Különös tekintettel az EU botrányos és megosztó gabonapolitikájára, valamint a kialakulóban lévõ pénzügyi és tõzsdei válságra.
A Magyar Vidék Napja központi fõvárosi rendezvényén a Magyar Mezõgazdasági Múzeumban a Vajdahunyadvárban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelenlétében jelentette be dr. Forgács Barnabás az FVM közösségi ügyekért felelõs szakállamtitkára, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) vidéki térségek fejlesztésével kapcsolatos intézkedései október elején indulnak el, és ezek keretében összességében több, mint 250 milliárd forint jut a vidéki életminõség javítására.
Októberre a kiegészítõ nemzeti támogatások mértéke már meghatározott formát kapott. A különbözõ rendeletmódosítások megváltoztatták a kérelmek beadási határidejét. Tehát az iskolatej program és a vidékfejlesztési támogatás esetében figyelni kell a támogatási kérelmek pontos beadási határidejére, 107/2008. (VIII. 27.) FVM rendelet.
A magyar mezõgazdaság az AKI fõigazgatói székébõl
A kutatók és a szakemberek többségének véleménye szerint a következõ években a mezõgazdasági termékek és az élelmiszerek ugyanolyan stratégiai cikké válnak, mint a víz vagy az energiahordozók. Ezt a véleményt nem vitatja Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) fõigazgatója sem, ám a szóban forgó véleményt árnyalja. Szerinte ugyanis a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek középerõs stratégiai cikké válnak majd. Mindez pedig szerinte azt jelenti, hogy e területen a jelenleginél magasabb árszint alakul ki, és növekszik az árstabilitás, de az árhullámzás megmarad. Magyarország pedig csak akkor élvezheti e változás pozitív elõnyeit a szakember véleménye szerint, ha a termelés hatékonyságát növelni tudja. Az Agro Napló arra volt kíváncsi, hogy az AKI fõigazgatója milyennek látja a magyar mezõgazdaság jelenlegi helyzetét. Errõl kérdeztük dr. Udovecz Gábort.
Precíziós mezõgazdaság 2. rész
A precíziós növénytermesztési módszerek fejlesztésében és gyakorlati alkalmazásában hazánkban az elmúlt években jelentõs eredmények születtek. Ezek a vetés munkafolyamatában, a tápanyagellátásban és a gyomirtásban jelentenek a korábbiakhoz képest új, költségtakarékos és környezetkímélõ megoldásokat. Elõzõ számunkban a helyspecifikus módszerekrõl és eszközökrõl adtunk általános tájékoztatást és részletesen ismertettük a precíziós vetés elõnyeit. Most a gabona és a gabonatarló precíziós gyomirtás területén elért eredményeinket írjuk le.
Gépkihasználás az üzemi méret függvényében
A cikkben átfogó vizsgálat kerül ismertetésre, amely kiterjed a szántóföldi növénytermelõ, szabadföldi zöldségtermelõ és ültetvénymûvelõ gazdaságok géppark-kialakításának és géphasználatának elemzésére a számítógépes modellezés eszközrendszerének alkalmazásával. Figyelembe vesszük a különbözõ növények termesztése esetén alkalmazott technológiák által igényelt gépek jellemzõit, valamint kiemelten foglakozunk az eltérõ üzemi méreteknél a költségszempontból indokolt kapacitású és mûszaki színvonalú gépek alkalmazásával.
Az elmúlt idõszakban a sertéstartók szorgalmazták a hígtrágya kezelésének és kijuttatásának korszerû, környezetkímélõ megoldását. A technológia fejlesztésére ösztönzõleg hat a környezetvédelmi szabályok szigorodása, illetve a biztonságos, környezetkímélõ hígtrágyatárolást, -kezelést érintõ törvény.
Statisztikai adatok alapján a tökfélék élelmezési célú felhasználása általában sokkal jelentõsebb arányú világviszonylatban, mint Magyarországon. Ez azért érdekes, mivel ha figyelembe vesszük a tökfélék beltartalmi értékeinek széles palettáját, vétek ezt a zöldséget kihagyni étrendünkbõl.
Napjainkban a tápanyag-utánpótlást, így az õszi alaptrágyázást is alapvetõen a rendkívül magas mûtrágyaköltségek határozzák meg. Ennek tudható, hogy az egy hektár szántó felületre (kertészet is benne), mindössze 92 kg hatóanyagnyi mûtrágya (N: 58 kg; P2O5: 15 kg; K2O: 19 kg) kerül kiszórásra. A jelzett érték nem fedezi a növények által kivont tápelemek mennyiségét, ennek következtében a talajaink tápanyagban egyre szegényebbek.
Az ökológiai kiegyenlítõ felületek kialakítása és megõrzése számos elõnnyel jár, például lehetõvé teszi a hasznos élõ szervezetek megtelepedését.
Az ökológiai gazdálkodás és az ökotermékek fogyasztása világszerte, így hazánkban is folyamatosan terjed. A fogyasztók körében az ökotermékek szermaradvány- mentessége önmagában is értékmeghatározó tényezõ, de sok esetben ízükben, zamatukban, egyes beltartalmi összetevõkben is kedvezõbbek, mint a konvencionális termékek. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok igazolják az eltérõ gazdálkodási módból származó termékek minõségi különbségeit.
A gabonapiaci szakértõk szerint az idei jó termés miatt jelenleg nagyobb a gabonapiaci kínálat, mint a kereslet. Mindez meglátszik az árak alakulásán is: ugyanis az étkezési búza ára 34–38 ezer forint körül mozgott szeptember utolsó dekádjában, míg a takarmánybúzáért még ennél is kevesebbet kínáltak. A kukorica jegyzésára pedig a Budapesti Értéktõzsdén az uniós intervenciós ár közelében mozgott a legközelebbi határidõk esetében. Ennyiért a gazdálkodók szerint nem érdemes eladni a terményt.
A gabonaintervenció rendszere az elmúlt években már számos alkalommal módosult, (kukorica minõségi követelményeinek módosítása, mennyiségi korlátozás bevezetése) a bizottság most újabb, a jelenlegi rendszert alapjaiban átalakító változtatásokra tett javaslatot.
Az állattenyésztés és a növénytermesztés egyensúlya az elmúlt években megbomlott. Ezért az agrárirányítás az utóbbi idõben kiemelt figyelmet fordít a negatív tendencia megállítására, és a kedvezõtlen folyamat visszafordítására. Az állattenyésztés gazdaságossá tételében a minõségi takarmányozásnak kulcsszerepe van. Ezt támasztják alá a kutatók alább közreadott eredményei is.
Az elemmérlegek segítségével tájékozódhatunk egy ország, illetve régió földmûvelésének állapotáról. A tápelem mérlegeknek nemzetgazdasági kihatásai is vannak, ezért ismeretük és alakításuk a céltudatos agrárpolitika fontos része. Többen említik – például Bocz (1962), Gyõrffy (1965), Sarkadi (1975), Kádár (1979) –, hogy a századfordulótól az 1950-es évek derekáig a termésátlagok nem emelkedtek Magyarországon, melynek egyik alapvetõ oka az erõsen mérleghiányos tápanyag-gazdálkodás volt (Kádár, 1992).
A gyep, mint legtermészetesebb és legolcsóbb takarmányforrás alapvetõ szerepet játszik a kérõdzõk és más állatfajok takarmányozásában. A hasznosítás célja meghatározza a gyep növénytársulásának faji összetételét és arányát. A konvencionális és a fenntartható gazdálkodás elvárásai behatárolják ugyan lehetõségeinket, de a gyeptelepítés talajmûvelési módszerét a különbözõ gazdálkodási rendszerek nem befolyásolják.