Az utóbbi időkben egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik Magyarországon az energianövények termesztésére, amit a biomassza iránti fokozódó igény felgyorsíthat.

Idézet az „Okirat” szűkszavú, pragmatikus, de mégis a nemesítő testét-lelkét melengető szövegéből:

A burgonyatermesztés ágazati géprendszere a szántóföldi termelés és a tárolás, feldolgozás gépeit foglalja magában.

A kiegyenlített, évről évre az elvárásaink szerint alakuló terméshozam egyik alapfeltétele a hiányoktól mentes ültetvény.

A szabadföldön termesztett zöldségfélék betakarításának időszaka rövid, de fogyasztásuk folyamatos az év minden napján.

A világon megközelítőleg 250 termesztett zöldségfajt tartanak számon, ebből a levélzöldségfélékhez valamivel több, mint 50 sorolható.

Korábbi közleményünkben már beszámoltunk arról, hogy az egyes környezeti tényezők hogyan befolyásolták a sertések üzemi sajátteljesítmény vizsgálatának (ÜSTV) eredményeit.

A „boldog békeidőkben”, amikor az állattenyésztés döntő mértékben, Termelő Szövetkezetekben és Állami Gazdaságokban folyt, a telepek, nevezetesen a sertéstelepek hatékonyságát elsősorban és csaknem kizárólagosan a naturális mutatók alapján értékelték.

Mire is gondolunk, amikor hozamfokozásról beszélünk?

A tehenek takarmányozásánál általános törekvés a kiszámíthatatlanság és a változások csökkentése, egy üzemre alakított – beállt technológia követése, az állandóság és rendszeresség.

Előző publikációnkban folytattuk a keleti kecskeruta biológiai sajátosságainak ismertetését, kitérve botanikai jellemzésére, a termőhely kiválasztására, vetőmagjának a telepítéshez való előkészítésére, elővetemény igényére, a telepítés módjaira.

A szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása nem újkeletű kérdés, de hazánkban manapság talán aktuálisabb, mint valaha.

Hazánkban az őszi káposztarepce – mint kultúra – egyre inkább az intenzív szántóföldi növénykultúrák között szerepel a termesztési gyakorlatban.