Megismerésük a takarmányozásban, illetve az állatok megbetegítésében játszott szerepük miatt fontos. A rendszerint szárazgyepeinkben élő, kistermetű fajok, ha nem szőrözöttek és a levélszélük nem fűrészes, nem okoznak jelentős problémát. Kártételük általában a méretük növekedésével párhuzamosan emelkedik, amit az előbbi tulajdonságok még tovább erősítenek. Mivel általában magasabbra nőnek, mint az adott termőhelyre jellemző pázsitfüvek, a terméshozamot ugyan növelik, ám a gyeptakarmány minőségét, emészthetőségét akár jelentősen ronthatják. Étrendi hatásukat, károkozásukat négyféleképpen fejtik ki: mechanikai károsítás, anyagforgalmi zavarok okozása az állatban, betegségközvetítő szerep, mérgező hatás - írja a MÁSZ.
Aggasztó számok láttak napvilágot a magyar takarmánybizniszről
Káros hatásaik
A mechanikai károsítás hátterében egyrészt a vastagfalú, erősen rostosodott, fásodott sejtek, illetve az éles szár és levélrészek, a levelek gyakran fűrészes széle, valamint az egyes fajokat borító kemény szőrök (pl. borzas sás) állnak, másrészt a nagy kovasav-anhidrid-tartalmuk, ami éles kristályokat képezve szintén irritálhatja a tápcsatornát.
Beltartalmi értékük
Az anyagforgalmi zavarok mögött a pázsitfűféléktől eltérő beltartalmi értékei állnak. Takarmányértékük csekély. Vitaminokban (különösen B-vitaminokban) rendkívül szegények, karotintartalmuk 1/3-a az átlagos minőségű réti szénához viszonyítva.
Táplálóértékük
A bennük lévő fehérje biológiai értéke is elmarad a pázsitfüvekétől, mivel három esszenciális aminosavat (lizin, triptofán, fenilalanin) nem, vagy csak minimális mennyiségben tartalmaznak. A pázsitfüvekénél kisebb zsírtartalmuk pedig nemcsak energiaforrásként, hanem a zsírban oldódó vitaminok megfelelő mértékű hasznosulása miatt is probléma. Bár nyersrosttartalmuk nagyobb, mint a pázsitfüveké, mégis a nagy lignintartalom és a sejtfalban felhalmozott kovasav-anhidrid rontja az emészthetőséget, és egészségügyi problémákat is okozhat.
Angolna, hattyú és mézsör - így evett a középkori ember
Betegségközvetítő szerepük
Közvetetten hozzájuk kötődő, a termőhely okozta probléma az iszapszennyezés. Az ilyen növények nagy mennyiségben való fogyasztásával az emésztőcsatornában felhalmozódott homok, illetve föld miatt bélrenyheség és bélsárpangás, valamint kólikás tünetek jelentkezhetnek. Szintén a nedves élőhelyből fakadóan többek között a májmétely, a gyomor- és bélférgesség, tüdőférgesség, kampósférgesség terjedésében is szerepet játszanak. Mérgező hatásukat a hidrogén-cianid-tartalmuk okozza, ám ez jóval a toxikus mennyiség alatt van.
