Agro Napló • 2026. május 29. 16:57
Közel egymillió hektárnyi egykori vizes élőhely helyreállítása jelentheti a megoldást az Alföld egyre súlyosbodó vízhiányára. Egy friss hazai kutatás szerint a csapadék és az árhullámok visszatartása nem csupán természetvédelmi cél. Ez a lépés a mezőgazdaság klímaadaptációjának és a terméshozamok növelésének is az egyik leghatékonyabb eszköze - olvasható az Agrárszektor oldalán.
Az Alföld mezőgazdasága jelenleg csupán néhány szántóföldi kultúra - főként búza, kukorica, repce és napraforgó - termesztésére épül. Ez az egyoldalú termelésszerkezet az egyre gyakoribb aszályok és a klímaváltozás miatt mára tartós válságba került. Mivel a térség európai viszonylatban is az egyik leginkább kitett régiónak számít, a kutatók szerint az apróbb technológiai beavatkozások már nem elegendőek. A teljes földhasználati rendszert újra kell gondolni. A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont kutatói, Pinke Zsolt és munkatársai azt vizsgálták, hogyan hatna a környezetre és a gazdaságra a víz tájban tartása a hagyományos vízelvezetés helyett. Modellezésük szerint egy tiszai árhullám kivezetése évente átlagosan 367-552 köbméterrel tölthetné fel hektáronként a talajvízkészletet. Ennek köszönhetően a vizes élőhelyek környezetében fekvő, magasabban elhelyezkedő szántókon a kukoricatermés akár 20-2%-kal is növekedhetne.
A szakemberek az Alföld területének 21%-án azonosítottak olyan gyenge vagy közepes termőképességű, belvíznek gyakran kitett területeket, ahol érdemes lenne helyreállítani a vizes élőhelyeket. A célterületek kijelölésekor szándékosan kizárták a jó minőségű szántókat és a beépített területeket. Ehelyett kifejezetten a kedvezőtlenebb adottságú földeket helyezték fókuszba.
A vizsgált területek két fő övezetre oszthatók. Az elsőbe a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve a magas természeti értékű, belvíz- és nitrátérzékeny területek tartoznak. Itt a vízvisszatartás a szántóföldi művelés feladásával, valamint az extenzív, természetközeli hasznosításra való átállással járna. Ez a lépés az európai uniós környezetvédelmi célokhoz is szorosan illeszkedik.
A második övezetben nincsenek védett területek, viszont rendkívül magas, 88%-os a szántók aránya. Ezeken a sokszor már csak veszteségesen megművelhető földeken a hagyományos gazdálkodás valós alternatívája lehetne az árvíz- és aszálykockázat-kezelés, a talajvízpótlás, valamint a táj turisztikai értékének növelése.
A tanulmány legfőbb üzenete, hogy a vizes élőhelyek helyreállítása messze túlmutat a puszta természetvédelmen. Ez a jövőálló, klímaadaptív földhasználat alapja. A hagyományos, intenzív belvízelvezetésre épülő szemlélet az Alföldön egyre kevésbé fenntartható. A térség fennmaradása nem a víz minél gyorsabb elvezetésében, hanem annak megtartásában rejlik. Ez a megközelítés egyszerre mérsékli a klímakárokat, éleszti újra az élővilágot, és teszi kiszámíthatóbbá a mezőgazdasági termelést.