2024. október 5. szombat Aurél
Tápanyag- és szervesanyag-kérdés

Tápanyag- és szervesanyag-kérdés

agrarszektor.hu
A talajban találunk ásványos alkotókat, vizet és levegőt, de ettől még nem lenne több, mint egy adag mállott kőzet. Ami a talaj termékenységét adja és amitől a talaj valóban talaj, az a szerves anyag. A talajlakók oxigént termelnek és szén-dioxidot kötnek meg, hasznosíthatóvá teszik a légkör számunkra használhatatlan nitrogénjét, lebontják az elhalt élőlények maradványait, ezáltal ezek a tápelemek újrahasznosíthatóak és visszakerülnek a körforgásba. Ez a rendkívül összetett rendszer, önfenntartó és stabil.

Nagyon bonyolult kapcsolatrendszer köti össze a talajbiomot a magasabb rendű növényzettel, kölcsönösen segítik egymást: a növények táplálják a talajlakókat, cserébe azok is táplálják a növényeket. Szerves anyagok termelésével optimális talajszerkezetet alakítanak ki, mely kedvező vízháztartást eredményez, ez segít kivédeni a környezeti hatásokat és az időjárás szélsőségeit. Ha kézbe veszünk egy maroknyi talajt, akkor ezeket az aggre­gátumokat, talajmorzsákat láthatjuk, nem a talajszemcséket.

Hogyan alakulnak ki?

A legkisebb talajalkotó szemcséket a humusz, a talajlakó élőlények ürüléke, gombafonalak, baktériumtelepek, mindenféle nyákok és váladékok, valamint vegyi úton kivált anyagok elkezdik összetapasztani. Ezek a kis „csomócskák” utána hozzátapadnak a nagyobb talajszemcsékhez (kőzetliszt és homok) és egy sok-sok szemcséből álló aggregátumot hoznak létre.

Fontos tudnunk, hogy a valódi aggregátumok vízállékonyak. Ez azt jelenti, hogy egy nagyobb esőzés sem mossa szét őket! Erről a különféle kötőanyagok gondoskodnak, melyek kémiai és biológiai úton tapasztják egymáshoz az apró szemcséket. Ilyen kötőanyagok a szerves anyagok - kiemelten a humusz­anyagok, az agyagásványok, a karbonát, különböző mikroszervezetek telepei, vas-, alumínium- és mangán-hidroxidok, talajlakó szervezetek - kiemelten a gilisztafélék - ürülékei.

Ugyanakkor rossz hír, hogy mechanikai hatásra (= talajművelés) nem alakulnak ki stabil, tartós aggregátumok, ezek csak ideiglenesen maradnak meg, víz illetve terhelés hatására ismét szétesnek (ezért hívjuk őket „ál-aggregátumok”-nak). A legújabb kutatások szerint nem is a megfelelő növényi részek felelősek a jó minőségű humusz képződéséért, hanem a talajbiom jóléte.

A talajok művelésbe vonásával, az intenzív termeléssel azonban megbontjuk a talajéletet, ami hosszabb-rövidebb távon ahhoz vezetett, hogy a talaj biodiverzitása és regenerálódó képessége jelentősen lecsökkent, így gyorsabban pusztulnak, mint ahogy az építő folyamatok ezt ellensúlyozni tudnák. A megbomló egyensúly miatt csökken a talajok humusz- és szervesanyag-tartalma, ami a talajszerkezet romlását vonja maga után, ami viszont negatívan hat a talajok vízfelvevő és -raktározó képességére. Ez jelentősen növeli művelt talajaink klímakár-érzékenységét. Rossz hír, hogy a romló fizikai és biológiai tulajdonságok miatt a talaj kémiai tulajdonságai is romlásnak indulnak, ez egyértelműen kihat a növénytermesztésre: víz- és tápanyag-ellátási problémák jelentkeznek.

Mit tehetünk?

A növények tápanyagszükségletét kielégíteni viszonylag egyszerű: felvehető ionokra van szükségük. Egy természetes állapotú talaj esetében ez nem jelent problémát: egyensúly van a talaj eltartó képessége és a növényi tömeg között. Kultúrnövények esetében már nem ilyen egyszerű a helyzet: a növény igényei nagyobbak, mint a természetes vegetációé és mindezt egy csökkent tápanyagtartalmú talajon kell megoldani. Így kézenfekvő a tápanyagok pótlása. Ha felvehető tápanyagról van szó, akkor beszélnünk kell a tápanyagtőke fogalmáról. Ez a talaj teljes tápanyagkészletét jelenti, azonban ennek csak néhány százaléka felvehető a növények számára. Vagyis a növények nem férnek hozzá a talaj teljes tápanyagkészletéhez. Azok csak tápanyag-feltáródás révén (különböző kémiai, biokémiai és biológiai folyamatok) válnak felvehetővé.

Van tápanyag a szerves anyagban és az ásványok kristályrácsában - ezek nem felvehetőek, lebontás és mállás után szabadulnak ki a kötésekből. Ezek mennyisége szerves anyag és talajtípusfüggő: milyen a talaj fizikai összetétele, mennyi az agyagásvány-tartalma, mennyire jól ellátott szerves anyaggal. Találunk tápanyagot a humuszanyagok és az agyagásványok felszínéhez tapadva - ezek mobilizálásához többnyire savakra van szükség, így bekerülnek a talaj nedvességtartalmába. Ez a forma alapvetően kolloidtartalomtól függ, ami lényegében az agyagásvány- és a humusztartalmat jelenti. Ha van egy laza homoktalajunk, akkor kevés lesz a megkötött ionmennyiség.

A talaj tápanyag-gazdálkodása összetett és kifinomult rendszer (Forrás: Dr. Hupuczi Júlia)A talaj tápanyag-gazdálkodása összetett és kifinomult rendszer (Forrás: Dr. Hupuczi Júlia)

És végül találunk tápanyagokat a talajoldatban, ezek gyors táp­anyagforrások. Aktuális mennyiségük pH-függő. Ha semleges vagy enyhén savas a kémhatás, akkor optimálisak a körülmények az ionok oldódásához - de hogy mennyi oldódik be, az attól függ, hogy mennyi van a kolloidokon megkötve, ami meg attól, hogy milyen a talajunk és milyen kondiban van. Vagyis nem elegendő, hogy a talajba kerüljön a tápanyag - annak oldódnia kell a talajpórusokban lévő vízben (ezt nevezzük talajoldatnak). Az oldódás viszont a kémhatástól függ. A hatékony tápanyag-utánpótlás kulcsa a talaj állapota. Egy degradálódott talajban a jól oldódó műtrágya sem tud megfelelően hasznosulni, márpedig a hazai talajok többsége egyszerre több degradációs folyamattal is küzd (erózió, szerves anyag csökkenése, szerkezetromlás, savanyodás, szikesedés…).

Növénytáplálás

Szerves eredetű trágya alatt nem csak az érlelt istállótrágyát értjük. Ide tartoznak az állattartás híg termékei - trágyalé, hígtrágya - is, de a növényi eredetű szerves anyag is tökéletesen megfelel. A talaj nem válogat! Bármilyen szerves anyag beépül a talajba gond nélkül. Összetételükben van ugyan különbség - a tarlómaradványok például káliumban gazdagok -, de mindegyik jó: táplálják a talajbiomot, -szerkezetet és vízháztartást javítanak, morzsákat alakítanak ki, talajéletet pezsdítenek, kolloidként tápanyagot kötnek meg és segítenek azt felvenni a növényeknek, aszályérzékenységet csökkentenek. A műtrágyák kiváló tápanyagpótlók, de csak a növényeknek. Ionokból nem épül talajszerkezet, szerkezet nélkül viszont minden elromlik a talajban. A növény szempontjából teljesen mindegy, hogy honnan származik az ion, amit felvesz, a talaj azonban csak a szerves anyagot tudja hasznosítani.

Talajjavító anyagok a tápanyagfelvétel szolgálatában

Elengedhetetlen a megfelelő kémhatás - ha ez nem az optimális enyhén savanyú-semleges tartományban van, akkor javítanunk kell. Savanyú közegben fokozódik a kimosódás, lúgos közegben csökken az oldhatóság. Amikor alacsony, akkor meszezünk. A meszezőanyag lényegében kalcium-karbonát (CaCO3) vagy kalcium-oxid (CaO), ritkán dolomit, régebben cukorgyári mésziszapot is használtak. Kijuttatási formájában vannak jelentős különbségek: a porszerű anyagtól a granulált verzióig sokféle termékkel találkozhatunk. Néhány fontos információ meszezéshez:

Forrás:Forrás: Dr. Hupuczi Júlia

Mire jó?

  • Javítja a tömörödött, cserepesedett, szerkezetileg leromlott talajokat.
  • Ca-iont biztosít, ami a növények számára fontos tápelem.
  • Javítja a kémhatást, kordában tartja a savas hatásokat.
  • Segíti a tápelemek hasznosulását.
  • Segít csökkenteni a klímakárokat - a kalciummal jól ellátott talaj könnyebben vezeti a vizet, a szerkezetileg jó állapotú talajban mélyebbre gyökereznek a növények.

A Ca hatása

A kalcium morzsaképző hatását könnyen és látványosan be lehet mutatni. A két üvegben azonos, mozsárban összetört száraz talaj van, melyet felöntöttem desztillált vízzel. A morzsák összetörésével kiszabadítottam az apró talajalkotókat - lényegében modelleztem az eróziós hatást. Ezek a pici szemcsék nagyon könnyűek, sokáig lebegnek a vízben - ez a talaj legértékesebb és eróziós szempontból legveszélyeztetettebb része! A két üveg közötti különbség az, hogy a jobb oldalihoz kalcium-oxidot kevertem. A vízben oldódó Ca2+ ionok összekapcsolták a különálló szemcséket és kolloidokat (humuszanyagok és agyagásványok), ezáltal azok nagyobb átmérőjük révén gyorsabban leülepedtek a vízben. Ez szerkezetképződés és erózióvédelem szempontjából is kulcsfontosságú.

A cikk szerzője: Dr. Hupuczi Júlia

Címlapkép forrása: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?