Agro Napló • 2026. november 18. 19:27
A 2028 utáni Közös Agrárpolitika szakmai kereteiről lényegében megállapodtak az uniós agrárminiszterek, a finanszírozás azonban továbbra is bizonytalan. Az agrárforrások bővítése elsősorban a tagállami döntéseken múlhat. Magyarországon a klímaalkalmazkodás kerülhetne a támogatások középpontjába, de érdemi programokhoz többletforrásokra és a gazdálkodók együttműködésére is szükség lenne - írja az Agrárszektor.
Miközben az Európai Unió következő hétéves költségvetéséről még zajlanak a viták, már elindult a 2028 utáni Közös Agrárpolitika (KAP) tervezése. Az agrárminiszterek szakmai megállapodása kijelöli a fő irányokat, ám a pénzügyi háttér még korántsem rendezett. Ráadásul az Európai Parlament társjogalkotóként több tartalmi elemen is módosíthat.
A körvonalazódó rendszerben a KAP pénzügyi, tervezési és végrehajtási önállósága lényegében megszűnne, noha ezt korábban az agrárminiszterek határozottan ellenezték. Az eredetileg javasolt 300 milliárd eurós uniós agrárkeret jelentős növelésére kevés esély mutatkozik, így a támogatások kiegészítése elsősorban a tagállamokra hárulhat.
A nemzeti kormányok a kötelezően tartalékba helyezendő uniós forrásaik egy részét agrárcélokra fordíthatják. Emellett a vidéki térségek fejlesztésére szánt összegeket részben a KAP intézkedésein keresztül is felhasználhatják, vagy a nemzeti költségvetésük terhére magasabb társfinanszírozást biztosíthatnak a brüsszeli támogatások mellé.
Az agrárágazatnak ezért meg kell győznie a tagállami döntéshozókat arról, hogy érdemes megőrizni a mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre szánt kiadások szintjét. Ehhez azonban a jövedelembiztonság és a versenyképesség hangoztatása önmagában már nem feltétlenül elegendő, a támogatások szélesebb társadalmi és gazdasági hasznát is igazolni kell.
Ahol nem pótolják a rendelkezésre álló KAP-forrásokat, ott a pénz könnyen szétaprózódhat a számos kötelezően finanszírozandó terület között. Ez gyengítheti a támogatások jövedelembiztonságot nyújtó szerepét, és jelentősen szűkítheti a valódi strukturális változást hozó programok mozgásterét.
Magyarországon is rengeteg fejlesztési igény versenyez majd a forrásokért. A következő ciklus azonban a korábbinál határozottabb prioritásokat követelhet meg a célok kijelölésekor. Az eddigi programok tanulságai szerint egyszerre lenne szükség az erőforrások koncentrálására és annak bemutatására, hogy a ráfordítások milyen kézzelfogható előnyöket hoznak a társadalom egésze számára.
Ezt a két szempontot a klímaalkalmazkodás köthetné össze. Az éghajlatváltozás következményei ma már nemcsak a gazdálkodók számára érzékelhetők, az intézkedések elmaradásából eredő károk pedig számszerűsíthetők. Ez érdemben növelheti az ilyen beruházások társadalmi és politikai támogatottságát. A klímaalkalmazkodás egyúttal a hagyományos agrárpolitikai célok elérésének is alapfeltétele, hiszen e nélkül egyre nehezebb lesz garantálni a termelők jövedelmét és versenyképességét.
A szűkös keretek miatt ez a fókusz korábbi támogatási konstrukciók vagy egyes kedvezményezetti körök háttérbe szorulásával járhatna. Mindeközben a KAP más kötelező területeit, például a termeléshez kötött támogatásokat és az együttműködések ösztönzését is finanszírozni kell.
Hazai döntéssel biztosított többletforrások nélkül aligha valósítható meg érdemi agrár-klímaalkalmazkodási program. A finanszírozás azonban önmagában nem elég, a sikerhez a gazdálkodók alkalmazkodási készsége és aktív részvétele is elengedhetetlen.