Az öntözési szolgalmat a vízügyi hatóság a vízjogi engedélyben alapítja meg, és egyidejűleg gondoskodik annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről. A szabályozás értelmében a szolgáló ingatlan tulajdonosa vagy használója köteles tűrni az öntözési célú vízilétesítmény elhelyezését, üzemeltetését és a kapcsolódó vízimunkák elvégzését feltéve, hogy mindez az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem lehetetleníti el.
A szolgalom alapítására irányuló kérelem benyújtását megelőzően a kérelmező köteles egyeztetést folytatni az érintett ingatlan tulajdonosával, valamint - amennyiben van - a földhasználati vagy erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő használóval annak érdekében, hogy a szolgalmi nyomvonal kijelölése az ingatlan használatát a lehető legkisebb mértékben korlátozza, és kizárólag a szükséges területet érintse. A szolgáló ingatlan tulajdonosát a szolgalom alapítása miatt kártalanítás illeti meg, amelyet a vízjogi engedélyes köteles megfizetni. Amennyiben az érintett felek megállapodásra jutnak, a kártalanítás mértékét szabadon határozhatják meg.
Megállapodás hiányában annak elmaradását indokolni kell, és a kártalanítás összegét a végrehajtási rendeletben meghatározott számítási képlet alapján szükséges megállapítani, figyelembe véve többek között az érintett földterület nagyságát, adottságait, az igénybevétel jellegét és időtartamát. A jogszabály külön rendelkezik a leggyakoribb esetről is. Amennyiben a vízilétesítmény művelés alól kivett ingatlanon kerül elhelyezésre, a terület tulajdonosát egyszeri kártalanítás illeti meg. A kártalanítás mértéke minden esetben az adott ügy egyedi körülményei alapján, a hatályos jogszabályok alkalmazásával kerül megállapításra.








