Agro Napló • 2026. július 18. 11:03
Az egyre forróbb és csapadékszegényebb nyarak miatt új, víztakarékos szemléletre van szükség a kertápolásban. Az átgondolt esővíz-gazdálkodással, a tudatos öntözéssel, valamint a talaj megfelelő árnyékolásával és talajtakarással a legnagyobb hőségben is megőrizhető a növények egészsége, miközben jelentősen lassítható a termőföld kiszáradása - olvasható az Agrárszektor oldalán.
Füzesi Melinda, a Praktiker kert- és növényápolási szakértője rámutatott, hogy a cél ma már nem a minél bőségesebb locsolás, hanem a rendelkezésre álló csapadék maximális hasznosítása. Mivel minden csepp nyári zápor értékes, érdemes az ereszcsatornához csatlakoztatott, fedéllel és szűrővel ellátott hordókban vagy tartályokban felfogni a vizet. Fontos az ereszcsatorna-rendszer rendszeres tisztítása, nagyobb kerteknél pedig akár a föld alá süllyesztett, a vízigényhez méretezett gyűjtőtartályok telepítése is indokolt lehet.
A vízgyűjtés mellett a nedvesség megtartása is kulcsfontosságú feladat. Ha komposzt kijuttatásával növeljük a talaj szervesanyag-tartalmát, a humuszban gazdag föld sokkal több vizet képes megkötni, így a növények hosszabb ideig bírják a szárazságot két öntözés között. Emellett érdemes elkerülni a gyep túl rövidre nyírását is, mivel a magasabb fű jobban árnyékolja a talajfelszínt, ami lassítja a kiszáradást.
Az összegyűjtött vízzel akkor gazdálkodhatunk a leghatékonyabban, ha elkerüljük a hirtelen, nagy mennyiségű locsolást, amelynek jelentős része elfolyik vagy gyorsan elpárolog. A leginkább célravezető megoldás a csepegtető öntözőrendszer alkalmazása, amely közvetlenül a gyökérzónához juttatja a nedvességet. A locsolást célszerű a kora reggeli vagy a késő esti órákra időzíteni, és törekedni kell a ritkább, de alaposabb vízpótlásra. Így a nedvesség mélyebb rétegekbe szivárog le, a növények pedig mélyrehatóbb gyökérzetet fejlesztenek, amellyel ellenállóbbá válnak a hőséggel szemben.
A tartósan 30 Celsius-fok feletti hőmérséklet komoly környezeti stresszt jelent a növényzet számára. A leginkább kitett, napos kertrészekbe érdemes eleve szárazságtűrő vagy mediterrán fajokat, például tölcsérjázmint, leandert, fügét, esetleg díszfüveket telepíteni. Az érzékenyebb kultúrákat árnyékolóhálóval vagy feszített vászonnal óvhatjuk meg, amely anélkül szűri meg az intenzív napsugárzást, hogy teljes árnyékot teremtene. Különös figyelmet igényelnek a magaságyásokban vagy dézsákban nevelt növények, amelyek földje a szabadföldnél lényegesen gyorsabban felmelegszik és kiszárad.
A párolgási veszteség csökkentésének egyik leghatékonyabb eszköze a talajtakarás, vagyis a mulcsozás. Ha a talaj felszínét 5-8 centiméter vastagságban fakéreggel, faforgáccsal vagy szalmával fedjük le, az nemcsak árnyékolja a földet és mérsékli annak felmelegedését, hanem a gyomnövények elszaporodását is gátolja. A hűvösebb és nedvesebb gyökérzónának köszönhetően jóval ritkábban szükséges öntözni. Arra azonban ügyelni kell, hogy a rothadási folyamatok elkerülése érdekében a takaróanyag ne érintkezzen közvetlenül a növények szárával vagy a fák törzsével.