A lapunkhoz eljuttatott nyílt levélben Bóna Szabolcs és Tarr Zoltán nem csupán az Európai Parlamentben a közelmúltban lezajlott szavazást, hanem a szabadkereskedelmi szerződés hatásait is értékelik. Levelükben úgy fogalmaznak:
Az elmúlt napokban komoly hullámokat vert az Európai Parlament január 21-i szavazása, amelyben képviselők egy széles köre – köztük a TISZA delegációja – amellett döntött, hogy az EU–Mercosur megállapodás jogi és környezeti következményeit az Európai Unió Bírósága vizsgálja meg. Sokan „győzelemként” értelmezték ezt a lépést, és mi sem titkoljuk: fontos eredménynek tartjuk. Ugyanakkor kötelességünknek érezzük, hogy a szakmai közvélemény számára világosan és részletesen bemutassuk, miért tartjuk ezt a döntést szükségesnek, és milyen agrár-, környezetvédelmi és stratégiai megfontolások vezettek bennünket.
A levélben kitérnek az agrárium gazdaságon túli jelentőségére is:
Számunkra a mezőgazdasági termelők nem egyszerűen egy gazdasági ágazat szereplői. Ők biztosítják a társadalom alapvető ellátását – azt, hogy van mit ennünk és innunk –, miközben fenntartják azokat a tájakat, ahol rekreálódunk, ahol megújuló energiát termelünk, és amelyek első vonalban szenvedik el a klímaváltozás hatásait. A magyar gazdák egyszerre élelmiszer-előállítók, természetkezelők és klímaalkalmazkodási szereplők. Éppen ezért alapvető nemzeti érdek, hogy Magyarországon hosszú távon megőrizzük azokat a termelési, feldolgozási és tudásbeli kapacitásokat, amelyek ezt a rendszert életben tartják. Elismerjük: a Mercosur-megállapodás egyes ipari vagy exportorientált szektoroknak rövid távon előnyös lehet. Ugyanakkor komoly kockázatot látunk abban, hogy mindez a stratégiai autonómiánk rovására történne – az élelmiszer-ellátás, a környezeti fenntarthatóság és a vidéki térségek stabilitása ugyanis nem pusztán piaci kérdés, hanem biztonságpolitikai és társadalmi alapfeltétel. Ezért döntöttünk úgy – a Néppárt többségi álláspontjával szemben is –, hogy támogatjuk a megállapodás bírósági felülvizsgálatát: világos, tiszta jogi és környezetvédelmi kereteket akarunk látni, mielőtt Európa visszafordíthatatlan pályára állna.
A vezető agrárszakértő és az alelnök által jegyzett levélben arról is szót ejtenek, hogy milyen intézkedések és programok kellenek az agráriummal szemben álló kihívások, így például a szabadkereskedelmi szerződés által okozott nyomás és a klímaváltozás enyhítésére is:
Nem kerülhetjük meg a kérdést: mit tett mindeközben a magyar kormány? Az elmúlt másfél évtizedben a Mercosur-folyamathoz való viszonya látványosan változott – a kezdeti támogatást bizonytalan hallgatás, majd hangos elutasítás követte –, ám ez a fordulat nem járt együtt érdemi európai szövetségépítéssel vagy valódi eredményekkel. Ugyanilyen súlyos mulasztás, hogy tizenhat év kormányzás alatt nem történt meg a magyar mezőgazdaság szerkezeti modernizációja és klímaállóvá tétele. A termelékenység javítása, a feldolgozóipar fejlesztése, a regeneratív módszerek elterjesztése, az agrár-tudástranszfer megerősítése mind háttérbe szorultak. Ennek következménye, hogy a magyar gazdák ma sok tekintetben felkészületlenül néznének szembe a globális versennyel, miközben a fogyasztók az Európai Unió egyik legmagasabb élelmiszer-inflációját viselik. Egy ilyen helyzetben különösen kockázatos olyan piacnyitás, amely olcsóbb, de eltérő környezeti és termelési standardok mellett előállított importot hozhat az uniós piacra.
Mi, a TISZA részéről azt valljuk: a vita nem zárulhat le jogi kiskapukkal, gyorsított eljárásokkal vagy az Európai Parlament megkerülésével. Az áprilisi választások utáni kormányra kerülésünk esetén olyan agrár- és környezetpolitikát kívánunk folytatni, amely egyszerre védi a magyar gazdákat és a fogyasztókat. Hazai feldolgozókapacitások fejlesztését, tudásalapú és klímaálló termelést, a vidéki térségek megerősítését, valamint szigorú európai környezet- és élelmiszer-biztonsági normák következetes érvényesítését tekintjük iránytűnek. Az EU-ban pedig azon fogunk dolgozni, hogy a kereskedelempolitika ne gyengítse, hanem erősítse Európa stratégiai önállóságát. Meggyőződésünk: a magyar és európai mezőgazdaság jövője nem a kiszolgáltatottságban, hanem a fenntartható, magas hozzáadott értékű és társadalmilag igazságos fejlődésben rejlik.
