MENÜ

Kukorica termésverseny 2016 - SZÁKSZENDI FUTAM: döntések és dilemmák IX. befejező rész

Egyik szemünk ragyog, a másik kicsit fátyolos…

2016.11.14.

Egyedülálló sorozatot indítottunk útjára, amelyben Takács András „versenyprogramját” végigkísérve hónapról hónapra bemutatjuk a Kukorica Termésverseny valódi küldetését. A megválaszolandó kérdéseink, hogy mit hozhat ki belőlünk a versenyszellem, mit is jelent a kísérleti munka a termelési időszak egyes fázisaiban, mit és miért érdemes máshogy tennünk ahhoz, hogy sikert érhessünk el, mennyivel több odafigyelést, mennyivel „cizelláltabb”, azaz részletekbe menőbb technológiai terv alapján kell haladnunk, mennyivel élesebben vetődik fel a döntéskényszer és a vele járó dilemmák helyes értékelése.

Október 25-én, a szokásos hó végi szemlézési időpontban került sor a szákszendi versenytábla betakarítására. Igaz, korábbra terveztük ezt a kísérletet lezáró, izgalmas munkafolyamatot, de sajnos az időjárás ismét közbeszólt. Október első napjaiban 23 mm, 11-én 16 mm, majd 20-21-én közel 30 mm eső esett – ez idáig, október hónapban 69 mm! –,  ami erősen hátráltatta úgy a leszáradást, mint a szántóföldi munkákat. Megismétlődni látszott a tavaly októberi helyzet, amikor a folyamatos esőzés miatt jelentősen megkésett az őszi búza vetése és a kukorica betakarítása is. Mi is aggódva lestük az alkalmat, hogy mikor tudjuk „lelopni” a tábláról a termést, hisz ilyenkor a gazda már csak akkor nyugodt, ha a megtermett termés biztonságban, a raktárban van. Sajnos a hűvös és nedves időjárás miatt visszanedvesedtek a kukoricák – sok esetben 4-5%-kal is több vizet mértünk, mint a szeptember végi szép napos időkben.  Sok jóra a közeljövőben sem számíthattunk, így  a versenytábla gazdájával arra az álláspontra jutottunk, hogy amint lehet, sort kerítünk a betakarításra.

A betakarításra megjelent Szieberth Dénes, a Magyar Kukorica Klub elnöke, és munkatársai, azaz a versenybizottság tagjai, név szerint Varsányi Miklós és Justus Lilla, akik elvégezték a versenyterület pontos felmérését, közreműködtek a termés- és szemnedvesség mérésben, továbbá az adatok kiértékelésében. A nagy eseményre az Agro Napló főszerkesztője (Gáspár Andrea) is eljött, és élvezettel kísérte figyelemmel a betakarítás folyamatát a kombájn pótüléséről.

A gazda egy IH Case 8120 típusú rotoros cséplőszerkezetű kombájnnal saját maga végezte a betakarítást nagy gyakorlattal. A versenyszabályzatban leírtak szerint a bemért – jelen esetben 60.373 m2 – terület harmadán, 5 jól elkülöníthető 12 soros, 390 m hosszú pásztán, mintegy 17.929 m2-nyi mintaterületről vágta le a kukoricát. A lejövő termés ezen a területen – a hídmérlegen mértek szerint – 31.380 kg volt, szemnedvesség tartalma pedig 10 mérés átlagában 25,78%. Az ezen adatok alapján kiszámolt, hektárra vetített termés májusi morzsoltban (14,5% szemnedvesség mellett) 15.193 kg lett!

Nagyszerű, nem mindennapi eredmény, amihez csak gratulálni lehet. Az írásom címére visszautalva, éppen ezért ragyog az egyik szemünk! Szieberth Dénes, a kukoricatermesztés nagy ismerője azt mondta a betakarítás napján folytatott eszmefuttatásunk során, hogy 10–12 tonna kukoricát lehet csak szerencsével elérni, de 14 tonna felett a szerencse mellett mindennek a helyén kell lennie: a szakmai felkészültségnek, a mindenre odafigyelésnek, a jó technikának, a növény igényeinek magas fokú kiszolgálásának, a szakmai elkötelezettséget is beleértve. Azt gondolom, hogy túlzás nélkül leszögezhetjük, hogy Takács András minden tőle telhetőt megtett e kiváló eredmény eléréséért. Örülhet, mert sikerült megdöntenie eddigi legjobb terméseredményét, a tavalyi 13,5 t/ha-os termést.

A gazda, aki egyben a kombájnos is

 

Forgassuk vissza egy kicsit az idő kerekét, és röviden próbáljuk meg összegezni, hogy milyen feltételek és kihívások segítették/ befolyásolták e kimagasló termés alakulását! Mint mindig, az időjárási körülményekkel kezdem, hiszen ez a növénytermesztésben az egyik legmeghatározóbb tényező. Általánosságban elmondható, hogy 2016, mint az egyik legkedvezőbb évjárat vonul majd be a történelembe, amit igazolnak az eddigi kimagasló termések repcében, őszi búzában, napraforgóban, s az előrejelzések szerint a kukorica országos termésátlaga is elérheti az eddig soha nem látott rekordot. Valóban nagyon ritkán fordult elő idáig, hogy az őszi vetésűek és a tavasziak is egy éven belül jól sikerüljenek. Ennek oka az enyhe tél, a téli félév pozitív csapadékmérlege, majd a kukorica tenyészidejében lehullott kedvező eloszlású és mennyiségű csapadék (350 mm körül), az elmúlt aszályos évekre jellemző hőségnapok kisebb mennyisége. Talán úgy fogalmazhatnánk, hogy idén kevésbé volt időjárásunk kontinentális, inkább óceáni vagy mediterrán jellegű. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig és mindenhol ideális volt az idő. Jól emlékszem még, hogy Szákszenden is éppen hogy az utolsó pillanatban érkezett meg az eső a két hetes száraz és rendkívül meleg időszak után, és mentette meg az éppen akkor virágzó kukoricát. De tudok régiókról, amelyek idén is rendre kimaradtak az égi áldásból, vagy éppen erős viharokkal együtt érkező jég és szél áldozatai lettek. Az ország döntő részén azonban kedvezően alakult a csapadék és a hőmérséklet is, ami segítette a kukorica fejlődését, termésének kiteljesedését.

S mit mondhatunk az alkalmazott technológiáról, ami esetünkben a gazda eszköze és egyben érdeme volt a kimagasló termés elérésében? Vegyük sorba a termesztéstechnológia sarkalatos pontjait, és nézzük meg, hogy a szákszendi versenytáblán alkalmazott „fogások” segítették-e az eredmény elérését. Legyünk kritikusak is, és fogalmazzuk meg azokat a hibákat, kérdéseket, felvetéseket, amelyekről már most sejtjük, hogy a jövőben korrekcióra, még nagyobb odafigyelésre szorulnak!

A tábla kiválasztása: a tápanyagban gazdag, jó szerkezetű, jó kultúrállapotú és megfelelő méretű tábla jó döntés volt a kísérlet elhelyezésére.

Elővetemény: 2. évben kukorica kukorica után szakmai megítélés szerint még elfogadott, és az alkalmazott talajfertőtlenítéssel (ForceG 12 kg/ha) együtt jó megoldásnak ítélhető. Ennek ellenére kisebb fokú gyökérkártételt tapasztaltunk, ami ugyan szárdőlést még nem okozott, de feltehetően gyengítette a növény kondícióját. Szerencsésebb lenne az évenkénti növényváltás, ha erre lehetőség van.

Talajművelés: 3 év óta a szántás nélküli, de talajlazítást rendszeresen beiktató, szervesanyag- és nedvességmegőrző művelést alkalmaznak. A ruganyos, morzsás, kiváló szerkezetű talaj ideális vetőágyat, a tápanyagok és a víz szabad áramlását biztosította. Az azonban javasolható, hogy 3-4 évenként, főleg kukorica után és őszi búza előtt – a fuzáriumos fertőződést megelőzendő – szántást is közbeiktassanak.

Tápanyag-visszapótlás: a kiadagolt 50 m3 hígtrágya, mely 130 kg vegyes hatóanyagot – benne 65 kg N-t, 30 kg P-t és 35 kg K-t tartalmazott – nagyon helyes és követendő gyakorlat, hisz nemcsak a talaj szervesanyag-tartalmát és felvehető tápanyagtartalmát növeli, de javítja a talaj szerkezetét és nedvességtartalmát, biológiai életét is.  A vetés előtt kiszórt 200kg Duofertil Top 38 NP (a maga 16 kg N-jével és 60 kg P-jával) elegendő tápanyagot, a Mikro-Vital 1 l/ha baktériumtrágya pedig megfelelő serkentő és katalizátor hatást biztosított a kezdeti fejlődéshez. A 6 leveles korban kultivátorral bedolgozott 140 kg karbamid (60 kg N!) a gyökérváltás időszakában az elkövetkező intenzív fejlődéshez szolgáltatott megfelelő tápanyagforrást. A júliusi, több mint 100 mm csapadék azonban – mely sok esetben rendkívül intenzív formában esett le – feltételezhetően sok nitrogént mosott ki a gyökérzónából. Emiatt lehetséges, hogy a szemkitelés időszakában nem állt rendelkezésre elegendő N a maximális termés kifejlesztéséhez. Ezért, a jövőben átgondolandó, hogy a késleltetett lebomlású, illetve aktivitású N műtrágyaformulát kell használni.

Fajtaválasztás: a saját kedvező tapasztalatokon és a DEKALB fejlesztési kísérletein alapuló választás a lehető legjobb megoldás volt egy intenzív termesztéstechnológia esetén. A DKC4751 egy olyan „versenyló”, mely maximális teljesítményre képes, ha igényeit (egyenletes vetésmélység, vetésidő, tőszám, tápanyag) kiszolgálják. Hogy ez valóban igaz, bizonyítja a mostani 15,2 t/ha-os rekordtermés. A jövőre vonatkozóan természetesen tovább kell kutatni a legnagyobb potenciális termőképességű és stabilitású hibridek után. A saját kísérletek, fajtasorok beállítása és nyomon követése lehet erre a legjobb lehetőség.

A lefelé forduló csőállás előnyös a száradásban

 

Vetéstechnológia: a két legfontosabb elem a vetésidő és a tőszám ebben a kérdéskörben. A vetésidőt a vetésidő-kísérletek tanulságaira alapozva akkorra időzítették, amikor a vetési mélységben a talajhőmérséklet tartósan (legalább 3 megelőző napon át) elérte a 9 Celsius-fokot. A tőszám helyes meghatározása adta a legnagyobb körültekintést és legnagyobb kockázatot jelentő feladatot. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy az intenzív típusú hibridek bátran sűríthetők, mert a termést hozó csövek száma túlkompenzálja a sűrítés következtében bekövetkező csőméret-csökkenést. Az optimális tőszám beállításához segítségül hívták a precíziós gazdálkodás eszközeit, úgymint hozamtérkép, az erre elkészített differenciált vetéstérkép, a precíziós vetőgép, – és a napjainkban elérhető és alkalmazható legkorszerűbb technikai és elektronikai eszközök segítségével ideális megoldásként differenciált tőszámot állítottak be a táblán belüli eltérő talajadottságoknak megfelelően. A versenytábla meghatározó, mintegy 95%-nyi területén 84 ezer, míg a legnagyobb hozampotenciállal bíró mintegy 5%-nyi területre 95 ezer/ha tőszámot terveztek. A kivetett magmennyiségből az első esetben 77 ezer, a második esetben 89 ezer termőtő realizálódott. Az elfogadható 5%-nál nagyobb veszteség okai egyrészt a vetőmag minőségében, másrészt a csírakori rovarkárokban keresendő. A jövőbeni eredmények további javításáért érdemes további energiákat fektetni a tőszámkísérletek tanulmányozására, vagy olyan hibrid kiválasztására, mely a csőméret rugalmas változtatásával reagál az eltérő tőszámokra. A tőhiányok és a meddő tövek kiküszöböléséért a legjobb paraméterekkel rendelkező vetőmagtételek közül kell választani.

18 sorban mélyen ülő, hosszú szemek

 

A vetéstechnológia 3. lényegbevágó eleme a vetésmélység, azonban erre még nincs elegendő kutatás és tapasztalat.  Fontosságát igazolja, hogy az egyenletes és megfelelő vetésmélység felel a robbanásszerű és egyenletes kelésért, és ezáltal a növényegyedek azonos fejlődési esélyeiért. A vetésmélység szabályozó használata – amit egyébként versenyzőnk már tavaly megvásárolt – mindenképpen indokolt.

A gyomirtás az alkalmazott technológia egyik legsikeresebb gyakorlati megoldásának bizonyult. Egyrészt a talaj kultúrállapota, másrészt a kiválasztott gyomirtó szer és az alkalmazás módja – ideje, dózisa – eredményezte, hogy a teljes tenyészidőben teljesen gyommentes volt az állomány. Az alkalmazott Acris Clio 2+ 0,15 kg/ha adagja kettős hatóanyagának és hatásmechanizmusának köszönhetően korai poszt kezelésben hatásosan irtotta a területen kikelt gyomnövényeket.

Rovarölő szeres kezelésre virágzást követően került sor a Biscaya 0,3 l/ha-os dózisával, amelyet a megjelent kukoricabogár imágók és gyapottok bagolylepkék ellen permeteztek ki. Ennek ellenére a csövek végein némi rágásnyom, és ennek nyomán másodlagos fertőzésként kismértékű gombafertőzés nyomai megtalálhatóak voltak. 

Szakmai szemmel értékelve a szákszendi versenytáblán alkalmazott termesztéstechnológiát, azt hiszem túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egy átgondolt, a legújabb információkon és ismereteken alapuló, egymásra tudatosan épülő mozzanatokból állt. Mindenre odafigyeltek, amire kellett, és mindent elkövettek a legjobb eredményért, amit jelen tudásuk és lehetőségeik engedtek. Így az elért 15,2 t/ha termés megérdemelt jutalom lett.

S hogy miért maradt egy árnyalatnyi fátyol mégis az egyik szemünkön? Mert a termésbecsléskor jobb eredményre számítottunk.  Miből adódhatott a mintegy 2 tonnás hiány? Lehet, hogy a mintatereink nem voltak eléggé reprezentatívak, lehet, hogy a bejárásaink során nem tudtuk kellő pontossággal felmérni a hiányzó és a meddő tövek számát, lehet, hogy nem volt elég gyakorlatunk a megbízható termésbecsléshez. Mindenesetre elég okot szolgáltatott arra, hogy minden lehetőséget, minden technológiai elemet újra átgondoljunk, elemezzünk, és fáradhatatlanul keressük a még jobb megoldásokat, hogy jövőre mindkét szemünk csilloghasson a megelégedéstől!

 

dr. Kiss Erzsébet