Agro Napló • 2026. augusztus 1. 15:08
Az idei extrém aszály a magyar kukoricatermesztés egyik legsúlyosabb évét hozhatja el. Miközben az ország egyes részein még biztató állományok láthatók, számos térségben már visszafordíthatatlan károkat szenvedtek az öntözetlen táblák. A kukorica állapotáról Kőrösi Katalint, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Növényvédelmi Intézetének docensét kérdeztük.
Az idei extrém aszály hatásait vizsgálva a szakember elmondta, hogy a kukoricaállományokról nehéz általánosságban beszélni, mivel a csapadék egyenetlen eloszlása miatt az országon belül is rendkívül nagy különbségek alakultak ki. Míg Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye északi részén, az ukrán határ közelében több helyen öntözés nélkül is kifejezetten jó állapotú táblákat lehetett látni, addig az Alföld számos térségében a tartós csapadékhiány miatt az öntözetlen állományok már visszafordíthatatlan aszálykárokat szenvedtek.
Azokon a területeken viszont, ahol volt lehetőség öntözésre, a növények fejlődése lényegesen kiegyensúlyozottabb maradt, és jelenleg is jó kondícióban vannak - olvasható a Metszetben. Kőrösi Katalin kiemelte, hogy az aszály közvetlen hatásánál is aggasztóbb egy másik jelenség. Azokon a táblákon, ahol egyértelművé vált, hogy a termés már nem takarítható be gazdaságosan, sok helyen a növényállomány és a gyomok kezelése is háttérbe szorult.
Ennek következtében egyre több az erősen elgyomosodott, parlagfűvel és más gyomokkal fertőzött tábla. Ez nemcsak az adott terület állapotát rontja, hanem a szomszédos földek számára is komoly növényvédelmi kockázatot jelent, hiszen a gyommagvak elszóródása, valamint a kórokozók és kártevők fennmaradása a következő vegetációs időszakra is negatív hatással lehet. Hozzátette, hogy a veszteségek minimalizálása érdekében több helyen a nyilvánvalóan gazdaságtalan kukoricát inkább silóként takarították be.
Az idei év ismét rávilágított arra, hogy a klímaváltozás hatására egyre nagyobb jelentősége van a helyspecifikus termesztéstechnológiának, a precíziós gazdálkodásnak és a gyors alkalmazkodásnak. Ugyanabban a szezonban, mindössze néhány száz kilométeres távolságon belül is homlokegyenest eltérő termesztési körülményekkel lehet találkozni.
Éppen ezért az országos általánosítások helyett a jövőben mindig az adott térség specifikus adottságait és agroökológiai lehetőségeit kell figyelembe venniük a gazdálkodóknak.