MENÜ

Kukorica termésverseny 2016 - SZÁKSZENDI FUTAM: döntések és dilemmák IV. rész

2016.06.08.

Új, egyedülálló sorozatot indítottunk útjára, amelyben Takács András „versenyprogramját” végigkísérve hónapról hónapra bemutatjuk a Kukorica Termésverseny valódi küldetését. A megválaszolandó kérdéseink, hogy mit hozhat ki belőlünk a versenyszellem, mit is jelent a kísérleti munka a termelési időszak egyes fázisaiban, mit és miért érdemes máshogy tennünk ahhoz, hogy sikert érhessünk el, mennyivel több odafigyelést, mennyivel „cizelláltabb”, azaz részletekbe menőbb technológiai terv alapján kell haladnunk, mennyivel élesebben vetődik fel a döntéskényszer és a vele járó dilemmák helyes értékelése.

A vetés után

Az izgalmakkal teli, és végülis sikerélménnyel koronázott vetési esemény után nem kisebb izgalommal vártuk a fejleményeket. Vajon hogyan alakul az időjárás? Lesz-e elég meleg, lesz-e elegendő csapadék a robbanásszerű csírázáshoz, keléshez? Az enyhe télben potenciálisan felszaporodhatott kártevők vajon nem okoznak-e majd az elviselhetőnél nagyobb károkat? Az ilyentájt előforduló késő tavaszi fagyok fellépnek-e idén is, és ha igen, veszélyeztetik-e féltve őrzött állományunkat és ezzel álmainkat?

Mindezek a kérdések minden gyakorló gazdánál felmerülnek a vetés utáni időszakban, és éppen ezért a vetést követő néhány hét a termelési ciklus egyik legizgalmasabb, legtevékenyebb időszaka. Fiatalkori szakmai élményeimre visszatekintve felidéződnek bennem azok a közös szemlék, személyre szólóan kiírt, beszámolási kötelezettséggel járó feladatok, amikor a „kiosztott” táblákat bejártuk, felmértük a tőszámot, a növények fejlettségét, annak kiegyenlítettségét, a sorok egyenességét, a csatlakozósorok pontosságát, a tőtávolságok egyenletességét, az ikervetések számát, az előforduló gyomokat,  a fiatal hajtásokat károsító fritlegyek vagy barkók, netán rágcsálók vagy vadak kártételét.  Egyszóval  értékeltük  a „start” helyzetet, hogy megtervezhessük, megtehessük azokat a beavatkozásokat, melyekkel még állományunk segítségére siethetünk. 

Ez az az állapot a vetés, vagy tábla életében ugyanis, amikor még akadálytalanul rálátunk a teljes területre, és észrevételezhetjük   a talajállapotbeli különbözőségeket a tábla egyes részein – az esetleges  vízállásokat,  a kelési hiányosságokat,  vadak túrásait,  az egyes pontokon fellépő erősebb gyomosságot, hogy aztán a megfelelő választ – egy esetleges pótvetést, vagy egy  plusz gyomirtó kezelést előírhassunk a probléma mielőbbi megoldására. A kelést követő hideg, vagy hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék által okozott lilulások – a fellépő hirtelen tápanyag-ellátási zavar következményeként – is orvosolhatók egy műtrágya vagy  lombtrágya gyors kiadagolásával.

A területen előforduló gyomok feltérképezése ilyentájt ugyancsak a „rutin” része.  Bár a szakemberek néhány év után már tisztában vannak a területükre jellemző gyomflórával, mégis, a ciklusonként ismétlődő felmérés elengedhetetlen része a gyomirtás sikeres megszervezésének. Tanulmányok százai bizonyítják ma is, hogy a kukorica korai fejlődési időszakában a gyomkonkurencia a legnagyobb terméskorlátozó tényező, hisz a tág térállású növényzet az árnyékoló levélfelület teljes kifejlődéséig ki van téve az intenzívebben fejlődő gyomok elnyomó hatásának.  S bár a gyomirtási stratégiák és maga a gyakorlat is megváltozott az utóbbi 20 évben,  de a gyomirtás, mint technológiai művelet ma is  a termesztők munkájának egyik sarkalatos pontja, melyet egyre magasabb színvonalon és egyre hatékonyabban művelnek. A vetés előtti és kelés előtti (ppi és pre) megoldások egyre inkább háttérbe szorultak – pedig hatásuk hosszabban tartó és szélesebb körű lehet! – mégis az utóbbi évek szárazabb klímája, a  csapadéknak való kiszolgáltatottság a termelőket egyre inkább a postkezelések felé fordította. Ennek is megvan a maga előnye,   egyrészt mert a védekezés célirányosan, a tényleges gyomborításhoz rendelten történik, másrészt mert a növényvédő szer gyártók  fejlesztéseikkel a hatásos termékek egész sorát kínálják a legspeciálisabb problémák megoldására  is.

Mindezek a fentebb taglalt gondolatok, feladatok foglalkoztatták az elmúlt közel másfél hónapban – a vetés óta eltelt időben – a szákszendi versenyterület gazdáját, Takács Andrást is, akivel a vetés óta is folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Megbeszéltük, hogy  legközelebbi látogatásom során megtesszük a fent leírt szokásos első tavaszi szemlénket, és értékeljük a látottakat. Az első közös, de gyors szemlénk a vetés után kereken egy hónappal, május 19-én volt, amikor csak arra voltam kíváncsi, hogy a táblán előforduló, még jól látható gyomok ellen mennyire hatásos a választott kezelés. A második, pár nappal később – konkrétan május 23-án – megejtett közös szemlénken viszont már részletesebben körbejártuk a dolgokat és értékeltük a  kelést.

András elmondta, hogy a kelés a vetést követő 15. napon történt, a szó szoros értelmében „robbanásszerűen”. Elmesélte, hogy a május 6-i reggeli körútja során még nem látott semmit, míg estére  ugyanott szép egyenletesen sorolt vetést talált. A 15 napos kelési idő – tekintve az adott hőmérsékleti értékeket –, ha nem is túl gyors, de teljesen reális. Emlékezzünk az április utolsó és május első napjaiban országszerte uralkodó hideg, hűvös időjárásra – sok helyütt -4, -5°C-os hajnali fagyok is előfordultak, veszélyeztetve a virágzó repcét, és a kelésben lévő kukoricákat! – Szákszenden a minimum hőmérséklet ezekben a napokban is csak 0°C körül volt, ami ugyan nem segítette, de tartósan nem is fogta vissza a csírázást. Csapadék a vetést követő napokban először április 23-án jelentkezett, és 4 nap alatt, április 27-ig összesen 27 mm volt, ami biztosította a csírázáshoz-keléshez szükséges nedvességet. A májusköszöntő május elsejei rossz időt követő napokban aztán beköszöntött a szép idő, a maximum hőmérséklet ezután már gyorsan 25°C közelébe emelkedett, ami aztán megadta a végső lökést az egyöntetű csírázáshoz. A május ez idáig kegyes volt hozzánk, hisz az eddig leesett 100 mm körüli (pontosat írni nem tudok, mert most is esik!) csapadék biztonságos feltételeket teremt a fejlődéshez, legalábbis az előttünk lévő hetekre vonatkozóan. A májusi hőmérséklet az eddigi átlagos  14°C-os átlaghőmérséklettel és az eddig mért 25–26°C-os maximum értékekkel ideális feltételeket teremtett a korai fejlődéshez és növekedéshez. A május 24-25-re prognosztizált nagyobb (34 mm!) csapadékmennyiség, amiből ma reggelre már 10 mm realizálódott is, tovább növeli a kedvező kilátásokat, és egy kedvező nevelő idő bekövetkezésének feltételeit.

A május 23-án megejtett szemle során nagyon kedvező kép fogadott. Mint ahogyan azt a mellékelt felvételek is mutatják,  egy egyenletesen kelt és fejlődött, 4-5 leveles állapotban lévő ígéretes állományt találtunk. Szemet gyönyörködtetőek a mérnöki pontossággal kirajzolódott sorok, a sikeres gyomirtásnak köszönhető tiszta sorközök. Elvégeztük a három eltérő vetőmagmennyiséggel vetett területeken a tőszámlálást úgy, hogy 3 mintatéren számoltuk meg a 13,333 m-en talált növényeket.

 

 

Tőeloszlás a legkisebb sűrűségű állományban

 

Tapasztalhattuk, hogy a kelési % a várt 95% körüli értéknél a két nagyobb sűrűségű állományban 3–4%-kal alacsonyabb lett. Magyarázható ez a hidegebb csírázási körülményekkel, azonban úgy gondoljuk, hogy a realizálódott tőszám még egy nagyon kedvező csapadékellátottságú évben is elegendő lesz a tervezett nagy termések eléréséhez.

Egyenletes tőeloszlás a sűrű állományban

 

A tőtávolság eloszlás jellemzésére a 13.333 m-en mért  centiméter  értékeket átlagoltuk, és kiszámítottuk a szórás mértékét, a statisztikában használatos variációs koefficinest, azaz a CV-t, százalékban.

Látható, hogy a tőtávolságok szépen kiegyenlítetten alakultak, amit a szórásértékből számított CV-értékek mutatnak. Ha a CV-érték 10% alatt van, az nagyon kiegyenlített, kismértékű szórásképre utal.  Üzemi kísérleteinkben is akkor tekintjük a kísérletet megbízhatónak,  ha az ismétlések közötti értékek szórása, azaz CV-értéke 10% alatt van. (Kisparcellákon ez a küszöbérték 15%!) A mért értékek azt is mutatják, hogy a tervezett, pontosabban az eredeti tőszámmal tervezett  tőtávértékek ugyan kisebbek, de a realizálódott tőszám valós (mért) és számított értékei szinte azonosak, ami nagyfokú pontosságra és megbízhatóságra utal. A sorokról készített képek is igazolják, hogy a kiváló minőségű vetés nyomában egy nagyon egyenletesen elosztott növényzet egyenletesen fejlődik. Ikervetéssel egyáltalán nem találkoztunk a táblán, és tőkihagyással is csak elvétve. Ez azért fontos, hogy a táblán minden egyes növénynek azonos legyen az élettere, ne legyenek „domináns” és elnyomott növények, mert ezek egymással konkurenciaharcot folytatnának, aminek az lenne a következménye, hogy az életerősebb, intenzívebben fejlődő növények ellehetetlenítenék a gyengébbet, ami végül akár meddő is maradna. A nagy termés titka bizonyítottan éppen abban van, ha  a növények egyformán kelnek és fejlődnek, és ezáltal azonos potenciállal vesznek részt a termésképzésben. Úgy tűnik, hogy ezen a versenytáblán ez a feltétel megvalósul, mert a magas színvonalú vetés és vetéselőkészítés megalapozta ennek feltételeit.

A versenytábla kultúrállapota is kiválónak mondható, úgy a szerkezetét, mint tápanyag-ellátottságát  és gyomborítottságát  tekintve is. András az utóbbi években kialakult gyakorlata szerint eleve posztkezelést tervezett. A kelés után 2 héttel jelezte, hogy elérkezettnek látja az időt a kezelés végrehajtására, mert a táblán jelentkező csattanó maszlag, parlagfű, egynyári szélfű, némi vadkender és köles éppen abban az érzékeny állapotban (2–4 levélben) van, amikor a gyomirtó szerekre a legérzékenyebbek. Sajnos egyéb elfoglaltságom miatt a kezeléskor nem lehettem jelen, de két nap múlva meglátogattam a táblát, és már akkor jól mutatkozott a választott herbicid, konkrétan az Akris Clio (BASF) hatása, aminek nyomán a fiatal gyomok pusztulása elkezdődött.

Csattanó maszlag, egynyári szélfű és parlagfű pusztulóban

 

A második, május 23-i szemle során pedig, tehát a kezelést követően alig 5 nappal, szinte teljesen  gyommentes, tiszta sorközöket láthattam, elvétve találtunk csak egy-egy éppen most kibúvó köles-csírát, amit viszont az elvárások szerint a herbicid talajon keresztüli hatása fog kiiktatni. A dimetenamid-p+ terbutlirazin-t tartalmazó Akris SE és a topramezon aktív hatóanyagot tartalmazó Clio-t  2 + 0,15 l/ha

dózisban permetezték ki. A választást a korábbi jó tapasztalatok, az egymást kiegészítő hatásmechanizmusú alkotóvegyületek nagyfokú hatékonysága, és nem utolsósorban a kedvező beszerzési ár indokolta. (Megjegyzendő, hogy a Clio-t idén utoljára engedélyezett felhasználni, és emiatt volt olcsóbb a beszerzési ára még tavaly.)

A Forgó és a parcella találkozásánál nincs rávetés!

 

Végignézve a szép látványt mutató ígéretes táblán, úgy gondoljuk, hogy jó és reális alapokkal indulunk a nagy cél eléréséhez.  Még a közeljövőben, talán már a jövő héten egy 120–140 kg-nyi karbamidot (55–65 kg N-t) terveznek kiszórni, és rugókapás kultivátorral bedolgozni, hogy az intenzív vegetatív fejlődéshez elegendő tápanyag álljon rendelkezésre.

Ezek után aztán már csak a jó idő kell rendszeres esőkkel, kellemesen meleg hőmérsékletekkel, hogy minden feltétel meglegyen  a növények gyarapodásához. A gazda gondossága, törődése, ami úgyszintén továbbra is elengedhetetlen, jelen esetben maximálisan rendelkezésre áll.

Dr. Kiss Erzsébet