A fejlődő infrastruktúra, az egyre modernebb autók, a növekedő forgalom és KRESZ-szabályok megszegése mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ilyen nagymértékű vadgázolás történik évente Magyarországon. Természetesen a baj bárhol, bármikor megtörténhet, azonban a szabályok betartásával és a szükséges magatartással, figyelemmel nagyon sok esetben elkerülhetőek lennének az ilyesfajta balesetek. Arról pedig nem is beszélve, hogy az egyre jobban kiépített úthálózatoknak és a megsokasodott autóknak köszönhetően az állatok viselkedése is megváltozhat. De hogy pontosan mi is a teendő vadgázolás esetén, mire kell figyelnünk és milyen problémák adódhatnak az ilyen esetekből, megkerestük az Országos Magyar Vadászkamarát, és a válaszokat a szervezet vadgazdálkodási főmunkatársától, Berger Andortól kaptuk.
Elképesztő számok a vadgázolásban
A legutóbbi, 2020/21. vadászati év statisztikáját figyelembe véve több mint 17.500 vad vált gépjármű ütközés áldozatává. További bontásban nézve ebből mintegy 11 ezer volt apróvad - mint például fácán, fogoly, mezei nyúl -, és közel 6400 a nagyvad - gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, vaddisznó. Ebben az összesített adatban azonban még nincsenek benne az emlős ragadozók úgymint például a róka, borz, nyest stb. Ezek a fajok további 15.000 egyedet jelentenek, tehát jól látszik, hogy a vad-gépjármű ütközések során több tízezres nagyságrendről lehet beszélni. A képet pedig tovább árnyalja az, hogy bizony nem minden eset kerül bejelentésre, valamint a vad nem marad mindig az ütközés helyszínén. A hazai vadállomány nagyságát és a vadfajok alkalmazkodóképességét figyelembe véve szinte az ország minden pontján, bármikor számíthatunk valamilyen vad megjelenésére az úton, de ennek valószínűsége nagyon tág határok között mozoghat.
A gímszarvas esetében már-már klasszikus és kiemelten veszélyes időintervallumokról lehet beszélni: az egyik ilyen periódus a tél vége, kora tavasz, amikor a hullott agancsgyűjtők zavarása miatt sokat mozog, akár egész nap. A másik időszak pedig a szeptember-októberre tehető bőgés, ilyenkor szintén nagyobb az esély a szarvasok közútra jutására. Kiemelten kockázatos időszak még a ragadozófajok - ezen belül is leginkább a róka - fiataljainak nyár közepére-végére tehető önállósodási időszaka. Ilyenkor különösen a fiatal hímek nagy területeket járnak be és nagyon sokszor kerülnek az utakra. A többi vadfaj esetében az éven belül ennyire nem emelhetők ki fokozottan veszélyes időszakok.
Fokozott figyelemmel kell járnunk az erdős területeknél
Mint ahogyan az Országos Magyar Vadászkamara munkatársa is említette, tulajdonképpen bárhol találkozhatunk vaddal és más állatokkal, de vannak különösen veszélyes területek. Ilyen például az erdős terület, az erdők és a mezőgazdasági terület határa, továbbá a természetes vizek környéke is ide sorolható. Tekintettel a napjainkban forgalomban lévő gépjárművek magas értékére, továbbá arra, hogy közepes sebességnél egy mezei nyúl is képes több százezres vagy akár milliós nagyságrendű kárt okozni, nem köthető a kár mértéke egyenesen arányosan egy adott vadfajhoz. Természetesen minél nagyobb az állat testmérete és a vele ütköző gépjármű sebessége, annál nagyobb kárra lehet számítani.
Hogyan előzhetjük meg a bajt?
A vadgázolást elsősorban a gépjárművezető képes elkerülni, mégpedig úgy, hogy a látási és útviszonyoknak megfelelő sebességet választja, így az úttestre "tévedt" vadat is nagyobb eséllyel tudja elkerülni. Azt is nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a vezetéstechnikai tréningek nyújtotta lehetőségek is sokat segíthetnek, illetve a közlekedési táblák által közölt információk és tiltások figyelembevétele is elengedhetetlen. Ám nemcsak a gépjárművezetők az egyetlenek, akik tehetnek/tesznek a megelőzésért: közvetettebb módon a vadgazdálkodók is segíthetnek a vad-gépjármű ütközések megelőzéséért, és elmondható, hogy gyakran minden lehetőséget megragadva tesznek is.
- tudtuk meg.
A vadászatra jogosult részéről a megelőző tevékenység része lehet a fokozott veszélyt jelentő vad - például az utak közötti zárványterületre beállt őzbak - elejtése is. Fontos a társas vadászatok lebonyolítása során a hajtások irányának körültekintő megválasztásával és figyelmeztető táblák kihelyezésével is garantálni a közlekedés biztonságát. Végül, de nem utolsó sorban jó, ha a vadászatra jogosultak kapcsolatot tartanak fent a közútkezelővel is. Sok baleset elkerülhető, ha felhívják a figyelmet az útpadkák növényzetének megfelelő karbantartására, valamint, hogy a télen jégmentesítésre használt sót vagy ennek megfelelő anyagot ne tárolja az út mentén halmokban, mert vonzó hatással lehet a kérődző vad számára.
Mit tegyünk, ha elütöttük a vadon élő állatot?
Ha bekövetkezett a gázolás, akkor az elsődleges és legfontosabb, hogy mérjük fel, történt-e személyi sérülés. Ezt követően értesíteni kell a rendőrséget. A rendőrség feltehetően értesíteni fogja a területileg illetékes vadásztársaság hivatásos vadászát, vagy képviselőjét is annak érdekében, hogy az elhullott vagy sérült vadat szakszerűen kezelni tudják. A helyszínelés során készül egy rendőrségi jegyzőkönyv is, ami a jövőbeni kármegállapítás és kárviselés alapja lehet. Fontos megállapítani, hogy az irányadó jogi szabályozás értelmében a védett állat gázolásakor nincs kártérítésre lehetőség, vadászható faj esetében pedig általános szabály, hogy mindenki viseli a maga kárát (az autós is és a vadászatra jogosult is).
Milliárdosra tehető a vadgázolásból származó kár az országban
Az Országos Magyar Vadászkamara munkatársa már az elején kiemelte, hogy érdemes a keletkezett kárt a károsultak szempontjából külön bontani: vadgazdálkodó részéről az elsődleges kár az elütött vad vadászati, vadgazdálkodási értéke:
Vélelmezhető, hogy a gépjárművekben esett kár ezt az összeget meghaladja, sőt, akár a többszöröse is lehet, tekintettel a napjainkban forgalomban lévő gépjárművek jelentősen magas értékére - az viszont megjegyzendő, hogy a gépjárművekben keletkező kár mértéke csak becslés.
De mi áll a sok gázolás hátterében?
Elsőre szinte mindig úgy gondoljuk, hogy a nagyvadállomány folyamatos és országos növekedése lehet a nagymértékű gázolás oka. Ennek a valóságalapjával talán nem is érdemes vitatkozni, hiszen, ha több a vad, akkor nyilvánvalóan nagyobb eséllyel kerülhet az utakra is. Ezen kívül azonban sok a vadgazdálkodási ágazattól független körülmény is, mely nagyban növeli a vad-gépjármű ütközések valószínűségét. Ami talán a legfontosabb, az a gépjárműforgalom növekedése. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján húsz évvel ezelőtt 2,4 millió személygépkocsi volt forgalomba hazánkban, jelenleg viszont ez a szám majdnem megduplázódott, hiszen 4,6 millió fölé emelkedett, ehhez pedig még hozzájön a tranzitforgalom növekedése is.
A járművek mennyisége mellett azok minősége is változott, a mai nagyobb teljesítményű, csendesebb, mindenféle vezetést segítő rendszerrel ellátott gépjárművekkel jelentősen felgyorsult a forgalom. Az pedig hatalmas gondot okoz (persze nem csak a vadgázolások tekintetében), hogy sajnos a sofőrök gyakran nem az útviszonyoknak megfelelő, és a saját képességeiket meghaladó sebességgel közlekednek. A járművek számának növekedése mellett a KSH adatai szerint az elmúlt húsz évben a hazai úthálózat teljes hossza 2 ezer kilométerrel növekedett, ami így együttesen meghaladja a 32 ezer kilométer. Az úthálózat folyamatos növekedése szintén jelentős szerepet játszhat a vad-gépjármű ütközések gyakoribbá válásában.
Alaposan megváltozhatnak az állatok is a fejlődő infrastruktúra miatt
A fenti állításnak pedig az az oka, hogy megnő az ember-állat találkozások és konfliktusok száma, szűkül a rendelkezésre álló élettér, ezáltal változik az állatok viselkedése és szokásaik is, ami további problémákhoz, konfliktusokhoz vezethet. Ezek kezelésére megfelelően felkészült szakemberekre és a társadalom felé jól előkészített kommunikációra van/lesz szükség.