Aki vendéglátással foglalkozik, egészen más szemmel tekint az alapanyagokra, hiszen egy legelésző tehénben már nemcsak a tejet látja, hanem a túrós batyut, a sajtot vagy a friss pogácsát, vagyis a teljes értékláncot. Bár egyre több hazai termelő hagy fel a gazdálkodással, a mezőgazdaság és a gasztronómia szimbiózisában hatalmas, kiaknázatlan lehetőségek rejlenek. A két terület nem külön világ, hiszen a mezőgazdaság adja az alapanyagot, a gasztronómia pedig magasabb hozzáadottérték-tartalmú terméket és élményt teremt belőle.

Ha a termelők nem csupán a nyers tejjel, hússal vagy gyümölccsel lépnek piacra, hanem maguk dolgozzák fel azokat, az óriási gazdasági előnyt jelent. A tejből sajt vagy túró, a saját tojásból száraztészta, a gyümölcsből lekvár készülhet. Aki pusztán az alapanyag eladásával kiszáll a termelési láncból, az lemond a magasabb hozzáadott értékből származó profitról.

Ennek a szemléletnek a legmagasabb szintje "a termelőtől az asztalig" modell, mint amilyen a falusi vendégasztal szolgáltatás is. Itt a termelő végigkíséri az ételt a megtermeléstől egészen a felszolgálásig. A vendég helyben fogyasztja el a helyi alapanyagokból készült fogásokat, látja az elvégzett munkát, és megismeri a gazdaság történetét. Ezért a hiteles élményért a városi fogyasztó - aki mára nagyrészt elszakadt az élelmiszerek valódi forrásától - hajlandó magasabb árat fizetni, hiszen művi parasztromantika helyett valódi gazdaságra, emberi kapcsolatokra és minőségi ételre vágyik.

Természetesen nem lesz minden gazdából sikeres vendéglátó, és egy falusi vendégasztal sem feltétlenül nyújt azonnal teljes megélhetést. Ugyanakkor stabilizáló kiegészítő tevékenységként megtermelheti azt a hiányzó bevételt, amely egy nehéz helyzetben lévő gazdaság túlélését, egy fejlesztés fedezetét vagy a működés folytatását biztosítja. Néha éppen ez az a többlet, ami a tevékenység feladása és a talpon maradás között dönt.

A mediterrán országok példája mutatja, hogy a helyi termékek, a turizmus és a mezőgazdaság egyetlen jól működő rendszert alkothatnak. A folyamat végén mindenki akkor jár a legjobban, ha az előállított érték és a haszon helyben marad. Ez a szemlélet itthon is járható út, amennyiben sikerül hatékonyan összekapcsolni az egyes szereplők erősségeit. Az alapanyagok helyi feldolgozása és élményként való értékesítése ma már nem csupán agrárkérdés, hanem olyan gazdaságélénkítő és vidékfejlesztési stratégia, amely élhetőbb jövőt biztosíthat a hazai vidék számára.