Nagy Z. Róbert • 2026. január 13. 13:31
A pálmák sokáig hazánkban szobanövények voltak, majd egyre több fajuk került a kertekbe egy kis egzotikumot csempészve a környezetünkbe. Ahol jelenlétük természetesebb, mint nálunk, ott a pálmákból sok minden készül, többek között a sokszor vitatott pálmazsír is.
Növekedési módszerük rendhagyó
A pálmafélékhez több, mint kétszáz nemzetség közel háromezer faja tartozik, és egyszikű növényekről van szó, azaz közelebbi rokonságot mutatnak a fűfélékkel, mint a fákkal. Az őskori kréta időszak volt a fénykoruk. A legtöbb faj gyökerei sekélyen, a felszínhez közel találhatók, ezért a pálmák a talajfelszín közeléből szívják fel a nedvességet. Így esetükben a gyakoribb kisebb vízadagok is megfelelőek öntözéskor, ellentétben a nálunk jellemző fa méretű növényekkel, melyek mivel mélyebben gyökereznek ezért számukra a ritkább, nagyobb vízadagok az ideálisabbak. A pálmák jellegzetessége a pálmatörzs, mely ritkán ágazik el. Az egyetlen kivétel, a villásan elágazó törzsű nipapálma (Nypa fruticans).
Jellemző formájuk a nagy, egyenletesen vastag szárú, „üstökös” lombkoronájú fa forma. Egyes fajok természetes élőhelyükön 40–50 m magasra is megnőhetnek. A leghosszabbaknak a leveleik elérik a húsz métert: ezek a legnagyobb levelű virágos növények. A kúszó törzsű fajok jóval ritkábbak. A pálmatörzs érdekessége, hogy a korábbi levelek alapjai, a levélripacsok még sokáig védik és jellegzetesen díszítik a pálmatörzset.
Jelentősen eltérnek más fatermetűektől
Mivel a pálmatörzsben nincs kambium, az másodlagos vastagodásra eleve nem is képes: a törzset a hajtás tenyészőkúpjában lévő elsődleges osztódószövet vastagítja, és az víz és tápanyag szállító edényrendszert is ez fűzi le. Ez az elsődleges vastagodás az egyszikűekben, kiváltképp a pálmavirágúakban igen erőteljes. Ennek következményeként a pálmatörzs sérülései nem gyógyulnak be: a növény nem „tölti ki” őket. Néhány más trópusi esőerdei növényhez hasonlóan egyes pálmák is föld feletti támasztógyökeret fejlesztve stabilizálják magukat.
Van köztük egy botanikai kuriózum is
A Socratea exorrhiza nevű pálmafaj érdekessége, hogy egy év alatt akár 20 méterrel is arrább tud menni, tehát helyváltozattó mozgásra képes, ami a növényeknél nem jellemző. Ez napi 2-3 centiméteres elmozdulást jelent - ha szükséges. Amikor például a talaj meglazul, ekkor a növény szilárd talaj után kutatva új, hosszú gyökereket fejleszt. Majd miután az új gyökerek megkapaszkodtak, a pálma kissé előrehajol, és a régi gyökereit a levegőbe emeli. Ez egy lassú, sokszor hetekig-hónapokig tartó folyamat, de helyváltoztatás. A gyökerei újra növesztésével, majd azzal, hogy a gyökér arrább tudja húzni a növényt eléri, hogy egy rádőlt fa alól is ki tud mászni, ha úgy alakul a sorsa. Ez a világon egy egyedülálló botanikai különlegességnek számít.
Élelmiszer-alapanyagokat is találunk
Sok helyen csapolják a pálmákat majd felfogják a belőlük szivárgó nedvet. Ezt „tisztítókúrák” esetén használják, mert ez a folyadék igen erős hashajtó hatású. A pálmaolaj pedig az olajpálma (Elaeis guineensis) húsos gyümölcshéjából sajtolt növényi zsiradék. Vele szemben a pálmamagolaj a pálmafélék magjaiban van raktározva. A terméshús és a mag 60-70% zsiradékot tartalmaz. A pálmaolaj színe a narancssárgától a vörösbarna árnyalatig változhat, színét karotintartalma adja – ami a sárgarépában is van. Frissen sajtolva ibolyához hasonló illatot áraszt, és enyhe, jellegzetes íze van. Huzamosabb ideig levegőn tárolva színtelenné válik, szaga és íze avas jellegű lesz. Olvadáspontja 30-37 fok között van. Fehérítéssel, majd frakcionálással étolaj és szilárd zsír készül belőle. A margaringyártás alapanyaga is gyakran a pálmaolaj. A hidrogénezés hatására szobahőmérsékleten szilárd disznózsírra emlékeztető állagúvá válik. Számos ipari célra is felhasználják, ilyen a biodízelgyártás.
A pálmaolaj előállítás miatt az esőerdőket rohamosan irtják, mert azon az éghajlaton az így nyert helyen fejlődnek leggyorsabban a gazdasági céllal ültetett pálma fajok. Az olajpálma növényének olaja eredetileg magas vitamintartalmú és gazdag a különböző ásványi anyagokban, ám a belőle készült finomító eljárásokon átesett zsírról már nem mondható el ugyanez. A pálmazsír tartalmazza az E-vitamin egy formáját, ami jótékony hatással lehet az agyműködésre, de nagyjából fele-fele arányban vannak benne telítetlen és telített zsírsavak is. Ez utóbbi előidézheti a magasabb koleszterinszintet, ami egyeseknél elhízáshoz, valamint a szív-, és érrendszeri betegségekhez vezethetnek. A pálmazsírban található glicidil-zsírsav-észterek pedig, az emberi szervezetben lebomolva válhatnak rákkeltővé.
Sok iparág használ pálmákat
Számos más módon is hasznosítják a világon a pálmákat. A közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) az egyik legrégebbi kultúrnövényünk, aminek termése Elő-Ázsia sivatagaiban és az arab oázisokban a legfőbb élelmiszer. A datolyából datolyapaszta is készül, ami kiváló édesítő és cukorhelyettesítő. Fiatalabb leveleit zöldségként fogyasztják, de takarmánynak és háztető fedésre is alkalmas. Fáját építőanyagnak, pörkölt magvait kávépótlóként fogyasztják. A kókuszpálma (Cocos nucifera) belsejében a kókusztej, annak szélén a reszeléknek alkalmas kopra található. Külső burka, a kókuszrost pedig kertészeti talajok alapanyaga, de ebből szőnyegek is készülnek. A szabalpálmát (Sabal palmetto) az amerikai indiánok használták sokféleképp: leveleiből kalapot, kosarat, kötelet és zsákot fontak.
A szabalpálma hatóanyagai gátolják a tesztoszteron hormon prosztatasejtekhez való kötődését és stimulálását, ami jelentősen csökkentheti a prosztata-megnagyobbodást – ilyen hatóanyagú táplálékkiegészítők már hosszú évek óta vannak forgalomban hazánkban is.
A szágópálma (Metroxylon sagu) törzse adja a legtöbb lisztet, ami sok keményítőt tartalmaz. Levelét, levélnyelét építőanyagnak használják, kivájt törzséből kenut készítenek. A Madagaszkárról származó rafiapálma (Raphia farinifera) levelének rostjaiból állítják elő a rafiát, amit sokáig általánosan használtak a kertészetekben és a szőlő kötözésére. A bételpálma (Areca catechu) termése elsősorban Indiában népszerű. Megpörkölik, főzik, majd fűszerezve a bételbors levelébe tekerik, és enyhe narkotikumként rágják. A fejben vértolulást okoz, a nyálat vörösre festi. Az elefáncsontpálmák (Phytolepas spp.) onnan kapták nevüket, hogy némely fajaik terméséből, a „növényi elefántcsontból” hagyományosan elefántcsont alapanyagú termékeket (biliárdgolyókat, gombokat) állítanak elő.
A főként Dél-Ázsiában élő ernyőpálma (Corypha umbraculifera) összetett, elágazó virágzatának 6 méteresre növő tengelyéből Srí Lankán cukros levet csapolnak, és abból bort erjesztenek. A pálmáknak számos faja nálunk ugyan csak szobanövény vagy kerti dísznövény, ám e növénycsoport rengeteg tagja haszonnövényként is szerepel a világban.