Bár a tartós hideg jellemzően mínusz 5 Celsius-fok alatt kezd komoly gondot okozni, Kreitner Krisztina, a Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára szerint nem érdemes megvárni a fagyok megérkezését a felkészüléssel. A ritkábban használt ingatlanoknál és a nyaralóknál a legfontosabb lépés a hálózat teljes víztelenítése. Sokan bíznak abban, hogy az épület temperáló fűtése elegendő védelmet nyújt, ám ez tévhit. A fűtés ugyanis a belső hálózatot megóvhatja ugyan, de a külső, használaton kívüli vezetékekben pangó vizet egy keményebb fagy így is megfagyaszthatja, ami a csövek szétrepedéséhez vezet.

A télen is lakott családi házaknál szintén akad tennivaló, hiszen a fűtetlen helyiségekben – például a pincékben – vagy a külső falakon futó csöveket, valamint a vízmérőaknákat gondosan le kell szigetelni. Erre a célra a rongyok, a kifejezetten erre gyártott szigetelőanyagok, vagy akár a vízmérőre halmozott száraz falevelek is megfelelnek. Ugyancsak javasolt a kerti csapok és az öntözőrendszerek víztelenítése, hiszen utóbbiaknál a téliesítés még a fagyállóként hirdetett típusok esetében is jelentősen meghosszabbítja a berendezések élettartamát.

A megelőzés a jelentős anyagi kockázatok miatt is kiemelten fontos. A víziközmű-szolgáltató ugyanis kizárólag a vízmérőig felel a hálózatért, így egy belső csőtörés esetén nemcsak a tönkrement mérőóra cseréjét, hanem az elfolyt víz díját is az ingatlantulajdonosnak kell megfizetnie. Ez az elfolyt mennyiségtől függően tízezres, de akár több százezer forintos kiadást is jelenthet.

Ha mégis megtörténik a baj, mindenképpen érdemes a szolgáltatóhoz fordulni. A társaságoknál gyakran kérhető részletfizetés vagy a fizetendő összeg mérséklése – például a csatornadíj elengedése – arra hivatkozva, hogy a kiszivárgott víz nem a szennyvízhálózatba, hanem a szabadba folyt el. Emellett az elfolyó víz kárát is térítő lakásbiztosítás szintén érdemi segítséget nyújthat a veszteségek enyhítésében.