Agro Napló • 2026. július 14. 15:12
Egy új, a klímaváltozás mezőgazdasági hatásait vizsgáló globális modell jól szemlélteti, miként rontja az éghajlatváltozás a termőföldek természetes kapacitását. Míg a legsúlyosabb veszteségek a trópusi régiókat érik, a kutatás szerint évtizedeken belül Európában Dél-Magyarország szenvedi majd el az egyik legnagyobb terméshozam-visszaesést. A hazai termelőknek ezért a talpon maradáshoz gyökeresen át kell alakítaniuk a megszokott módszereiket - olvasható az Agrárszektor oldalán.
A Spanyol Nemzeti Kutatótanács és a barcelonai Barcelona School of Economics kutatói által kidolgozott CADI klímamodell a korábbi előrejelzésekkel ellentétben nem a termelők tényleges teljesítményét, például a gépesítést vagy a műtrágyázást veszi figyelembe. Ehelyett azt a biológiai maximumot méri, amelyet egy-egy terület kizárólag a változó éghajlat hatására, változatlan talaj- és domborzati viszonyok mellett képes nyújtani. A világ legösszetettebb agrárökológiai és meteorológiai adatbázisaira épülő elemzés egy úgynevezett "alkalmazkodás nélküli" forgatókönyvvel számol, azaz azt a referenciaállapotot mutatja be, hogy mekkora lenne a mezőgazdasági visszaesés, ha a termelők nem vezetnének be új növényfajtákat vagy korszerűbb technológiákat.
Az eredményeket a könnyebb érthetőség kedvéért kalóriában fejezték ki, így pontosan látszik, hogy egy-egy terület hány ember éves energiaigényét képes fedezni a felmelegedés előrehaladtával. Az adatok alapján a legjelentősebb visszaesés Afrikában, Dél-Ázsiában és Közép-Amerikában várható, ahol a mezőgazdaság már jelenleg is a hőmérsékleti tűréshatárán működik. Bár az északi országok átmenetileg profitálhatnak a hosszabb tenyészidőszakból, a szélsőséges időjárás és a megjelenő új kártevők idővel ott is visszavetik majd a termelést.
Magyarországon az éghajlatváltozás nem hirtelen összeomlást, hanem a termőföldek termelékenységének lassú, fokozatos elvesztését okozza. A modell alapján hatvan év múlva Európában a Vajdaság után Dél-Magyarországot sújtja majd leginkább a termőképesség romlása. A legnagyobb kihívást az egyenetlen vízellátás jelenti, mivel a hosszú, csapadékmentes időszakokat hirtelen lezúduló, a kiszáradt talajba beszivárogni képtelen esőzések váltják fel.
Ez a folyamat elsősorban a magyarországi szántóföldi növénytermesztés gerincét adó, rendkívül vízigényű kukoricát veszélyezteti, amelynek kritikus fejlődési szakasza éppen a nyári hőhullámok idejére esik. Az Alföldön az utóbbi években tapasztalt rekordközeli terméskiesések már egy tartós változás előjelei, de az enyhe telek és a tavaszi hőstressz miatt a szárazságnak jobban ellenálló őszi búza hozama is egyre bizonytalanabbá válik.
A hazai agrárágazat számára az egyetlen kiutat a gyors és hatékony alkalmazkodás jelenti. A jövőben felértékelődnek a szárazságtűrő növénykultúrák, a talaj nedvességtartalmát megőrző művelési technológiák és a korszerű öntözőrendszerek. Mivel azonban ezek a fejlesztések komoly tőkét igényelnek, a klímaváltozás egyben társadalmi kérdéssé is válik, hiszen a megfelelő anyagi háttérrel nem rendelkező gazdák könnyen kilátástalan helyzetbe kerülhetnek. Bár a Kárpát-medence mezőgazdasági adottságai nem vesznek el azonnal, a biztonságos termelés fenntartásához elkerülhetetlen a huszadik században megszokott gazdálkodási minták teljes újragondolása.