Agro Napló • 2026. május 25. 13:25
A madártetű atka a baromfitartás egyik legveszélyesebb és legnagyobb gazdasági kárt okozó parazitája. A kártevő a tojótyúk-állományok több mint 80 százalékát is érintheti. Az éjszaka támadó vérszívók súlyos stresszt, termeléskiesést és akár elhullást is okozhatnak. A védekezés ezért elengedhetetlen a gazdák számára, ami a megelőzésre és az istállók alapos, szakszerű fertőtlenítésére épül - írja közleményében a NAK.
A madártetű atkák nappal a tyúkólak sötét, meleg és nedves repedéseiben bújnak meg, és kizárólag éjszaka támadnak. Nem a gazdaállaton élnek, csak táplálkozás céljából keresik fel a madarakat. A parazitákat a tyúkok testhője, szén-dioxid-kibocsátása és illatanyagai vonzzák. A vérszívás mindössze 30-60 percig tart. Ezalatt az apró, szürke élősködők vörösre színeződnek, és akár két milliméteresre is megduzzadhatnak. A táplálkozás végeztével azonnal visszatérnek a rejtekhelyükre.
A kártevő rendkívül szívós, ami jelentősen megnehezíti az ellene való védekezést. A nőstények alacsony hőmérsékleten akár kilenc hónapig is életben maradnak táplálék nélkül. A peték eközben akár két évig is életképesek maradhatnak, új gazdaállatra várva. Ideális, 20-30 Celsius-fokos hőmérsékleten a paraziták robbanásszerűen szaporodnak. Ilyenkor egy teljes életciklus mindössze hét nap alatt lezajlik. A szaporodásuk csak 5 Celsius-fok alatt áll le, amikor egyfajta dermedt állapotba kerülnek.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) tájékoztatása szerint a vérszívók jelenléte súlyos következményekkel jár a baromfiállományra nézve. Az állatokat folyamatos stressz éri, nyugtalanná válnak, és gyakran elkezdik egymást csipkedni. A vérveszteség miatt megnő a takarmány- és vízigényük. Ezzel párhuzamosan a tojástermelés visszaesik, a tojáshéj elvékonyodik, és vérfoltok jelenhetnek meg rajta. Súlyos fertőzöttség esetén vérszegénység, sőt megnövekedett elhullás is előfordulhat. A legyengült állományban ráadásul könnyebben megjelennek a másodlagos betegségek, például a kólibacillózis. Az atkák a kórokozók terjesztése mellett komoly gazdasági kárt is okoznak, ami tyúkonként átlagosan hatvan cent termeléskiesést jelent. Mivel a hazai istállók túlnyomó többsége érintett, a probléma folyamatos figyelmet követel. Ha ugyanis az atkák okozta viszketés már a gondozókon is jelentkezik, a fertőzöttség mértéke már kritikusnak tekinthető.
A fenntartható és hatékony védekezést már a két állomány közötti szervizperiódusban meg kell kezdeni egy rendkívül alapos tisztítással. A kártevő irtására az üres istállókban olyan atka- és rovarölő készítményeket alkalmaznak, amelyek mélyen beavatkoznak a paraziták anyagcseréjébe, és gátolják az életfunkcióikat. A rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében azonban kiemelten fontos a különböző hatásmechanizmusú irtószerek rendszeres váltogatása.