A hazai tehénistállóink egy része falmelletti jászlas, vagy fal melletti etetőutas kialakítású, amelyekben a gépesítés az épületek átalakításával együtt valósítható meg.
A traktoros pótkocsis, vagy a keverő-kiosztó kocsis takarmányozás csak azokban az istállókban valósítható meg, amelyekben a traktor és a pótkocsi (keverő-kiosztó kocsi) az istálló takarmányos folyosóján szélességben és magasságban egyaránt elfér. További feltétele e gépesítési módnak, hogy a takarmányos folyosón átmenő közlekedés legyen megvalósítható. Ezért a folyosók végén lévő ajtókat úgy szükséges kialakítani, hogy azokon a takarmányozást végző jármû is keresztül haladhasson. Ahhoz, hogy a takarmányozást végző jármûvek telepen belüli mozgása sáros időben is zavartalan legyen, a takarmánykomponenseket tároló létesítményeket és az istállókat szilárd burkolatú utakkal szüksége összekötni. Egy meglévő tehenészetben, istállóban a takarmányozásra alkalmazható gépesítési megoldások nagymértékben függnek a tartástechnológiától és az épületek kialakításától. A takarmányozásgépesítés fejlesztésekor alapvetően két lehetőségünk van, vagy az épület adottságaihoz választunk gépet, vagy a kiválasztott géphez alakítjuk az etetőfolyosó és a hozzá tartozó ajtók és a jászol méreteit. E döntéshez ismernünk szükséges a szóba jöhető gépek szélesség- és magasságigényeit. A csillés szállításhoz 1,3-1,4 m, a pótkocsis szállításhoz (takarmányozáshoz) 2,0-2,2 m, a keverő-kiosztó kocsis takarmányozáshoz 2,5-2,6 m széles etetőfolyosó szükséges.
Amennyiben a jászolsor a kifutóban, karámban vagy az istálló nyitott oldalán helyezkedik el, a keverő-kiosztó mozgásához tág hely áll rendelkezésre. Ilyenkor az épület és jászol méreteit a keverő-kiosztó kocsi kiválasztásához rendszerint nem szükséges figyelembe venni.
1. táblázat. A tartás, az épület- és a takarmányozásgépesítés összefüggései
Gödöllő, 2001. január
Dr. Bak János