Az egyoldalú gabonacentrikus vetésszerkezetben fontos szerepet töltenek be az olajnövények, melyek együttes területe mintegy 10–15% a szántóföldi vetésszerkezetben. Termesztésük teljes egészében gépesíthető, legfontosabb munkamûveleteik nem esnek egybe a gabonafélékkel, ezáltal a gépi eszközök kihasználása javítható. Előnyük még, hogy kedvezőtlenebb körülmények között is termeszthetők és az értékesítésük biztosabb. A napraforgó országos vetésterülete 350–500 ezer ha között változott az elmúlt 10 évben, de 2005-ben 522 ezer ha-on termesztették, így hazánk az EU második legnagyobb napraforgó termesztő országává lépett elő. A napraforgó gazdaságos termesztését több tényező befolyásolja, így a fajta, vetésidő, tőszám, tápanyag-utánpótlás és nem utolsó sorban a növényvédelem. A napraforgónak közismerten sok gombabetegsége van, ugyanakkor a fungicides állományvédelem lehetőségei – több szempontból is – korlátozottak.

A védekezések korszakai



A 70-es években a legnagyobb kórtani problémát a napraforgó peronoszpóra jelentette, mely a csírázó állomány kiritkulását vagy később a növény törpülését okozta. A betegség elleni legolcsóbb kémiai védekezés a vetőmagvak csávázása metalaxyl hatóanyaggal, mely évtizedek óta bevált technológia. A napraforgó peronoszpóra ellen a 90-es évektől kezdve már a nemesítők is védekeznek. A rezisztenciáért felelős gének az új hibridekben már megtalálhatók, ezáltal a növények megfertőződése jelentősen csökkenthető. Az új peronoszpóra rasszok kialakulásának veszélye miatt a nemesítői munkát folyamatosan fenn kell tartani.



A 80-as években a termelők életét a tányérbetegségek keserítették meg. A csapadékos nyarakon a szürkepenészes és a fehérpenészes rothadás a termésátlagokat jelentősen csökkentették. A tányérrothadás elleni hatékony védekezés összetett feladat elé állította a növényvédelmi szakembereket. A megfelelő agrotechnikai szabályok betartásával (vetésváltás, tőszám stb.) a tányérrothadás kialakulását csak késleltetni lehet, de csapadékos nyarakon a kórfolyamat biztosan elindul. Ebben az esetben már csak kémiai védekezéssel csökkenthető a kár, melynek jól bevált eszköze a merevszárnyú repülőgép vagy a helikopter. A megváltozott birtokstruktúra miatt a légi növényvédelem fokozatosan háttérbe szorul.



Hazánkban a 90-es évektől kezdve a szárbetegségek dominálnak, így a Diaporthe helianthi, Sclerotinia sclerotiorum, Macrophomina phaseolina, Alternaria sp., Phoma macdonaldii és a Botrytis cinerea fellépése esetenként országos járványt és jelentős terméskiesést idézett elő. Ilyen volt az 1997-es esztendő, amikor a Diaporthe járvány hatására az országos termésátlag kb. felére csökkent. A Diaporthe helianthi kórokozó tünetei a csónak alakú őzbarna foltok elsősorban a szár alsó részén jelennek meg. A foltok intenzíven növekedhetnek, elérhetik a 20 cm-es hosszúságot és gyakran az egész szárrészt körülölelik. A szár bélszövete idővel elsorvad, üregessé válik, meggyengül s ezáltal könnyen eltörik. A csapadékos nyár miatt 2005-ben újra nagy károkat okoztak a tányérbetegségek.

A védekezés időzítése



A tapasztalataink azt mutatják, hogy a júniusi Diaporthe fertőzések okozzák a legnagyobb károkat. Amíg a betegség csak a levélen található, addig felszívódó hatóanyaggal a kórfolyamat jól blokkolható. A megkésett védekezések, amikor a betegség már a száron is megtalálható, már nem hoznak kellő eredményt. Virágzáskor elvégzett kezelés már csak a tányérbetegségek (Sclerotinia, Botrytis) ellen nyújtanak megfelelő védelmet. Ideális az lenne, ha előrejelzésre alapozva a kórokozó fő fertőzési időszakában végeznénk a kezelést szántóföldi permetezőgéppel 300 l/ha lémennyiséggel. Ez időjárástól függően június közepétől július elejéig tart. Ekkor viszont a napraforgó magassága már akkora – optimális vetésidőt feltételezve – hogy hagyományos permetezőgéppel taposási kár nélkül nem lehet elvégezni a permetezést. Ezért a védekezést hagyományos szántóföldi permetezőgéppel 6–8 lomblevél páros állapotban kell elvégezni, amikor még utoljára be lehet menni az állományba taposási kár nélkül. Ez általában június 6–15. körül van. Ha ekkor végezzük a kezelést, akkor a készítmények kb. 3 hetes hatástartamát figyelembe véve megelőzhetjük a szárbetegségek kialakulását. Az engedélyezett felszívódó fungicidek hatásosak a kórokozók ellen, de ennek feltétele a kórokozók fertőzési ciklusához igazodó időzítés.

A védekezés eszközei



A hagyományos szántóföldi permetezőgéppel a növény 6–8 levélpáros állapotáig tudunk védekezni a szárbetegségek ellen, de ez sok esetben nem esik egybe az optimális védekezési idővel. A légi úton történő védekezés erősen visszaszorult a táblaméret, az elsodródás és a közepes hatékonyság miatt. Ezeket a problémákat küszöbölheti ki a hidas permetezőgép, melyek használata egyre jobban terjed.



A vizsgálat során John Deere 4720 típusú önjáró hidas permetezőgéppel juttattuk ki az Amistar Xtra és a Sfera 267,5 EC fungicideket különböző dózisokban. A permetezéseket 6–8 levélpáros állapotban, virágzás kezdetén és citroméréskor végeztük el PR63A82 fajtában. Ez az önjáró permetezőgép 3000 l-es tartállyal és 27,4 m szórókerettel rendelkezik. Hasmagassága 170 cm és fel van szerelve GPS alapú párhuzamvezető rendszerrel, ami kiküszöböli a csatlakozási hibákat. A permetlé mennyisége az első időpontban 330 l/ha, míg a második és harmadik permetezéskor 400 l/ha volt. A vizsgálatot nagyparcellán (0,72 ha) 4 ismétlésben végeztük el. A kezelések szár- és tányérbetegségek elleni hatékonyágát a „Hatósági fungicid és baktericid módszertan” szerint értékeltük. Ezt követően deszikáltuk az állományt, majd betakarításkor mértük a parcellák termésátlagát és a magok olajtartalmát.

Eredmények



A fungicides kezelések hatására a napraforgó növényeken a gombás eredetû szár- és tányérbetegségek gyakorisága jelentősen csökkent. A legjobb védőhatást akkor kaptuk, ha az Amistar Xtra és a Sfera 267,5 EC készítményeket 1,0 l/ha dózisban 3 alkalommal juttattuk ki. A hektáronkénti dózis és a kezelések számának csökkentésekor a betegségek elleni biológiai védőhatás romlott. A kezeletlen parcellákon a betegségek hatására augusztus közepén leszáradtak a levelek, ezzel szemben a fungiciddel kezelt parcellák zöldek maradtak és tovább fotoszintetizáltak. A fungicides kezelések hatására szignifikánsan nőtt a termésátlag (+ 0,5–0,8 t/ha) és a magok olajtartalma (+ 2–3%). A PR63A82 fajta növénymagassága évjárattól és termőhelytől függően 180–200 cm között változik, ezért a 170 cm hasmagasságú hidas permetezőgép kismértékû kárt okozott a tányérok letörésével.



A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy megfelelő magasságú fajta megválasztásával az önjáró hidas permetezőgép hatékonyan alkalmazható a napraforgó fungicides állományvédelmében. Az önjáró hidas permetezőgéppel a gombaölő szerek kijuttatása nem függ a növénymagasságtól, ezért gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve a napraforgó szár- és tányérbetegségei ellen 1 (2) alkalommal célszerû védekezni a fertőzési viszonyoktól függően.

A cikk szerzője: Simon Zoltán