • 2026. október 10. 08:59
A vízhiány egyszerre nehezíti a haltermelést és szűkíti a horgásztavi értékesítési lehetőségeket a magyar tógazdaságokban. A 2026-os őszi lehalászási szezonban a vízkészletek megőrzése mellett új piacok keresése is fontos feladat, a hazai kereslet várható visszaesését részben az export ellensúlyozhatja - írja az Agrárszektor.
Az őszi lehalászás során derül ki, hogyan fejlődött az állomány, és mennyi halat tudnak piacra vinni a termelők. Az idei eredményeket jelentősen befolyásolta a nyári aszály. Számos gazdaságban a megszokottnál kevesebb vízzel kellett fenntartani a termelést, a sekélyebb tavak pedig gyorsabban felmelegedtek. A kedvezőtlen oxigénviszonyok miatt több helyen korlátozni kellett a takarmányozást, ami lassította a halak súlygyarapodását, szélsőséges esetekben pedig halpusztuláshoz vezetett.
A tartós vízhiány már a lehalászás menetét is megváltoztatja. Sok termelő bizonytalan abban, hogy az ősszel leengedett tavakat a téli és kora tavaszi csapadékból újra fel tudja-e tölteni. Emiatt egyes gazdaságok a víz megőrzése érdekében elhalasztják a lehalászást, és további egy évig ugyanabban a tóban tartják az állományt. Ez azonban termelési hátrányokkal járhat. A negyedik életévébe lépő ponty ugyanis lassabban növekszik, a hosszabb ideig folyamatosan használt mederben pedig elszaporodhatnak a nem kívánt halfajok. Ezek táplálékot vonnak el a nevelt halaktól, rontva a természetes táplálék és a takarmány hasznosulását.
Ahol a tórendszer kialakítása lehetővé teszi, szivattyúkkal emelik át a vizet egy másik halastóba. Így megőrizhető a vízkészlet, az átemelés energiaigénye ugyanakkor jelentősen növeli a költségeket. Mindeközben ágazati egyeztetések indultak az Agrárminisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, valamint a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet részvételével. A tárgyalások célja annak feltérképezése, hogyan lehetne a lehalászáskor leengedett vizet helyben tartani, vagy akár ökológiai vízpótlásra felhasználni. Megfelelő infrastruktúrával a halastavak a környező táj vízellátásában is fontos szerepet kaphatnak.
Az aszály a termelők egyik meghatározó vásárlói körét, a horgászvizek kezelőit is sújtotta. A MOHOSZ nyári felmérésében 424 vízterületről, összesen mintegy 24,5 ezer hektárról érkeztek adatok. A vizsgált vizek többségében jelentkezett vízhiány, leggyakrabban 21–30 százalékos mértékben, de kiszáradásközeli és teljesen kiszáradt víztestek is akadtak. Összesen 82 vízterületen 39,5 tonna hal pusztult el, további 22 helyszínről pedig 11,7 tonnányi halat sikerült más vizekbe átmenteni.
A vízhiány miatt már 169 halgazdálkodásra jogosult jelezte, hogy várhatóan nem tudja teljesíteni a 2026-os tervében vállalt telepítési kötelezettségét. Ez különösen érzékenyen érintheti a tógazdaságokat, hiszen az ősz a horgászati célú halértékesítés kiemelt időszaka. Az elmúlt három évben az éves telepítések 42–58 százaléka szeptember és december közé esett. Ebben az időszakban 2023-ban 3130, 2024-ben 2060, 2025-ben pedig 1960 tonna hal került a horgászvizekbe.
A MOHOSZ és a MA-HAL a 2026-os támogatott telepítéseknél a piaci ponty irányárát kilogrammonként nettó 1350 forintban, a horgászati célú kétnyaras pontyét pedig nettó 1480 forintban határozta meg. A termelők értékesítési lehetőségeit azonban az ár mellett az is befolyásolja, hogy a felvevő vizek egyáltalán alkalmasak-e újabb állomány befogadására.
Külföldön eközben új lehetőségeket teremthetnek az aszály okozta termelési nehézségek. A vízhiány Csehország több tógazdaságát, köztük a hagyományosan pontytermelő dél-csehországi térséget is érintette. Termelői visszajelzések szerint Romániából szintén élénkül az érdeklődés a magyar élő hal iránt, ami részben pótolhatja a kieső hazai keresletet. Az export már eddig is kiemelt szerepet játszott az ágazatban: az AKI adatai alapján a halászati és akvakultúra-termékek kivitelének értéke 2025-ben elérte a 10,2 milliárd forintot.
A külpiaci értékesítés ugyanakkor nem minden gazdaság számára kínál azonnali megoldást. Az élő hal szállítási költsége, mérete és korosztálya, valamint a külföldön elérhető ár egyaránt befolyásolja a jövedelmezőséget. Az idei szezon egyértelműen megmutatta, hogy a vízbiztonság mellett a diverzifikált értékesítési csatornák kiépítése is elengedhetetlen. A szélsőséges időjáráshoz azok a tógazdaságok tudnak sikeresebben alkalmazkodni, amelyek több hazai és külföldi piacon is jelen vannak.