A kórformát előidéző vírus a szarvasmarha vírusos hasmenésének vírusa (BVDV), amely az egész világon előfordul. Magyarországon az állományok fertőzöttségét 70–95% közé becslik. A mentes állományok befertőződésének éves kockázata 30–50% közöttinek tekinthető. Feltételezhető, hogy a betegség fertőzött állományokban szubklinikai formában jelentkezik, mentes állományok esetében pedig heveny járványkitörésekkel kell számolnunk. Dr. Ózsvári László adatai szerint heveny klinikai BVD által okozott becsült veszteség ezer tehenet tartó gazdaság esetében közel 36 millió Ft/év/állomány. A szubklinikai BVD is hátrányosan befolyásolja a termelési mutatókat. A veszteségek nagysága alábecsült, mivel a fertőzésnek erős immunszupresszív hatása van.
Mi a BVD?
A fertőzés szaporodásra gyakorolt kedvezőtlen hatása attól függ, hogy a tehén vemhessége mely szakaszában találkozik a vírussal. A termékenyítés és a vemhesség 120. napja között bekövetkező fertőződés következménye lehet a fogamzás elmaradása, embrióelhalás, magzatvesztés és perzisztensen fertőződött borjak kialakulása. A vemhesség 120. napja után való fertőződéskor vetélés, halvaszületés, illetve magzatfejlődési rendellenességek fordulhatnak elő. A BVDV egyéb klinikai megjelenései közé tartozik a hasmenés, a vérzéses szindróma és a nyálkahártya betegség. A vírus talán legfontosabb hatása az immunszupresszió, amely miatt a fertőzött állatok nagyon fogékonyak egyéb másodlagos betegségekre.
Mit értünk perzisztensen fertőzött borjún?
Perzisztensen fertőzött borjú alatt a vemhesség 120. napja körüli időben méhen belül fertőződött borjút értjük. Ebben az időben a magzat immunrendszere még nem teljesen kifejlett. A borjú immuntoleránssá válik a vírus iránt, ami azt jelenti, hogy nem fogja „idegen anyagként” felismerni a vírust. Az így megszülető perzisztensen fertőzött borjú folyamatosan üríti a vírust, s mint egy „vírusgyár” kulcsfontosságú szereplője a betegség terjedésének és állományon belüli fenntartásának. Egyes perzisztensen fertőzött borjak a nyálkahártya betegség vagy más fertőzések következtében már fiatal korban elhullhatnak, mások viszont életben maradnak és tenyészbikákká vagy tenyészüszőkké válnak. A perzisztensen fertőzött bikák életük legnagyobb részében a spermájukkal ürítik a vírust, a perzisztensen fertőzött üszők pedig minden alkalommal perzisztensen fertőzött borjút ellenek.
Hogyan lehet védekezni a BVD ellen?
A szarvasmarha vírusos hasmenése elleni védekezési programnak a következőkön kell alapulnia:
• a perzisztensen fertőzött állatok eltávolítása az állományból,
• az összes tenyészállat immunizálása olyan vakcinával, amely igazoltan képes megakadályozni perzisztensen fertőzött borjak születését,
• járványvédelmi intézkedések, melyek megakadályozzák a BVDV ismételt behurcolását az állományba.
A vakcinázás a betegség elleni védekezési programok kulcsfontosságú összetevője.
Graham és munkatársai már 2003-ban beszámoltak arról, hogy a Bovilis BVD alapvakcinázási programban részesített állatok szeronegatívak maradtak az NS3-specifikus ellenanyagokra, így a speciális NS3-ELISA segítségével elkülöníthető lett a vakcina és a vadvírus által kialakított ellenanyagválasz. Azóta az Intervet önállóan vagy másokkal együttmûködésben több vizsgálatot végzett e kérdés tanulmányozására. E vizsgálatok alapján kialakított következtetéseink:
1. A BVD-re hagyományosan használt vizsgáló módszer szerint szeropozitív állat egy olyan állat, amely érintkezésbe került a vírussal, de ez az állat nem jelent potenciális fertőzési forrást az állomány számára. Egy szeronegatív állat nagyobb veszélyt jelenthet az állományra nézve, ha az perzisztensen fertőzött,
2. A BVD elleni vakcinázás célja a klinikai tünetek megelőzése és a magzat méhen belüli fertőződésének megakadályozása. Ezen túlmenően a vakcina mérsékli a vírus állományban való keringését is, mivel csökkenti a virulens vírussal fertőződött állatok által ürített vírus mennyiségét;
3. A fertőzöttség állományon belüli elterjedtségének a víruscirkuláció az oka, melynek bizonyítéka az NS3-ELISA pozitív eredménye;
4. Az állomány akkor BVD-mentes, ha abból az összes perzisztensen fertőzött állatot eltávolították, és a BVD vírus nem cirkulál az állományban a hevenyen fertőzött állatok révén.
Egy megfelelően kiválasztott ellenanyag-kimutató ELISA és a Bovilis BVD marker vakcinaként használható a gyakorlatban.
Dr. Hankó Faragó Emese
Intervet Hungária Kft.
