Agro Napló • 2026. július 20. 15:32
Bár az ökológiai gazdálkodás területe Magyarországon és Európában is folyamatosan nő, a látszólagos bővülés mögött jelentős fluktuáció tapasztalható, hiszen a rengeteg új belépő mellett rendkívül magas a lemorzsolódók aránya is. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet legfrissebb felmérése szerint az ágazat hosszú távú stabilitása elsősorban az üzemmérettől, a biogazdálkodás gazdaságon belüli arányától, valamint a helyi szakmai hálózatok és a szomszédság megtartó erejétől függ - olvasható az Agrárszektor Metszet rovatában.
Az Európai Unió célja, hogy 2030-ra a mezőgazdasági területek negyede ökológiai művelés alatt álljon. Magyarországon a támogatási programok hatására 2015 után gyors, de egyenetlen bővülés indult meg. Jobbágy Péter, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet projektvezető kutatója szerint azonban a puszta növekedés nem mutatja meg a szektor valós stabilitását. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2020 és 2023 között az ökogazdaságok száma 3910-ről 5284-re nőtt, ám ez a bővülés jelentős belső átrendeződéssel járt együtt. Miközben 2304 új szereplő lépett be a piacra, 930 gazdaság felhagyott a biotermeléssel. Fontos körülmény, hogy a kilépők többsége nem fejezte be a tevékenységét, csupán visszatért a konvencionális gazdálkodáshoz.
A hazai ágazat sajátossága, hogy az ökogazdaságok mintegy kétharmada csak részlegesen állt át, azaz a konvencionális és az ökológiai termelés párhuzamosan zajlik náluk. Ez komoly kockázatot hordoz magában, hiszen ha a biotermelés csupán kiegészítő tevékenység, a gazdálkodók egy esetleges nehézség esetén könnyebben feladják azt. A kutatás egyértelműen kimutatta, hogy minél nagyobb egy gazdaság teljes területe és jövedelemtermelő képessége, illetve minél magasabb azon belül az ökológiai művelés aránya, annál biztosabb a talpon maradása. Ha a biogazdálkodás a működés szerves részévé válik, a befektetett tudás, a beruházások és a piaci kapcsolatok erősebben elkötelezik a gazdálkodót a fenntartható irány mellett. Emellett a hazai, 300 hektár feletti nagygazdaságok szerepe is meghatározó, amelyek jobb alkalmazkodóképességük révén az összes ökológiai terület közel felét teszik ki.
A gazdaság belső adottságai mellett a szűkebb földrajzi környezet is döntő tényezőnek bizonyul. A vizsgálat rávilágított arra, hogy nem csupán az számít, van-e a közelben másik ökogazdaság, hanem az is, hogy a szomszédság mennyire stabil. Ahol a környező biogazdaságok hosszú távon fennmaradnak, ott élénkebb a tudásáramlás, könnyebben elérhetők a gyakorlati tapasztalatok és a piaci csatornák, emellett maga az ökológiai szemlélet is elfogadottabb. Ezekben a térségekben erős helyi hálózatok alakulnak ki, míg az elszigetelten működő gazdálkodóknak sokkal nagyobb szükségük lenne célzott mentorálásra.
A termelési szerkezet szintén fontos befolyásoló tényező. Az ökológiai ültetvények művelése, valamint a kérődző állatok – különösen a szarvasmarha – tartása növeli a talpon maradás esélyét, mivel ezek a tevékenységtípusok a gyep-, takarmány- és trágyagazdálkodás révén sokkal mélyebben beágyazzák a biológiai körfolyamatokat az üzem mindennapi működésébe.
Az ökológiai ágazat jövője tehát nem csupán a területek növelésén vagy a belépők számán múlik. A hosszú távú és életképes szektor kialakulásához elengedhetetlen, hogy a biotermelés valóban beépüljön a gazdaságok működésébe. Ehhez a pénzügyi támogatások mellett jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szaktanácsadásra, a technológiai tudás átadására, a piacra jutás segítésére, valamint az egymást támogató szakmai hálózatok kiépítésére.