Agro Napló • 2026. október 5. 09:03
Az állattenyésztésből származó hígtrágyával hormonok és gyógyszermaradványok kerülhetnek a környezetbe, amelyek bizonyos körülmények között a növényekbe is eljuthatnak. A Hunland kutatásai a szennyezők kimutatására és eltávolítására, valamint a terhelés megelőzésére irányulnak, összekapcsolva az állattartást, a trágyakezelést és a termőföldi hasznosítást - írja az Agrárszektor.
A kutatási irány kiindulópontját egy egyetemi mérés adta. Gubó Eduard, a Hunland kutatás-fejlesztési projektmenedzserének elmondása szerint a Mosoni-Dunánál végzett vizsgálat során a vártnál jóval magasabb, mintegy 50 ezer nanogramm/literes koncentrációt mértek ösztrogénhatású anyagokból. Később a vállalat telepeiről származó hígtrágya elemzése az állattenyésztés szerepére irányította a figyelmet. A szakember rámutatott, hogy a környezetbe kerülő ösztrogénterhelés mintegy 90 százaléka ehhez az ágazathoz köthető.
Miközben a környezetben megjelenő hormonokról gyakran a lakossági gyógyszerhasználat jut eszünkbe, a trágyával kijuttatott mikroszennyezők útja jóval kevésbé ismert. Gubó Eduard szerint egyes anyagok a gyökereken keresztül a növény szárába, levelébe és termésébe is bekerülhetnek. A silózott takarmányban ráadásul fénytől és oxigéntől elzárva kifejezetten hosszú ideig fennmaradhatnak.
A Hunlandnál először azt vizsgálták, hogyan azonosíthatók és csökkenthetők ezek a szennyezők már közvetlenül a hígtrágyában. A mintákat szűrőoszlopos tisztítással készítették elő, majd emberi ösztrogénreceptort tartalmazó élesztőteszttel ellenőrizték a hormonhatást. Emellett műszeres méréseket, a növényekre gyakorolt mérgező hatást feltáró vizsgálatokat és baktériumos kezeléseket is végeztek.
A megfelelő eljárások kidolgozását nagyban nehezíti, hogy a hígtrágya összetétele folyamatosan változik. Tulajdonságait az évszak, a takarmányozás és a telepi körülmények egyaránt befolyásolják, miközben a benne élő mikroorganizmusok összetétele sem állandó. A különböző vegyületek ráadásul kölcsönhatásba léphetnek egymással, és felerősíthetik egymás káros hatásait.
A fejlesztés ezért több, egymásra épülő kezelési lépést kapcsol össze. A biológiai szakaszban baktériumokkal és speciális enzimekkel igyekeznek lebontani az aktív hormonmolekulákat, valamint a gyógyszermaradványokat. A szeparálás során elkülönítik a szilárd és a folyékony fázist. Ezt fizikai-kémiai eljárások egészítik ki, amelyekkel megkötik a mikroszennyezőket, majd könnyebben kiszűrhető pelyhekké alakítják a részecskéket.
A kutatás során ugyanakkor arra a következtetésre jutottak, hogy az utólagos tisztítás önmagában nem elegendő. A hatékony megelőzéshez az állattartás egészét vizsgálni kell, hogy lehetőség szerint már a telepen mérsékeljék a később trágyába kerülő szennyezők mennyiségét.
Ennek egyik kulcsfontosságú eszköze a vízminőség és a higiénia javítása. A vállalat egy elektrolízisen alapuló technológiát is alkalmaz, amely vízből és sóból, elektromos áram segítségével állít elő helyben felhasználható kezelőoldatot. A rendszert az állatok ivóvizének kezelésére és felületfertőtlenítésre egyaránt használják.
A célzottabb állategészségügyi döntéseket az állatok nyakában viselt érzékelők is segítik. A mozgásról, a kérődzésről és az aktivitásról gyűjtött adatok alapján pontosabban követhető a jószágok állapota, illetve megbízhatóbban felismerhető az ivarzás. Ez mérsékelheti a felesleges hormonális beavatkozások szükségességét. Az egyedi állapotfelmérés emellett az antibiotikumok indokolt, célzott alkalmazását is támogatja a rutinszerű csoportos kezelések helyett.
A vállalat Farm-to-Field szemlélete az állattól a termőföldig egyetlen összefüggő rendszerként kezeli ezeket a folyamatokat. Gubó Eduard szerint az alapelvek más állattartó telepeken is alkalmazhatók, ám a konkrét megoldásokat a helyi éghajlathoz, takarmányozáshoz, infrastruktúrához és szabályozáshoz kell igazítani. A fő cél a terhelés pontos mérése, a források csökkentése, valamint a szakszerű kezelést követően a tápanyagok ellenőrzött visszajuttatása a mezőgazdasági körforgásba. Így a hígtrágya nem csupán kezelendő hulladék, hanem értékes, hasznosítható erőforrás lehet.