Agro Napló • 2026. november 10. 09:03
Az önköltség alatti felvásárlási árak és az aszály miatt megdráguló takarmányozás egyszerre sújtják a hazai tejtermelőket. A veszteségek már a nagyobb gazdaságok működését is veszélyeztetik, miközben a fejlesztésekre félretett pénzt a napi kiadásokra kell fordítaniuk. A következő évre egyelőre nem látszik érdemi javulás - írja az Agrárszektor.
Bodó Ágoston, a Prograg Agrárcentrum Kft. és a Martontej Kft. ügyvezetője, a 2025-ös Portfolio Év Állattenyésztője díj nyertese az Agrárszektornak elmondta, hogy már az előző év végén érzékelték a tejpiaci kilátások romlását. Januártól a felvásárlási árak jelentősen az önköltség alá kerültek, a legrosszabb időszakban mindössze 67 forintot kaptak a tej literjéért. A legutóbbi elszámoláskor már 138 forintot fizettek, ez azonban még mindig nem ellensúlyozta az addig felhalmozódott veszteségeket.
Gazdaságuk üzemi vesztesége meghaladta a 800 millió forintot, a működés fenntartására pedig összesen több mint egymilliárd forintot kellett visszaforgatniuk. A helyzetet tovább súlyosbította az aszály, amely miatt a kukoricatermésük gyakorlatilag kiesett. A növényeken nem fejlődtek megfelelő csövek, ezért a takarmányt vásárlással kellett pótolniuk: több mint 2500 tonna nedves kukoricát szereztek be, összesen 406 millió forintért.
"Ez olyan többletkiadást jelentett, amelyre normál termés esetén nem lett volna szükségünk, az aszály tehát közvetlenül is tovább növelte a tejtermelés költségeit" – fogalmazott az ügyvezető.
A szakember a következő év kilátásait is bizonytalannak látja. Beszámolója szerint a Tej Szakmaközi Szervezet konferenciáján sem körvonalazódott, mikor várható fordulat a piacon. A rendezvényen felszólaló miniszter sem tudott erre választ adni, a gazdálkodók pedig továbbra is alacsony felvásárlási árakkal számolnak. Bodó Ágoston szerint az állami segítség lehetőségei is korlátozottak, így a gazdaságoknak nagyrészt maguknak kell megtalálniuk a talpon maradáshoz szükséges megoldásokat.
A kisebb állattartók különösen kiszolgáltatottak, mivel jóval kevesebb tartalékuk van a veszteségek és a váratlan kiadások fedezésére. Az ügyvezető ugyanakkor több olyan nagyobb tehenészetről is tud, amely komoly fizetési nehézségekkel küzd. Arra is figyelmeztetett, hogy a gazdaságok megszűnésével kieső hazai termelést óhatatlanul az import pótolhatja majd.
A válság a hosszabb távú fejlesztési terveket is felülírja. A Prograg Agrárcentrum Kft. és a Martontej Kft. évek óta készült egy mintegy 8 milliárd forintos, robotizációt célzó beruházásra, amelyhez az előző évben támogatást is nyertek. A fejlesztés az európai versenyképességük megőrzését szolgálta volna, a jelenlegi pénzügyi helyzetben azonban az ügyvezető szerint egyre világosabb, hogy ezt nem tudják megvalósítani.
A beruházáshoz szükséges önerőt hosszú évek alatt gyűjtötték össze, most viszont ebből fedezik a tejpiaci veszteségeket és az aszály okozta többletkiadásokat. A korszerűsítés elmaradása hosszabb távon súlyos versenyhátrányt jelenthet, ráadásul Bodó Ágoston szerint az sem biztos, hogy a közeljövőben hasonló fejlesztési források állnak majd rendelkezésre.
A nyerstej értékesítése mellett a magasabb hozzáadott értékű tejtermékek gyártása kínálhat némi mozgásteret. A gazdaság saját, kisebb feldolgozóüzemében Martontej márkanév alatt készülnek termékek, ám ez a napi termelésnek csak a töredékét köti le. Az 50–54 ezer liter tejből jelenleg körülbelül 4000 litert dolgoznak fel.
Az üzem helyzetét az ügyvezető viszonylag kedvezőbbnek ítéli, de a feldolgozott mennyiség egyelőre nem elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a nyerstejpiaci veszteségeket. Ágazati szinten is lát lehetőséget az exportképes tejtermékek előállításában, ehhez azonban a hazai feldolgozók jelentős korszerűsítésére lenne szükség. Megítélése szerint a feldolgozóipar még nincs teljesen felkészülve arra, hogy a külpiacokon is versenyképes termékeket állítson elő megfelelő áron.
Bodó Ágoston azt tartaná a legkedvezőbbnek, ha a magyar tejet itthon dolgoznák fel, és hazai termékek készülnének belőle. A feldolgozás bővítése ugyanakkor önmagában nem oldja meg az ágazat gondjait, amíg az alacsony felvásárlási árak és a magas termelési költségek a gazdaságok mindennapi működését veszélyeztetik.