Agro Napló • 2026. szeptember 5. 15:22
Svájci kutatók egy 2021-ben indított, rendhagyó közösségi tudományos kísérlet eredményeit publikálták a közelmúltban, amelyben önkéntesek pamut alsónadrágok elásásával vizsgálták a talaj állapotát. A nemrég közzétett adatokból kiderült, hogy a szövet lebomlásának mértéke kiválóan jelzi a talaj biológiai aktivitását, amely a magánkertekben bizonyult a legélénkebbnek.
Az elsőre tréfának tűnő, "Beweisstück Unterhose" (alsónadrágos bizonyíték) elnevezésű kutatást az Agroscope svájci mezőgazdasági kutatóintézet és a Zürichi Egyetem indította öt évvel ezelőtt. A nagyszabású programba Svájc minden részéről mintegy ezer önkéntes kapcsolódott be, akik összesen több mint kétezer pamut alsóneműt és tizenkétezer, szervesanyag-lebomlást mérő teafiltert ástak el kertekben, szántóföldeken, réteken és gyepterületeken. A kísérlet részletes eredményeit a múlt hónapban, 2026 augusztusában mutatták be a Plants, People, Planet című tudományos folyóiratban - írta meg az Agrárszektor.
A módszer alapja meglehetősen egyszerű, hiszen a pamut szinte teljesen cellulózból áll, amelyet a talajban élő mikroorganizmusok - baktériumok és gombák - lebontanak. Minél aktívabb a talajélet, annál gyorsabban tűnik el az anyag. A résztvevők nagyjából tizenöt centiméter mélyre ásták el a ruhadarabokat úgy, hogy a derékrész a felszín közelében maradjon. Két hónap elteltével a kiásott, megtisztított és megszárított darabokat egy talajminta kíséretében visszaküldték a kutatóknak, egy okostelefonos alkalmazáson keresztül pedig a terület kezeléséről is szolgáltattak adatokat.
A laboratóriumban egy speciális "alsónemű-indexet" alkalmaztak a lebomlás mértékének meghatározására. Míg egy hónap elteltével a pamutnak átlagosan csak a tíz százaléka tűnt el, két hónap után ez az arány már meghaladta az ötven százalékot. A vizsgálat kimutatta, hogy a húsz százalék alatti anyagveszteség gyenge, a húsz és hatvan százalék közötti közepes, míg a hatvan százalék feletti érték kimagasló biológiai aktivitásra utal.
Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a talajéletet leginkább a terület használati módja határozza meg. A legerőteljesebb lebomlást a magánkertekben tapasztalták, mivel ezek talaja jellemzően magasabb szervesanyag- és humusztartalommal rendelkezik, ami ideális életfeltételeket teremt a mikroorganizmusok számára. Ezzel szemben a legkisebb aktivitást a gyepterületeken mérték, a szántóföldek és a rétek pedig a két véglet között helyezkedtek el. A folyamatot emellett a talaj nedvessége, hőmérséklete, kötöttsége, valamint tápanyag- és foszforellátottsága is jelentősen befolyásolta.
Ez az egyszerű módszer a házi kertekben is könnyen kipróbálható két festetlen, magas pamuttartalmú alsónemű elásásával. Bár a házi kísérlet önmagában nem helyettesít egy precíz talajvizsgálatot – hiszen a túlzottan gyors bomlás akár a túltrágyázás jele is lehet –, arra tökéletes, hogy láthatóvá tegye a láthatatlant. A svájci kutatás legfőbb tanulsága éppen az, hogy egy egyszerű ruhadarab is képes szemléletesen megmutatni, hogy a talaj nem egy élettelen közeg, hanem egy összetett, működő ökoszisztéma, amelynek egészségét alapvetően meghatározza a művelés módja.