Történelmi távlatokba nyúlik vissza a magyar agrárium fejlődésének gátját jelentő osztatlan közös tulajdonok fennállása, melyeknek felszámolására kínál most lehetőséget az új szabályozás - írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). Lényegét tekintve az ingatlanok jogi megosztására kerül sor, a tulajdonostársak bevonásával, konszenzuson alapuló együttműködésével.

A szabályozás a mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek megosztására terjed ki függetlenül attól, hogy a közös tulajdon milyen jogcímen jött létre, azonban ha az ingatlan más alrészletet is tartalmaz - leszámítva a kivett út, kivett árok és kivett csatorna alrészleteket - ily módon nem osztható meg. Nem tartozik a törvény hatálya alá a tanyaként nyilvántartott földterület sem, valamint a zártkert, ha a földrészlet teljes területe - a tényleges használata alapján - nem minősül mező- és erdőgazdasági hasznosításúnak.

Az eljárás középpontjában a tulajdonostársak egyezsége áll, a megosztás kizárólag a tulajdonostársak egyezségén alapulhat, az egyezség érvényességéhez a tulajdonostársak tulajdoni hányad szerint számított egyszerű többségének (50% + 1) döntése szükséges. Mivel az egyezség hatálya valamennyi tulajdonostársra kiterjed, ezért a kisebbségbe kerülő tulajdonostársak védelme érdekében számos garanciális szabály került beépítésre. Ilyen garanciális szabály - többek között - a tulajdonostársak igazolt módon történő értesítése a megosztási folyamat kezdetén, továbbá a megosztás bejelentése után az ingatlanügyi hatóság a kormányzati portálon hirdetményt tesz közzé, így ott bárki számára hozzáférhető a megosztással érintett ingatlanok aktuális listája. A kisebbség védelmét szolgálja továbbá az a rendelkezés is, hogy a megosztás során egyik tulajdonosnak sem juthat a megosztás alapjául szolgáló ingatlanban fennálló tulajdoni hányada alapján a földnek aranykorona értékben kifejezett kataszteri tiszta jövedelme szerint számított értékűnél kisebb értékű ingatlan, kivéve, ha abba az egyezség részeként kifejezetten beleegyezik.

Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének folyamata az ingatlanügyi hatóságnál tett bejelentéssel indul, amit bármely tulajdonostárs kezdeményezhet. A bejelentés után az ingatlanügyi hatóság a folyamatban lévő megosztás tényét feljegyzi az érintett ingatlan tulajdoni lapjára, ezután a tulajdonostársaknak 90 nap áll rendelkezésükre, hogy benyújtsák a megosztás átvezetése iránti kérelmüket.

Az új eljárásban a bejegyzés alapjául szolgáló okirat az ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott egyezségi megállapodás az annak mellékletét képező térképvázlat és területkimutatás, melyek záradékolás nélkül kerülnek benyújtásra az ingatlan-nyilvántartási átvezetéshez. A korábbi megosztáshoz képest változás, hogy nem kerül sor sem földmérők bevonására, sem változási vázrajz benyújtására. A felek egyszerűen, egy erre a célra szolgáló ún. osztóprogram segítségével maguk készíthetik el a megállapodásukat ténylegesen tükröző, annak térképi megjelenítését szolgáló elektronikus dokumentumot.

A tulajdonostársaknak az egyezség kialakítása során figyelemmel kell lenniük arra az előírásra, hogy a megosztás eredményeként közös tulajdonban álló ingatlan nem alakítható ki, kivéve ha az érintett tulajdonostársak abba kifejezetten beleegyeznek. A rendezés során szem előtt tartandó követelmény, hogy az egyezség eredményeként kialakítandó új ingatlanoknak a rendeltetésszerű mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmasnak kell lenniük. A megosztás eredményeként létrejövő új ingatlanok megközelítésére szolgáló út kialakításáról a tulajdonostársak az egyezségben rendelkezhetnek, de ebben az esetben rendezniük kell az út tulajdonjogának kérdését is. Ha nem alakítanak ki utat, úgy az egyezségben rendelkezni kell a létrejött ingatlanok megközelítését biztosító szolgalmi jog alapításáról.

A birtokelaprózódás megakadályozását szem előtt tartva ún. területi minimumok kerültek megállapításra, amelyeknél kisebb térmértékű földrészlet nem alakítható ki a megosztás során, így a szőlő, kert, gyümölcsös, nádas művelési ág esetén a kialakítható legkisebb földterület 3000 négyzetméter, szántó, rét, legelő, erdő és fásított terület művelési ág esetén 10000 négyzetméter (1 hektár), a zártkerti földnek minősülő ingatlan esetében pedig 1500 négyzetméter. Vegyes művelési ágú ingatlanoknál a kisebb területi minimumokat kell figyelembe venni.

A törvény rendelkezik arról az esetről is, amikor a területi minimumot már önmagában a megosztásra kerülő ingatlan nem éri el. A területi minimumokat el nem érő ingatlanok esetén a megosztásnak nincs helye, hanem az ingatlan egyetlen tulajdonostárs tulajdonába kerül, vagyis ez esetben bármely tulajdonostárs kezdeményezheti a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadának bekebelezését. Ha több tulajdonostársnak is szándékában áll a teljes földrészlet bekebelezése, úgy arra elsősorban az ingatlant a legnagyobb mértékben használó tulajdonostárs, több azonos mértékű használó esetén az ingatlanban a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező, valamint ennek egyenlősége esetén a legfiatalabb tulajdonostárs jogosult.

Különösen kis területű, és nagyszámú tulajdonostárssal bíró ingatlanok esetében előfordul az az eset, hogy egy vagy több tulajdonostársnak a fennálló tulajdoni hányada alapján kialakítható ingatlan - sem önállóan, sem mással közösen, sem hozzávásárlással vagy cserével - nem éri el a meghatározott területi minimumot, ilyenkor az egyezségben rendelkezni kell a területi minimumot el nem érő tulajdoni hányadok valamely másik tulajdonostárs tulajdoni hányadához történő hozzászámításáról (bekebelezés). Ha több tulajdonostárs is jelzi a szándékát a bekebelezésre, akkor a területi minimumot el nem érő tulajdoni hányadot az a tulajdonostárs kebelezheti be, aki a legmagasabb ellenérték megfizetését vállalja. Ha egyetlen tulajdonostárs sem kívánja bekebelezni az adott tulajdoni hányadot, akkor arra a megosztást kezdeményező tulajdonostárs köteles. A bekebelező tulajdonostársnak ellenértékként legalább az ingatlan - végrehajtási rendelet szerinti - értékbecslési ajánlatban megállapított értékének megfelelő összeget kell megfizetnie. Ha az érintett tulajdonostársak valamelyike nem ért egyet a becsült összeggel, úgy lehetősége nyílik igazságügyi szakértővel új értékbecslési szakvéleményt készíttetni. Az ellenérték megfizetését az egyezségi döntésben részt nem vevő tulajdonostárs részére bírósági letétbe kell helyezni.

Az új megosztási eljárás szabályozásán túl a törvény szintén egy évtizedekre visszanyúló probléma felszámolására tesz kísérletet, azaz a földnek minősülő ingatlanok tekintetében tulajdonosként bejegyzett azon személyek beazonosítására, akiknek az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatai hiányosak. Az ilyen esetekben a törvény az ingatlanügyi hatóság számára hivatalból történő kötelező adatfeltárást, adategyeztetést és annak sikeressége esetén adatkiigazítást ír elő. Ha az adatfeltárás nem vezet eredményre, az ingatlanügyi hatóság hirdetmény útján próbálja felderíteni a tulajdonos személyét. Ha az adatfeltárási eljárások alapján a tulajdonost nem lehet beazonosítani, vagy az adott ingatlan esetén a tulajdonosként bejegyzett személy 120 évnél idősebb, de halálának ténye semmilyen módon nem vált ismertté, úgy az ingatlanügyi hatóság hivatalból megállapítja, hogy a tulajdonos beazonosíthatatlan és ezáltal az ingatlan tulajdoni helyzete rendezetlen. Ezekben az esetekben az érintett ingatlanok a törvény erejénél fogva kerülnek az állam tulajdonába.