MENÜ

Kukorica termésverseny 2016 - SZÁKSZENDI FUTAM: döntések és dilemmák VI. rész

2016.08.10.

Izgalmak és remények a virágzás időszakában

Egyedülálló sorozatot indítottunk útjára, amelyben Takács András „versenyprogramját” végigkísérve hónapról hónapra bemutatjuk a Kukorica Termésverseny valódi küldetését. A megválaszolandó kérdéseink, hogy mit hozhat ki belőlünk a versenyszellem, mit is jelent a kísérleti munka a termelési időszak egyes fázisaiban, mit és miért érdemes máshogy tennünk ahhoz, hogy sikert érhessünk el, mennyivel több odafigyelést, mennyivel „cizelláltabb”, azaz részletekbe menőbb technológiai terv alapján kell haladnunk, mennyivel élesebben vetődik fel a döntéskényszer és a vele járó dilemmák helyes értékelése.

 

Hogy mennyi változás és ezzel együtt mennyi izgalom léphet fel egy viszonylag rövid idő leforgása alatt, azt jól példázza az elmúlt egy hónap. Utolsó híradásomban még elégedetten számoltam be arról, hogy minden milyen jól alakul – a környezeti és elsősorban az időjárási viszonyokat illetően –, és bizony alig száradhatott meg a nyomdai festék a megjelent újságcikken, máris egy homlokegyenest más időszak köszöntött ránk. Június utolsó hetében ugyanis 32–35°C-os kánikula kezdődött, ami folytatódott július első két hetében is. Hiába voltak a dús, 100 mm feletti májusi esők és a júniusi 55 mm – az ember azt gondolná, hogy elegendő lesz a hátralévő hetekre, sőt hónapokra is –, ha a hőmérséklet tartósan 30°C fölé kúszik, a növények párolgása ebben az intenzív fejlődési időszakban felhasználja a talajban rejlő tartalékokat. Így történt ez július első napjaiban, mert a tartós hőségben bizony a kukoricatáblák hirtelen lankadásnak indultak, sok helyütt láttunk már furulyázásnak indult kukoricaállományokat. A helyzetet súlyosbította, hogy a kukoricák mindenütt a virágzás előtti állapotban voltak, amikor is a megfelelő vízellátottság a további fejlődés, a túlélés és az eredményesség kulcsa.

Érthető tehát az izgalom, amivel az akkori napokban Szákszenden Takács András versenyzőnk, és vele együtt én is megküzdöttem. Izgultunk, hogy a még hibátlan állapotban lévő állományunk képes lesz-e a virágszervek normális kifejlesztésére, és ezzel a vegetatív fejlődési szakaszból a reproduktív szakaszba lépni. Tudjuk, hogy ez kritikus szakasz a növény életében, amikor is előkészül a reprodukciós szakaszra, azaz a virágszervek kibontására és a megtermékenyülésre. Ezekben a napokban élénk telefonos kapcsolatot tartottunk fent Andrással, aki aztán arról tudósított, hogy a címerhányás július 9-én szinte egyik óráról a másikra történt meg. Ez a mintegy vezényszóra történő fejlődési változás eszembe juttatta a kelésnél tapasztalt hasonló folyamatot, amikor reggel még egy sem, de estére minden növény kikelt. A kelés után a 64. napon bekövetkező címerhányás a hibrid tenyészidejét tekintve teljesen normális és várható időpontként értékelhető. A jó hírre, miszerint az egész tábla egységesen „címerhányás” utáni állapotban van (ez egy szombati nap volt), én kedden, azaz rá 3 napra meglátogattam a versenyterületet, és azt láttam, hogy már nemcsak a címerek, hanem a torzsavirágzatok is egységesen teljes virágzásban vannak (1., 2. és 3. kép). 

1. kép: Egyenletes címervirágzás a kelés utáni 64. napon

 

2. kép: Dúsan elágazó, jól porzó címervirágzat

3. kép: Egyöntetű „bibézés” július 12-én, a címerhányást követő 3. napon


Ez azért jó hír, és azért megnyugtató tény, mert az együttvirágzás különösen száraz, aszályos viszonyok között bír nagy jelentőséggel. Nemhiába a nemesítés egyik fő iránya napjainkban a proterandria – azaz a hímvirágzás és a nővirágzás időbeni elcsúszását minimálisra csökkenteni. Kimutatható ugyanis az előny teljesítményben, stabilitásban és termésbiztonságban azon hibridek javára, melyek virágzása az aszályos, stresszes virágzási időjárásban is egybeesik, vagy legalábbis nagyon kicsi a hím- és a nővirágzás közötti időbeni különbség. Nagy megnyugvás volt számomra látni, hogy 3 nappal a címerhányás után a torzsavirágzatokon is megjelentek a bibeszálak (a „bajusz”), s ezzel a növény átlépett az első reproduktív szakaszába (=R1), amit bibevirágzásnak is nevezhetünk.

Az együttvirágzás úgy a sűrűbb, mint a ritkább tősűrűségű táblarészeken is megfigyelhető és jellemző  volt. A növények még abszolút jó kondícióban voltak, félelmünk csak abból adódott, hogy mi lesz, ha a hőség folytatódik és nem lesz vízutánpótlás. Tudjuk, hogy úgy a porzó, mint a bibe rendkívül érzékeny a kiszáradásra. A szárazság gyorsítja a pollen kiszáradását, lassítja a bibeszál növekedését, gátolja a pollentömlő kihajtását a bibeszálban. A virágzás  tehát az egyik legérzékenyebb élettani folyamat, mely meghatározó a termés alakulásában. Az ilyenkor fellépő forróság, szárazság, aszály sokkal károsabb, mint például a nedves, csapadékos idő!

Ezért esett le óriási kő a szívünkről, amikor 2 nappal később, július 14-én beköszöntött a várva várt esős periódus, melynek során Szákszenden 70 mm csapadék hullott 4 nap alatt. Tudtuk, hogy ez a vízmennyiség már biztosítja a megtermékenyülés kedvező lefolyását, és a csőkezdemények egészséges további kifejlődését. Hogy ez így történt, bizonyítják a július 25-én tett látogatásom során készült felmérések és felvételek (4., 5., 6. kép).

4. kép: Egészséges szárak és gyökerek, gyommentes, jó szerkezetű talaj

5. kép: Gyönyörű csőkezdemények - sok a dupla csövű növény

6. kép: Átlagos csövek a 84 ezres állományban

 

Szembetűnő volt a nedves, ruganyos, gyommentes talaj, ami egyrészt a víztakarékos és szervesanyag-feltöltő talajművelésnek, valamint a kiváló hatékonyságú gyomirtásnak köszönhető.  A terület gazdájával felkerestük mind a három eltérő tőszámmal vetett táblarészt, és megvizsgáltuk a csőkezdemények, meddő tövek számát. Az első mintatéren – ez alkotja a tábla domináns, meghatározó részét –, ahol a kivetett tőszám 84 000 mag/ha volt, a meddő tövek száma 3,8%, míg a dupla csőkezdeményű növények aránya 45% volt. A tábla legjobb – a korábbi hozamtérképek szerint legnagyobb terméspotenciálú – részén, ahol 95.000 magot vetettünk ki, a meddő tövek száma átlagosan  4,2%, míg a két csőkezdeményű növények aránya 28% volt. A tábla kisebb, jórészt a versenyterületből kizárt részén, ahol a vetett tőszám 65 ezer volt hektáronként, a meddő tövek aránya 0, míg a dupla csőkezdeményt hozó növények aránya  74% volt!

A bemutatott képen látható átlagosnak mondható „blister” vagy „hólyag” állapotú csöveken, melyek 10–12 nappal a megtermékenyülés után jöttek létre, és nevét onnan kapja, hogy a megtermékenyült magkezdemények hólyagszerűek a bennük képződő fehéres, átlátszó folyadéktól, 18 sorban átlagosan 36 magkezdeményt számoltunk, ami egy csövön 648 szemet jelent. Ha egy átéagos ezermagtömeget (300 g/1000 mag) feltételezünk, akkor ez egy csövön 19–20 dkg-os termést jelent. A hektáronként minimálisan számolható nyolcvanezer cső termése így 16 tonna lehet hektáronként. Ha ehhez még hozzászámoljuk a most felvételezett 45%-nyi 2. csőkezdemény termését, amit szerényen vegyünk csak a fő cső felének, ez tovább növelheti terméskilátásainkat mintegy 1,8 tonnával hektáronként. És ha mindez megvalósulna, egy igazán nagyravágyó gazdának is elfogadható,  potenciálisan  17–18 t/ha-os termés van most kilátásban a szákszendi versenytáblán. Persze, csak ha a feltételek továbbra is kedvezően alakulnak, és semmi nem várt kellemetlen történés közbe nem szól. Mindenesetre a most látott utolsó kép lenyűgözően szép, egyöntetű, erőtől duzzadó állományt mutat, melyet július 20-án Biscaya 0,3 l/ha-nyi dózisával kezeltek kukoricabogár ellen. Ennek nyomán, bár az elővetemény kukorica volt, kukoricabogár kártételt nem tapasztaltunk.

Az elkövetkező néhány hét továbbra is meghatározó lesz a kukorica fejlődésére. A most még „blister”, azaz hólyag állapotú magkezdemények a kialakuló  feltételektől  függően  fejlődnek majd tovább  „milk”, vagy „tejes” állapotú magokká a megtermékenyülés utáni 18–22. napon – amikor is a cukorból képződő keményítőtől a mag színe sárgába fordul –, vagy abortálnak el főleg a cső csúcsi részén.  Drukkolunk, hogy a klimatikus feltételek továbbra is támogató és ne stresszelő, korlátozó irányba változzanak. Egyenlőre minden reményünk megvan arra, hogy célkitűzésünk teljesüljön, és termésünk a legjobbak között legyen.

Dr. Kiss Erzsébet