Milyen problémákra számítsunk áprilisban?

A levéltetvek az elsők között jelennek meg, ha nincs szerencsénk akkor az összes gyümölcsfa veszélyben van miattuk. A friss hajtásaikon telepednek meg, szívogatva a növényi nedveket. Az őszibarackfák tulajdonosainak ilyenkor a tafrinás levélfodrosodás ellen kell résen lenniük, amely a hűvös, csapadékos tavaszi napokon képes tarra kopasztani a lombkoronát. A virágzó fáinkat a bundásbogár fenyegeti, amely képes egyetlen nap alatt lerágni a teljes virágzatot, meghiúsítva a termést. A védekezés kulcsa ilyenkor a megelőzés és a folyamatos megfigyelés.

A monília a virágok és hajtások könyörtelen gyilkosa

A monília nem csupán egy esztétikai hiba, hanem az egyik legpusztítóbb gombás betegség, amely különösen a csonthéjasokat - meggyet, cseresznyét, kajszibarackot - sújtja. A kórokozó legveszélyesebb formája a tavasszal támadó virágfertőző monília. A gomba életciklusa a fán felejtett, összeaszott gyümölcsmúmiákban és a beteg ágrészek repedéseiben indul el. Amikor az áprilisi időjárás reggelente párássá, ködössé válik, a gomba spórákat termel, amelyeket a szél és az eső juttat el a virágokra. A monília ravasz stratégiát alkalmaz, mert a nyitott virág bibéjén keresztül hatol be a növénybe. Olyan ez, mint egy trójai faló, a gombafonál a bibeszálon keresztül lejut a kocsányba, majd onnan bejut a hajtásba, sőt a fás részekbe is.

A tünetek drámaiak, mert a virágok hirtelen elbarnulnak, elszáradnak, de nem hullanak le, hanem ott csüngenek a fán, mintha megperzselték volna őket.

Metszőolló és permetezőgép

A monília ellen egyetlen módszer általában nem elég, kombinált stratégiára van szükség. A fizikai védekezés alapja a fertőzött részek eltávolítása. Ha látjuk a száradó hajtásvégeket, azokat azonnal le kell vágni, mégpedig úgy, hogy legalább 8-10 centiméternyi egészséges részt is eltávolítunk vele együtt. Ezt nevezzük egészségügyi metszésnek. A levágott részeket soha ne tegyük a komposztba, mert a gomba túléli, az égetés vagy a mélyre ásás a biztos megoldás. A vegyszeres védekezésnél az időzítés kritikusabb, mint maga a hatóanyag. A monília ellen három alkalommal érdemes beavatkozni: fehérbimbós állapotban, teljes virágzáskor (ez a legfontosabb) és sziromhulláskor.

A növényvédő szereket két nagy csoportra oszthatjuk. A kontakt szerek a növény felszínén képeznek védőpajzsot. Ide tartoznak a réz- és kéntartalmú készítmények, valamint a kaptán hatóanyag. Fontos tudni, hogy a réz virágzásban perzselhet, ezért ilyenkor csak speciális, kímélő formációit szabad használni. A kontakt szerek hátránya, hogy az eső lemossa őket, és nem tudnak a virág belsejébe hatolni. A szisztemikus, felszívódó szerek, ezek a „modern orvostudomány” vívmányainak tekinthetők a kertben. Bejutnak a növény nedvkeringésébe, és belülről gátolják a gomba terjedését. A legnépszerűbb hatóanyagok a ciprodinil, amely hűvös időben is kiválóan működik, a fenhexamid vagy a boszkalid és piraklostrobin kombinációja. Ezek képesek megállítani a fertőzést akkor is, ha a gomba már bejutott a bibébe.

A kezelés elmaradásának ára, a fa lassú halála

Sokan követik el azt a hibát, hogy ha csak néhány ágvég szárad el, ráhagyják a természetre. Ez azonban végzetes lehet. Ha a nagy mértékű monília fertőzés kezeletlen marad, a gomba évről évre mélyebbre hatol a vázágakba. A fa ilyenkor védekezni próbál, sebeket zár le, és megindul a mézgásodás, ez egy borostyánkőszínű, ragacsos folyadék megjelenését jelenti a törzsön és ágakon. Ez a folyamat felemészti a növény energiáit. A kialakuló rákos sebek miatt a nedvkeringés idővel akadályozottá válik, a korona elkezdi felkopaszodni, az ágak sorra pusztulnak el. Pár év alatt a fa teljesen legyengül, az immunrendszere összeomlik, és végül egy korábban életerős, bőven termő gyümölcsfa tűzifává válik. A monília elleni védekezés tehát nem csupán az idei termésről szól, hanem a kertünk jövőjéről és a fáink életben tartásáról.