Agro Napló • 2026. szeptember 2. 15:48
Kritikus hónapok elé néznek a hazai tejtermelők 2026 őszén, miután az extrém aszály miatt drasztikusan visszaesett a legfontosabb tömegtakarmánynak számító silókukorica termése, miközben a tejfelvásárlási ár már hónapok óta az önköltségi szint alatt stagnál. Bár a gazdaságok egyelőre a tavalyi tartalékaikból élnek, télen komoly takarmányhiány várható, amelynek pótlása rendkívül költségesnek ígérkezik. A túlélés érdekében felgyorsult a piaci koncentráció az ágazatban, a gazdák pedig alternatív takarmánynövények bevonásával és kiegészítő jövedelemforrások keresésével próbálják átvészelni a válságot - írja az Agrárszektor.
A tejtermelő gazdaságok legfőbb problémáját jelenleg a kiesett tömegtakarmány pótlása jelenti. Zászlós Tibor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke rámutatott, hogy az idei terméseredményekben hatalmas területi különbségek mutatkoznak. Míg a Dunántúlon elfogadható a helyzet, az Alföldön rendkívül gyenge kukoricatermést takarítottak be. A hiányzó keményítőt így drága szemestakarmánnyal kell pótolni, ráadásul a kedvezőtlen időjárás miatt megnőtt a mikotoxinok felszaporodásának esélye is. Ez újabb állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági kockázatokat teremt, ami további extra költségterhet ró a termelőkre.
A krízis teljes súlya egyelőre rejtve marad, mivel a telepek jelentős része még a 2025-ös készleteit éli fel. Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint az igazi kihívás november és március között várható, amikor ezek a tartalékok kimerülnek. Bár külföldről be lehetne szerezni az utánpótlást, a magas fuvardíjak miatt a tömegtakarmány importja szinte kigazdálkodhatatlan terhet jelentene a gazdaságoknak.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a tejtermelők immár nyolc hónapja veszteséggel dolgoznak. Bár a nemzetközi spotpiacokon – például Milánóban – már elindult egy érezhető áremelkedés, a hazai szerződéses árak ezt csak egy-két hónapos csúszással követik, így a belföldi átlagár egyelőre 129–135 forint körül mozog litereenként. A folyamatos veszteségek hatására megindult az állományok ritkítása. Tömeges csődhullám ugyan nincs, de a nehezebb helyzetbe került kisebb üzemek sorra adják fel a termelést. Állataikat a nagyobb, hatékonyabb gazdaságok veszik át, ami a hazai tejpiac erőteljes koncentrációjához vezet.
A kilátástalannak tűnő helyzetben a gazdaságok innovatív megoldásokkal próbálnak alkalmazkodni a megváltozott klímaviszonyokhoz. A takarmányozásban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az őszi vetésű kalászosok. Egyed Barna, a Fino-Farm Szövetkezet elnöke elmondta, hogy a megbízhatatlanná vált silókukorica helyett már az idei szezonra tudatosan megnövelték a rozs és a tritikálé vetésterületét. Ezek korai, tavaszi betakarításával épp a legkritikusabb, hőstresszes nyári időszakban tudtak kiváló minőségű takarmányt adni a teheneknek, stabilan tartva a tej beltartalmi értékeit. A jövőben még tovább lépnek, és áttérnek a direkt vágású teljesnövény-szilázs készítésére, amellyel a kalászosokat a kukoricához hasonlóan silózzák be, lényegesen biztosabb és nagyobb hozamot garantálva.
A takarmányozási reformok mellett ugyanakkor az üzleti modell átalakítása is elkerülhetetlenné válhat. Nyugat-Európában a tejtermelők egy része a megújuló energiatermelésből származó támogatásokkal és a garantált átvételi árakkal biztosít magának stabil alapjövedelmet. Szakértők szerint a magyar ágazat számára is a hasonló, alternatív bevételi források kiépítése jelentheti a hosszú távú kiutat, amelyek képesek tompítani a klímaváltozás és a hektikus piaci viszonyok együttes negatív hatásait.