Nagy Z. Róbert • 2026. március 21. 06:01
Az országunk vízmérlege is deficites, mert a folyószabályozásoknak köszönhetően az árvizek elkerülhetők lettek, de egyúttal rengeteg, itt leeső csapadékvizet vezetünk ki az országból e folyókon keresztül, ami már hátrányos. A vízmérleg kicsiben is fontos, azaz, hogy a telken lehulló csapadék, lehetőleg ott hasznosuljon és abból minél több bent is maradjon. A kihívás ebben annyi, hogy hazánkban kevesebb a csapadék mennyisége, mint kellene és annak időbeli eloszlása sem kedvez a növényeknek. Illés Olivérrel „Az Ehető kert” megálmodójával, permakultúrás oktató és tervezővel beszélgettünk arról, hogy mit tehetünk a jobb vízgazdálkodás érdekében azért, hogy kertünk növényei a legoptimálisabb ellátást kapják az éltető vízből.
Miért van szükség egy telken belüli léptékben is vízgazdálkodással foglalkozni?
Én Gyulán élek, itt csapadékmennyiség szempontjából rosszabb a helyzet, mint az Alpokalján, mert eleve kevesebb az éves csapadék mennyisége. Korábban az éves mennyiség 500-550 mm körül volt, az utóbbi éveket körülbelül 30 százalékos mínusszal zártuk. A tavalyi év csapadékos tele kivételt képez ebben a sorban. Azért fontos a csapadékvíz-gazdálkodás, mert ennek az értékével sokan nincsenek tisztában. Előadásaim során rendszeresen feltesszem a kérdést, hogy ki mennyit fizet a csapadékvízért? - ami nehezen dekódolható, ám ha nem lenne semennyi csapadék és emiatt kizárólag öntözéssel lehetne a kertet éltben tartani, annak igen nagy költsége lenne
- mondta lapunknak Illés Olivér. Kiemelte, a csapadékvíz tehát az érték. Ennek ellenére sokan próbálnak azonnal megszabadulni tőle, ilyen amikor a tetőről összegyűlő csapadékot az utcára vezetik, rosszabb esetben, ami illegális is, a csatornahálózatba. Ezt pedig a területen is lehetne tartani, és amikor szükséges kijuttatni a talajba.
Tehát össze kell gyűjteni, tárolni és kijuttatni?
Igen, mert a mi klímánkon a csapadék körülbelül 60 százaléka ősz és tavasz között hullik, nem vegetációs időben, azaz a talaj tartalékainak a feltöltésére ez jó, ám a növények pont nyáron, amikor szükségük lenne rá, kevesebb vízhez jutnak, természetes csapadékból. A fennmaradó kb. 40 százalék eloszlása egyenetlen, nyáron nem ritkák az akár két hónapig tartó aszályos időszakok. A legolcsóbb megoldás, hogy ha a vizet mondjuk a háztetőről kivezetjük a talajra, és megakadályozzuk, hogy elpárologjon, ezt talajtakarással tudjuk megoldani élő vagy élettelen mulccsal. Amikor csapadékvíz „megfogással” tervezünk, akkor azt a legmagasabb ponttól kell kezdeni, és a túlfolyással is számolni kell. Azaz nagyon jó, ha van egy tartály, vagy pár hordó csapadékvíz tárolásra, de esélyes, hogy még így is nagy mennyiségű víz folyik el - kvázi a hordók mellé.
A szakember hangsúlyozta, próbáljuk megfogni és tárolni a vizet, de ami túlcsordul annak a sorsáról is gondoskodjunk. Ezt a gyakorlatban úgy képzeljük el, hogy a tetőről két oldalt jön le csatorna, akkor ott két tartállyal gyűjtsük a vizet, ami innen túlfolyik, az menjen a kerti tóba, ami onnan túlfolyik az kis vizesárokban menjen a gyümölcsfák közé a gyökérzónához, így a teljes csapadékmennyiség telken belül marad. A permakultúrában fontos a minél kisebb ökológiai lábnyom, esetünkben ha lehet, csapadékvizet használunk föl és nem szivattyúval, a föld mélyéről zsigereljük ki a talajvizet és a rétegvizet, a másik cél, hogy a kert minél inkább önellátó legyen. Itt nem villamosenergiát használunk a víz szállítására, hanem a gravitációt és a közlekedőedények elvét, ha van erre lehetőség.
Az önellátó kerthez pedig még az szükséges, hogy a kert faj- és fajtaösszetételét úgy állítsuk össze, hogy olyan növények kerüljenek bele, melyeknek megfelelők az adott körülmények. Ha például sokkal vízigényesebb növényeket ültetünk, mint amennyi víz rendelkezésre áll, akkor nem lesz önellátó a kert mert folyamatosan öntözni kell a csapadékpótlási igény miatt. Egy uborka, vagy salátaágyást természetesen kell öntözni, de a cél, hogy a kert nagyobb területén minél kisebb beavatkozással, például kevesebb vagy nulla vízpótlással lehessen kertészkedni. A vizet megpróbáljuk célzottan a gyökérzónához juttatni, esőztető öntözés is csak ott van, ahol és amikor nagyon muszáj, ahol a levegő hűtése és a párásabb mikroklíma kialakítása is szükséges.
Az probléma, ha valaki a talajvízből öntöz?
Illés Olivér elmondta, azzal nincs igazán probléma, ha egy valaki fúrt kútról öntöz, de nyilván cél a csapadékvíz önnellátás. Tehát a talajvíz kitermelése egy kert szintjén nem hatalmas gond, ha azt etikusan tesszük és mulcsozunk, de az országban már 3 millió ember öntözi a kertjét, aztán hozzá jön az agrárium, és az ipar vízigénye, ez már olyan mérték, amitől sivatagosodni kezdünk. A körforgás sem igazán működik mert nálunk is megfigyelhető, hogy a csapadék az erdők környékén hullik le.
Itt Gyula és Békéscsaba között Pósteleken van nagyobb erdő, ott több is a csapadék, mint attól távolabb, pedig a mezőgazdasági területekre ráférne. Ennek oka, hogy az erdőkben rengeteg baktérium él, melyek egy részét nagyon magasba viszi a légáramlat és azokon az esőfelhőbe jutva, elektromos töltésük miatt rajtuk kicsapódik a víz és megkezdődik a csapadékképződés. Tehát az, hogy mi kitermeljük a talajvizet ill. rétegvizet és abból a párolgási veszteség majd visszahullik a talajra az igaz, de nem ott fog visszahullani, ahol szeretnénk, hanem ott, ahol erdő van. És hazánk területe nem eléggé erdősített ahhoz, hogy ez a körforgás jól működhessen.
A vízmegtartáshoz a kerti tó kialakításánál sem azt kell nézni, hogy most 10 000 forint áramszámlát megspórolunk azzal, hogy nem szivattyúzunk, hanem a vizet benntartjuk és gravitációs elven irányítjuk a kertben, hanem a cél hogy kevesebb energiát használjunk, és lesz egy kerti tavunk, ami kedvezőbb mikroklímát teremt maga körül, vizes élőhelyet, több hasznos állatot vonz a kertbe, melyek a növényvédelmi problémáinkat is segítenek orvosolni.
Mennyi az annyi a vízmegtakarításban?
Ha egy területen 700 mm az éves csapadék, és 100 négyzetméter tetőfelületünk van, amiről ezt összegyűjtjük az esőt, akkor az 70 000 liter, azaz 70 köbméter csapadékvíz évente (1 mm eső 1 négyzetméteren 1 liter vizet jelent, 1 mm csapadék átlagosan 1 cm mélyen nedvesíti be a talajt). Természetesen ez a mennyiség egy év alatt hullik le, azaz nem ennyit kell tárolni egyszerre, de az már kertenként változó, hogy mekkora tárolókapacitással kell rendelkezni. Vannak erre kalkulátor programok, melyek megmutatják, hogy egy szamócának, vagy almafának mennyi a vízigénye. Például egy 6 méter lombkoran átmérőjű almafa igénye, ha 5 köbméter akkor így már lehet tervezni a vízigényt az egész kertre vetítve.
Amennyiben minden tárolókapacitás ellenére van még mindig túlcsorduló vizünk akkor azt a talajban tudjuk tárolni, ehhez az kell, hogy minél több növényt ültessünk. A természetben sem találunk fedetlen talajt, ezért a permakultúrás kertben is legyen zárt a növények társulása hiszen azok élő mulcsként funkcionálnak. Ahol épp nincs növény időlegesen ott pedig élettelen mulccsal szalmával, ágdarálékkal legyen vastagon takarva a teteje, ami nem csak a gyommentesen tartja a felületet, de a talajból a víz kipárolgását is megakadályozza. Egy kis fa köré egy dombot alakítunk ki, a törzstől lejtve excentrikusan, hogy a hajszál gyökerek irányába jusson a víz. Nagy fa esetén nem a törzs körüli rész a lényeges, hanem a csurgó, ez az a gyűrű alakú terület, ami a lombkorona pereme alatt van, attól befelé és kifelé egyaránt 30-50 centiméterre, hiszen amikor csapadék hull azt erre a talajrészre juttatják le a levelek. Tehát ezt a részt kell vagy mulcsozni, vagy gyümölcsbokrokkal beültetni, hogy a vízmagtartás megvalósuljon.
Jó a vastag mulcsozás?
A gyümölcsfát ültetéskor jól megöntözzük, esetleg tavasszal még kaphat egy adag vizet, mindkét alkalommal körülbelül 40-50 liter vizet és mulccsal bőségesen takarjuk a talajt. Akárcsak az erdőben ősszel, akkor a mulcs ezt a vizet hónapokig megtartja, tehát nem az lesz a kérdés, hogy ha kevés eső esik az lejut e a talajba a mulcsréteg vastagsága miatt, hanem a cél, hogy ami a talajban van víztartalék az ne párologjon ki, és hűsebben tartsa a gyökérzónát.
Vizet megtartani: szétterítés, lelassítás (ez lejtős talajon fontos az erózió megakadályozására például teraszos műveléssel), beszivárogtatás. És ha már a talajban van akkor bent tartás, ehhez pedig talajélet és rengeteg növény kell, melyeknek a talajtakarás ideális, hiszen az csökkenti a párologtatást, emellett még nyáron is hűvösebben tartja a gyökérzónát. Ez a talajlakó élőlényeknek is kedvez, de növényeink is jobban fejlődnek, ha a talaj nem melegszik fel a gyökereik körül. Mert egy kertben is minden mindennel összefügg.