Agro Napló • 2026. június 5. 16:57
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) legfrissebb jelentése szerint 2026 májusában globálisan lényegében stagnáltak az élelmiszer-alapanyagárak. A növényi olajok és a tejtermékek árcsökkenése ugyanis sikeresen ellensúlyozta a gabonafélék és a cukor drágulását, így az élelmiszerár-index mindössze 0,2 százalékos mérséklődéssel zárt az előző hónaphoz képest - olvasható az Agrárszektor oldalán.
Bár a globális élelmiszerpiac nagyrészt ellenállónak bizonyult, a gabona drágulása jól mutatja az ágazat kiszolgáltatottságát az időjárási szélsőségekkel, valamint az energia- és műtrágyapiaci ingadozásokkal szemben. A főbb nemzetközi kereskedelmi útvonalakat érintő feszültségek ráadásul tovább csökkenthetik a műtrágya-felhasználást, ami a jövőben újabb nyomást helyezhet az élelmiszerárakra.
A gabonafélék ára egy hónap alatt 2,6 százalékkal emelkedett, aminek hátterében a dráguló üzemanyag és műtrágya, illetve a kedvezőtlen időjárás áll. A búza világpiaci ára a jelentős amerikai terméskiesés miatt nőtt, de a kukorica és a rizs is drágult a megnövekedett kereslet, a szűkülő kínálat és az ázsiai időjárási kockázatok miatt. Különösen szembetűnő, 7,5 százalékos ugrást mutatott a cukor ára. Ennek oka, hogy Brazíliában a cukornád egy részét inkább etanolgyártásra használják fel, továbbá tartani lehet attól is, hogy az El Niño-jelenség a következő évben visszaveti az indiai és a thaiföldi termelést.
Ezzel szemben a növényi olajok mutatója 2026-ban most először csökkent, méghozzá 4,6 százalékkal, elsősorban a pálmaolaj iránti gyengülő kereslet következtében. A húsfélék ára érdemben nem változott, ugyanis miközben a marhahús iránti erős kínai és amerikai igény felhajtotta az árakat, az európai bőséges sertéshúskínálat ellensúlyozta ezt a folyamatot. A tejtermékek ára szintén enyhén, 0,5 százalékkal mérséklődött, főként a vaj olcsóbbá válásának köszönhetően.
A jövőbeli kilátásokat tekintve a FAO arra számít, hogy a 2026/27-es szezonban a globális gabonatermés mintegy 2 százalékkal esik vissza, ami nagyrészt a gyengébb búzatermésnek tudható be. A nemzetközi szállítmányozási útvonalak – például a Hormuzi-szoros – körüli bizonytalanságok, valamint a magas energia- és műtrágyaköltségek eközben továbbra is meghatározó kihívást jelentenek a világ élelmiszer-ellátása számára.