A repce ágazat a kalászos gabona termeléssel társítva kisebb beruházást igényel és így az ágazatot nem terheli jelentős költség, valamint a kalászosok termesztésében is kedvezőbb lesz a költségek alakulása.

A következőkben a termesztés legfontosabb és legnagyobb odafigyelést igénylő munkamûveletéről – a betakarításról – olvashatnak, amely akár a termesztés eredményességét is meghatározóvá teheti. A jelenleg betakarítandó (~ 105 E.hektár) repce termőterület nagy kihívást jelent nemcsak a termelők, hanem a betakarításban alkalmazott különböző munkaszélességû vágóasztallal, vagy repce oldalkaszákkal, illetve repce betakarító adapterekkel felszerelt arató-cséplő gépek számára is.

Mesterséges állomány-leszárítás

A repce betakarítása a növényállomány mesterséges leszárításával kezdődik, amely a termesztéstechnológia egyik fontos eleme. A repce rendkívüli nagy szártömege miatt ugyanis a betakarítás akkor lesz folyamatos, ha a szár egyenletesen, tökéletesen megszáradt. Amennyiben az érés elhúzódott és egyenlőtlen, szükségessé válik az állomány mesterséges leszárítása, deszikkálása.

A leszárítást a biológiai érést követően akkor kell elvégezni, amikor a becők 60-70 %-ánál a magvak 60-80 %-a már barna (vagy barnás-fekete) és azok a becőkből kimorzsolhatók. A korai leszárítás a vörös színû, szinte értéktelen magvak arányát növeli. A kémiai állomány leszárításra különböző regulátor hatású érésgyorsító szerek és a kontakt gyomirtó hatású készítmények (pl. Bromotril 40 EC + BIO-film, Harvarde 25F, Zopp, Reglone, stb.) eredményesen használhatók. A deszikkálást – főleg a nagyobb táblákon – légi úton, repülőgéppel célszerû elvégezni, a kisebb területeken, ahol a vegyszer elsodródás veszélye fokozatosan fennáll, kompromisszumként a szántóföldi szórókerettel felszerelt permetezőgépek vehetők számításba. A mesterséges állomány-leszárítás előnyei a következők:

–        a betakarítás korábban történhet meg, mint a természetes úton beérett repce állomány esetében;

–        a betakarítás időpontja az időjárástól függetlenül előre megtervezhető, és optimális időn belül elvégezhető;

–        a betakarító (arató-cséplő) gépek munkaminősége javul, s a betakarítási veszteségek jelentősen csökkenthetők;

–        megnövekszik a betakarító gépek teljesítménye, csökkennek az esetleges eltömődésekből adódó időveszteségek;

–        javul a termés minősége;

–        a magtisztítás és szárítás munkafolyamata jobban szervezhető;

–        utánszárításnál az energia-megtakarítás révén kisebb a szárítási költség;

–        a betakarítási, szállítási munkacsúcs csökkenthető.

Betakarítás: egymenetben arató-cséplő géppel

A repce egymenetes betakarítására a hagyományos gabonavágó asztallal, függőleges oldalkaszákkal, a nyújtott repcevágó asztal-toldatokkal, vagy – ezek összességét „ötvöző” – speciális repce betakarító adapterekkel felszerelt arató-cséplő gépek (kombájnok) alkalmazhatók.

Az érett, száraz (kémiai úton mesterségesen leszárított) repce – a betakarítás időpontjában – rendszerint összefonódott, kuszálódott és dőlt állapotban van. A kombájnok aratórészén – vágóasztalán – a fő betakarítási veszteségforrás a motolla és a terménygyûjtő csiga együttes munkájából eredő cséplés, a becők felnyílása és a kipergő magvak tarlóra hullása. Ugyancsak jelentős veszteség forrás lehet a rendválasztóknál, melyek hatására ott a becők felnyílnak, és a repcemagvak a tarlóra hullanak. A repce – mint növény – könnyen csépelhető, így betakarításakor a cséplési veszteség elhanyagolhatóan kis (0,1-0,2 %) értékû. A viszonylag alacsony – 3-6 kg/s – gépterhelés is magyarázatul szolgál a kisebb cséplési veszteségre. A kalászos gabona betakarítására alkalmazott – hagyományos – gabonavágó asztallal felszerelt kombájnoknál: jó gépbeállítással és a gépüzemeltetési előírások megfelelő betartásával még így is 6-9 % aratórész – pergési – szabadszem veszteséggel kell számolnunk. A hagyományos gabona vágóasztallal felszerelt arató-cséplő géppel végzett repce betakarításkor lényeges, hogy a motolla a repcét csak felülről érintse, a haladás iránya pedig a repce dőlésével megegyező, esetleg arra kissé ferde legyen. A motolla kerületi sebessége a haladási sebesség 1,1-1,3-szorosa lehet. Ennek megfelelően a motolla terménytovábbító munkája a minimálisra korlátozódik, s az csupán rásegítést végez. A betakarítás javasolt munkasebessége 5 km/h körüli. Ez a „sebességkorlátozás” a betakarítási – elsősorban a pergési szabadszem – veszteségek miatt kényszerû- és korlátozó tényező.

Rendválasztó oldalkaszák

Függőleges – rendválasztó – oldalkaszák alkalmazása (a gépvizsgálatok szerint) a betakarítási (aratórész) veszteségeket csökkenti. A vágóasztalok két szélére felszerelhető (függőleges) rendválasztó kaszák szintén okozhatnak veszteséget (átvágott becők; a kasza által keltett rezgés, rázás okozta veszteség), de erősen kuszált és dőlt repcében a kombájn eltömődésének gyakorisága csak a rendválasztó oldalkaszák használatával mérsékelhető. Az oldalkaszák a vágóasztal egyik – általában a jobb-oldalára, vagy mindkét oldalára szerelhetők fel. A kaszák meghajtása mechanikusan, elektromos motorral, vagy hidraulikus úton történhet meg. Mechanikus meghajtás esetén az eredeti vágóasztalról hajtják meg a kaszaszerkezetet. Elektromos meghajtást egy kihelyezett elektromotorról biztosítanak, míg a hidraulikus meghajtást egy hidro-szivattyú végezheti. Az oldalkaszák hossza – magassága – általában 120-135 cm, a lökethossz 80 mm. A jobb- és baloldali oldalkaszák alkalmazása elsősorban a tábla nyitáskor – az átvágások elkészítésekor – előnyös, mert a dőlt és kuszálódott állományban a kaszák a szárakat átvágják, nem engedik meg a szárak motolla tengelyre való felcsavarodását és az arató-cséplő gép folyamatos üzemeltetését biztosítják. Az oldalkaszák által okozott pergési – szabadszem – veszteség 1-2 % közötti.

Minimális veszteség: repce adapterrel

A gabonavágó asztal (aratórész) haladási irányba történő megnyújtása a könnyen pergő szemestermények betakarítási veszteségei miatt már 30 éve ismert, hazánkban azonban széles körben az utóbbi évtizedben terjedt el. A vágóasztal toldatok hossza ~ 70-100 cm közötti és ezek a toldatok (vagy repceadapterek) az eredeti kaszaszerkezetek helyére szerelhetők fel. A vágóasztal toldat (adapter) szélessége az aratórész szélességével megegyező, a vágóasztaloktól és az arató-cséplő gépektől függően 3-9 m közötti. Az adapterek gépmûhelyben 1,5-2 óra alatt a vágóasztalokra felszerelhetők és a repce betakarítása után 10-20 perc alatt a vágóasztal eredeti állapotába visszaállítható.

Betakarítási gépvizsgálatok bizonyították, hogy a legkisebb aratórész veszteség értékek – a repce betakarítására kialakított – termény-elválasztó és nyújtott vágóasztallal rendelkező repcebetakarító adapternél keletkezik. A nyújtott arató-rész a veszteség szempontjából jól kivitelezett konstrukció. A levágott repceszárak, a becőkkel együtt közvetlenül a vágóasztal-toldatra kerülnek és a nagyobb tömegû termény egymáshoz való súrlódása, ütődése – a becők szétnyílása – már a gyûjtővályúnál következik be, így a pergési veszteség jelentősen csökkenthető.

Gödöllő, 2004. 05. 24.

Repcebetakarító oldalkaszák/vágóasztaltoldatok és adapterek főbb mûszaki jellemzői

1. táblázat

Forrás: Mezőgazdasági gépek katalógusa 2003., és gyártmányismertetők

A cikk szerzője: Komlódi István