A legfontosabb alapszabály, amit minden évben érdemes szem előtt tartani: ami tavasszal virágzik, azt nem szabad ilyenkor metszeni. Ezek a növények ugyanis már az előző év végén, nyárutón és ősszel kifejlesztették a virágrügyeiket. Ha most távolítjuk el az ágakat, a várva várt tavaszi virágok a komposztban végzik. A leggyakoribb hiba a köznyelvben tévesen aranyesőként emlegetett aranycserje tavaszi visszavágása. A rügyek ilyenkor már pattanásra készek. Ha most nyírjuk formára a cserjét, áprilisra virágok helyett csupán egy zöld bokrunk marad. Pontosan ugyanez a helyzet az orgonával, a japánbirssel, a gyöngyvesszővel és a törpemandulával is.
A liliomfa, vagyis a magnólia ágain már télen is jól láthatóak a rendkívül érzékeny rügyek, így a tavaszi metszés komoly sokkot jelentene a növénynek. A kerti hortenziával szintén vigyázni kell, hiszen ez a díszcserje az előző évi vesszőkön hozza a virágait. Ha tavasszal tőből visszavágjuk, a teljes idei virágzást tönkretesszük. Bizonyos fák esetében nem a virágok elvesztése a fő probléma, hanem a metszés okozta biológiai trauma. A juhar, a nyír és a dió nedvkeringése kora tavasszal rendkívül erőteljes. Ha ilyenkor ejtünk rajtuk friss sebet, a fa a kicsorduló nedvek miatt szó szerint elvérezhet.









