MENÜ

A múlt és a jövő energiahordozói a tejelő tehenek takarmányozásában

2017.11.08.

A tejelő szarvasmarhák takarmányozásában elég korán helyet kaptak az olyan nagy energiatartalommal rendelkező anyagok, mint a glicerin, vagy a propilén-glikol. A tehén jól hasznosítja ezeket az energiahordozókat, lévén a bendőfermentáció során illózsírsavak (SCFA) képződnek belőlük, amiket az állat energiatermelésre tud felhasználni. Ezek az anyagok szerves részei lettek a fogadó és nagytejű csoportok adagjainak, mint az anyagforgalmi problémák megelőzésének ellenszerei, és szinte az összes takarmányozási szoftver képes kalkulálni velük.

 

Nagyon érdekes, hogy a programok rendszerint magas cukortartalmú alapanyagként értékelik őket. Cikkünkben a glicerin példáján szeretnénk bemutatni, hogy ez utóbbi tény miért problémás, összehasonlítva a glicerint egy bendőstabil cukorforrással, ami a takarmányozási szoftverek szerint messze alatta marad a glicerin tejtermelést támogató hatásának.

A glicerin

A glicerin mint a zsírok egyik alapköve egy 3 értékű alkohol. A benne található három hidroxil csoport képes zsírsavakkal észter kötésben egyesülve valódi zsírokat létrehozni. A glicerin ízét tekintve édes ugyan, de a cukrokkal ellentétben pl. nem emeli meg a vércukorszintet, tehát nem képes közvetlen energiát biztosítani az állatoknak, még a kérődzőknek sem. A glicerin a szervezetbe kerülve vagy a glikolízisbe és a citrát-ciklusba kapcsolódva járul hozzá energiatermeléshez (ATP képzésen keresztül), vagy a glükoneogenezis útján képes energiát szolgáltatni az állat számára, ami energiaveszteséggel jár és jelentős mértékben foglalja le a májfunkciókat (1. ábra). Ez utóbbi folyamat főként a tranzíciós időszakban hátrányos, amikor a vér megnövekedett NEFA (nem észterifikált zsírsav) tartalma amúgy is komoly kihívások elé állítja a májat.

54-adexgo-glicerin-utja

A Glüko-GO-60

A Glüko-GO-60 az Adexgo Kft. által kifejlesztett bendőstabil cukor. A termék glükóztartalmának jelentős része a vékonybélből szívódik fel és közvetlen energiával látja el a teheneket, míg a bendőben oldódó kisebb hányad lassan és fokozatosan felszabadulva támogatja a bendőflóra működését, aminek következményeként javul a szárazanyag-, a fehérje- és a rostemésztés. Hatására a bendőben csökken a ketogén anyagok moláris koncentrációja (vajsav, valeriánsav stb.) és nő az ecetsavtermelés, ami pozitív hatással van a tejzsír mennyiségére.

Összehasonlítás takarmányozási szoftverrel

Ha a glicerint és a bendőstabil glükóz terméket (Glüko-GO-60) egy egyszerű cukorral összehasonlítjuk egy takarmányozási szoftverben (NDS Professional CNCPS 6.55), akkor egyértelműen látható, hogy a glicerint a szoftver nagy (93,9%) cukortartalmú alapanyagként kezeli, melynek bendőbeli lebomlását kb. 58%-ra teszi. Ez azt jelenti, hogy a májba kerülő rész aránya kb. 42% (bendőfalon, illetve vékonybélben történő abszorpció). A glicerin energiatartalma az egyszerű cukorhoz hasonló nagyságú (9,57 MJ/kg) (1. táblázat).

54-adexgo-cukor-glicerin-bypass-cukor

A bendővédett glükóz termék 60% cukrot és 40% védett zsírt tartalmaz. Bendőbeli lebomlása alacsonyabb, mint a gliceriné (22%), így a vékonybélben közvetlenül felszívódva segíti az állatok glükóz igényének kielégítését. A 40%-os védett zsír tartalma miatt energiatartalma viszont jóval nagyobb, mint a gliceriné (15,66 MJ/kg sz.a.).

A vizsgált anyagokat (glicerin és a bendővédett glükóz termék) a már említett takarmányozási szoftverrel beformuláztuk egy 38 kg-os tejtermelésre takarmányozott fogadócsoport adagjába. Az adagok kukoricaszilázsra alapozottak és a magyarországi gyakorlatban használt takarmányokból épülnek fel. Glicerinből naponta és állatonként 0,7 kg, a bendőstabil glükózból 0,3 kg került a receptekbe, a termékek adagolási javaslatai alapján (2. táblázat).

54-adexgo-takarmanyadag-glicerin

A 0,7 kg glicerin hozzáadásával a napi szárazanyag-bevitel 22,1 kg-ra nőtt, míg a bendőstabil cukor kiegészítés hatására csak 21,7 kg-ra. Az adagok szárazanyag-tartalma hasonló (49,6%, 49,2% sorrendben).

A takarmányadagok beltartalmi paramétereit vizsgálva látszik, hogy mind a glicerines, mind a bendőstabil cukrot tartalmazó adag fehérjekoncentrációja csökkent az alapreceptúrához képest az említett anyagok „hígító” hatása miatt. Az energiakoncentráció ezzel szemben mindkét esetben nőtt (3. táblázat).

54-adexgo-takarmanyadag-glicerin-glüko-go-60

A cukor- és keményítő koncentrációk hasonló módon ellentétes irányban változtak. A glicerin és a bendőstabil glükóz között mint cukorforrás a program lényeges különbséget tesz. A glicerin hatására az adag cukorkoncentrációja 7,43%-ra nő, míg a bendőstabil glükóz esetében csak 5,39%-ra, ami lényeges különbség. A cukormérleget tovább elemezve látható, hogy az alapreceptnél lévő napi 1000 g cukorbevitel a bendővédett glükóz esetében közel 1200 g-ra, míg a glicerinnél 1650 g-ra nő. A vékonybélben felszívódó cukor pedig 315 g-ról 430, illetve 574 g-ra nő a glicerin-kiegészítés javára.

A program által kiszámolt adatok azért érdekesek, mert a glicerin a valóságban nem cukorként, hanem mint cukoralkohol fermentálódik a bendőben és propionsav- illetve vajsavtermelést indukál, valamint csökkenti az ecetsav termelődését. A glicerinből a bendőben képződő propionsav a citrát-ciklusba kapcsolódva segíti az energiatermelést, míg a bendő falán és a vékonybélből felszívódó glicerin trioz-foszfátként lép be a májban zajló glükoneogenezisbe. Ezzel összhangban fontos megjegyezni, hogy a glicerin-kiegészítés hatására az állat számára felvehető, emészthető 574 g cukor nem közvetlenül a vékonybélből szívódik fel, mint a bendőstabil glükóz 430 grammja, hanem a májba kerülve a glükoneogenezis hatására képződik!

Az alaprecept a várható tejtermelési adatok szempontjából úgy lett beállítva, hogy némileg energiahiányos legyen, amit a két kiegészítő (glicerin és Glüko-GO-60) kompenzál a 2. és a 3. recept esetében. Az 1. recept a metabolizálható energia alapján 34,29 kg, míg a metabolizálható fehérje alapján 35,63 kg tej termeléséhez elegendő. A 0,7 kg glicerin hozzáadásával (2. recept) az energia- és fehérjeellátás alapján termelhető tej 36,44 kg, valamint 36,85 kg. A program szerint tehát a glicerin-kiegészítés hatására a termelés több mint 2 kg-mal nő az alaprecepthez képest. A 0,3 kg bendőstabil cukor ugyanakkor csupán 1,3 kg többlettermelést eredményez az NDS Professional szerint (3. recept).

A két alapanyag termelésben történő összehasonlítása

A Glüko-GO-60 tejtermelésre gyakorolt hatását glicerinnel szemben nagyüzemi tehénpáros etetési kísérletben teszteltük. A kísérlet a Solum Zrt. komáromi szarvasmarhatelepén történt 2017-ben. Az állomány 730 db Holstein-fríz tejelő tehénből és szaporulatából áll. A takarmányozás tömegtakarmányokra alapozott (kukoricaszilázs, rozsszenázs, lucernaszenázs stb.). A telep 2016-os laktációs termelése 12.156 liter volt.

A kísérletet klasszikus tehénpáros módszerrel végeztük (kísérleti kontroll), 17 tehénpárral. A kísérlet során az összes állat a nagytejű csoportban termelt, így a tartási és takarmányozási körülmények azonosnak tekinthetőek. A kísérletben csak többször ellett tehenek vettek részt.

A kísérleti csoport egyedei naponta 0,3 kg Glüko-GO-60-at kaptak, míg a kontroll csoporté 0,7 kg glicerint. A kísérlet elindulása előtt 9 napos ún. előetetési szakaszt iktattunk be, amikor az állatok 0,2 kg Glüko-GO-60-at kaptak naponta. Az előetetési szakaszt követően emeltük fel az adagot 0,3 kg-ra és ezt követően kezdtük el gyűjteni az adatokat. Az adatgyűjtés 53 napig tartott. A kísérleti takarmány (Glüko-GO-60) kiosztása a takarmányadagon felül a keverő-kiosztó kocsiban bekeverve történt.

A laktációs tehénpárokat négy szempont alapján alakítottuk ki:

  • tejtermelés,
  • laktációs napok száma (87–91 napos laktációk),
  • laktációszám (2-3. laktáció),
  • havi befejési paraméterek (tej fehérje, tejzsír).

A takarmányadagok fontosabb beltartalmi paraméterei meg­egyeztek és energiatartalmuk is azonos volt.

A kísérlet során a tejtermelést (napi tejtermelési adatok), a tej beltartalmát (fehérje, zsír – havi befejési adatok) és a szomatikus sejtszám változásait (havi befejési adatok) vizsgáltuk. A két csoport TMR-jéből ellenőrző vizsgálatokat végeztünk.

Az 53 napig tartó mintagyűjtést követően a napi tejtermelési adatokat értékeltük és grafikonon ábrázoltuk a két csoport tejtermelési teljesítményét.

54-adexgo-tejtermeles-glicerin-glüko-go60

A tejfehérje és a tejzsír adatokban nem volt szignifikáns különbség (p>0,05) a kísérleti és a kontroll csoport között. A szomatikus sejtszám (SCC) adatokban szintén nem volt jelentős eltérés.

A kísérlet konklúziójaként elmondható, hogy a Glüko-GO-60 0,3 kg/állat/nap dózisban átlagosan 3,4 literrel magasabb tejtermeléshez segítette hozzá az állatokat, mint a napi 0,7 kg glicerin. Ennek oka az lehet, hogy a Glüko-GO-60 bendőstabil cukor lévén közvetlenül és fokozatosan felszabaduló és hasznosuló energiával látja el az állatokat, így direkt hatással van a tejtermelésre és egyúttal nem terheli a májat. A glicerin ezzel szemben glükoneogenetikus anyagként hasznosul az állatok szervezetében, ami egyrészt lassabban és nagyobb energiaveszteséggel járó folyamat, másrészt pont abban az időszakban terheli a májat, amikor amúgy is korlátozottak a kapacitásai a negatív energiaegyensúly miatt kialakuló testzsírbontás következtében.

Összefoglalás

A cikkben leírtakból jól érzékelhető, hogy a hagyományos alapanyagok mellett, mint pl. glicerin, ma már rendelkezésre állnak jóval „korszerűbb”, a tejelő tehenek igényeit és egészségét jobban figyelembe vevő energiakiegészítő termékek, amelyek elterjedését nagyban korlátozzák a takarmányozási szoftverek hibás beállításai. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ideje lenne átgondolni az egyes energiahordozó anyagok (pl. glicerin, propilén-glikol) szerepét a receptekben és felhasználhatóságukat ennek függvényében értékelni az olyan innovatív termékekkel szemben, mint pl. a glükózt bendőstabil formában tartalmazó Glüko-GO-60.

Roszkos Róbert
ADEXGO Kft.

94-adexgo logo