A vízfolyásnak nincs természetes forrása, a 18. században ásták ki azzal a céllal, hogy mentesítse a pesti síkság vizenyős területeit a talaj- és belvíztől. A csatorna Kőbányáról indul, majd Kispest és Ferencváros határát, valamint a Ferencvárosi Kiserdőt érintve Pesterzsébetnél torkollik a Ráckevei-Duna-ágba. A 19. és 20. századi lendületes iparosodás teljesen átírta az árok eredeti szerepét. A kőbányai sertéshizlaldák, vágóhidak, szappangyárak és vegyi üzemek megjelenésével a korábbi belvízcsatorna a térség nyílt ipari és kommunális szennyvízelvezetőjévé vált.

Maga az "Illatos-árok" név is ebben az időszakban ragadt rá gúnyos megnevezésként, utalva a környéken terjengő bűzre. Mára az árok funkciója szerencsére letisztult, vizét már nem a szennyvíz, hanem a környező kerületek utcáiról, tetőiről és parkolóiról lezúduló eső, valamint a talajvíz adja. 2026. októberében azonban a meder szinte teljesen üres, csupán egy apró szakaszon maradt némi víz a madarak számára, így a környék élővilágának nagy szüksége lenne egy kiadós őszi esőzésre.