Agro Napló • 2026. október 27. 09:02
Az aszály már a több évtizedes gyümölcsfákat is pusztítja Nagykörűben, miközben az új telepítések jelentős része kiszáradt. A tartós vízhiány a mintegy kétszáz éves helyi cseresznyetermesztés jövőjét veszélyezteti, a gazdák helyzetét pedig a romló gyümölcsminőség és a munkaerőhiány is nehezíti - írja az Agrárszektor.
Barát József családja 5–6 hektáron gazdálkodik a Tisza menti Nagykörűben. Ártéri gyümölcsösükben elsősorban körtét termesztenek vegyszermentes műveléssel, míg az árvízvédelmi töltés mentett oldalán csonthéjasokkal foglalkoznak. A településen kiemelten fontos a cseresznye, amelynek termesztése generációk óta biztosít megélhetést vagy kiegészítő jövedelmet a helyi családoknak.
A gazdálkodó szerint a 2022-es aszály után az idei szárazság újabb súlyos veszteségeket okozott. Nemcsak a fiatal ültetvények károsodtak, hanem a korábban jóval ellenállóbbnak bizonyuló, 20–30 éves fák közül is több kiszáradt. Az érintett területen jelenleg nincs lehetőség öntözésre, ezért a termelők teljesen az időjárásra és a talaj vízkészletére vannak utalva.
"Tragikus a helyzet, én nem szeretek túlozni, de most ezt kimondani sajnos abszolút nem túlzás" – fogalmazott Barát József.
Egyelőre az is bizonytalan, hogy a súlyosan károsodott fák tavasszal kihajtanak-e majd. Az idősebb állomány mélyre nyúló gyökérzete korábban védelmet jelentett a szárazság ellen. A gazda szerint azonban a talajvíz mostanra annyira mélyre húzódott, hogy már ezek a fák sem jutnak elegendő nedvességhez. Így nemcsak a következő évi termés, hanem a hosszú évek munkájával felnevelt ültetvények fennmaradása is kérdésessé vált.
A vízhiány a gyümölcs minőségére is rányomja a bélyegét. Barát József tapasztalatai alapján a meggytermesztés Nagykörűben gyakorlatilag ellehetetlenült. A cseresznye nem éri el a kívánt méretet, felületén pedig opálos, poros bevonat jelenhet meg. Emiatt a termés külleme elmarad attól, amit a vásárlók megszoktak a helyi gyümölcstől. A gazdálkodó úgy véli, megfelelő körülmények között a hagyományos nagykörűi cseresznye még az újabb nemesítésű fajtákkal is versenyképes lenne.
A település gyümölcstermesztése sok kisebb családi gazdaságra épül. Ez segíti ugyan a helyi tudás és a hagyományok megőrzését, ám a nagyobb, közös beruházások megszervezését megnehezíti. Az önkormányzat dolgozik azon, hogy vizet juttassanak a cseresznyések közelébe, és megteremtsék az öntözés alapfeltételeit. A kiterjedt, külterületi ültetvények vízellátásához azonban jelentős fejlesztésekre lenne szükség.
Az aszály mellett egyre komolyabb gondot jelent a munkaerőhiány is. A friss fogyasztásra szánt cseresznyét gondosan, kézzel kell szedni, hogy kifogástalan állapotban jusson el a vásárlókhoz. Ehhez tapasztalt és figyelmes dolgozókra van szükség, akiket ma már mind nehezebb felkutatni.
Barát József szerint a mezőgazdaság munkaerőgondjai már tíz-tizenöt éve folyamatosan súlyosbodnak. Más ágazatok, különösen az ipar, egyre több vidéki munkavállalót szívnak el. A gazdák ezért sokszor kénytelenek csökkenteni a művelt terület méretét vagy visszafogni a termelést. A folyamat a régi gyümölcsfajták fennmaradását is veszélyezteti, hiszen a csupán néhány fával rendelkező családoknak is egyre nehezebb megoldaniuk a gondozást és a betakarítást.
A családi gazdálkodási forma elvileg előnyt jelenthetne ebben a helyzetben. A termelők jól ismerik a saját fáikat, a fajták tulajdonságait és a szedés fortélyait. Ez a generációk alatt felhalmozott tudás azonban csak akkor hasznosulhat, ha az ültetvényeket sikerül életben tartani.
Nagykörűben az elmúlt másfél évtizedben a helyi termékek, piacok és rendezvények új lendületet adtak a gazdálkodásnak. A fiatal gazdáknak szóló pályázatok révén többen is bekapcsolódtak a termelésbe, a vízhiány azonban megtörte ezt a felívelést. Nagyon nehéz hosszú távra tervezni úgy, hogy az újonnan telepített fák néhány év alatt elpusztulnak, miközben az idősebb állományok termőképessége is bizonytalanná válik.
A gazdálkodó hangsúlyozta, hogy a vízellátás rendezése nem csupán az egyes gazdaságok magánügye, hanem az élelmiszer-ellátás és a vidéki közösségek fennmaradásának alapfeltétele. Átfogó intézkedések nélkül a termelők szaktudása és elkötelezettsége sem lesz elegendő a veszteségek megállításához.
"Víz biztosítása nélkül nem lehet érdemi mezőgazdasági stratégiát építeni, és a gazdák rátermettsége sem ellensúlyozhatja a táj kiszáradását" – zárta gondolatait Barát József.