Szakfolyóirat > 2004/3 > Növénytermesztés
hibrid
termés
fajta
A világon évrõl-évre termelt szemes termények közül a búza, a kukorica és a rizs szolgálják legnagyobb tömegben az emberiséget. Közülük az elmúlt másfél évtizedben a kukorica állhatott fel legtöbbször a képzeletbeli dobogó legfelsõ fokára. Jelentõségét termõképessége, sokrétû felhasználhatósága (humán táplálkozás, takarmányozás, ipari alapanyag), genetikai és ökológiai plaszticitása, jó tömegkezelési tûrõképessége adják együttesen (1. sz. táblázat). Szerencsére hazánk szántóterületének több mint ¼-én a talaj alkalmas a kukorica termesztésére és a mostohább csapadékviszonyainkat leszámítva klímánk is kedvez különbözõ célú termesztésének. Ennek megfelelõen vetésterülete, a mögöttünk hagyott másfél évtizedben mindig meghaladta az 1 millió ha-t (1,023-1,279 millió ha). Sajnálatos viszont, hogy a hozamok nagymértékben ingadoztak (3,50-6,71 t/ha), amiért az idõjárási anomáliák csak részben okolhatók. A közel 100 %-os ingadozást minél rövidebb idõn belül 6-7 t/ha között kellene stabilizálnunk, mintegy EU tagságunk beköszöntõjeként. Ezt azért is említjük, mert az Unió jelentõs kukorica importõr és nem nehéz kiszámítani, hogy 6,5-7,5 millió t évi termés mennyivel járulhatna a GDP-hez (csak a 2003. évi EU intervenciós kukorica árat: 101 €/t alapul véve), mekkora export alapot képezne a felesleg. Ráadásul ezek a számok még csak a takarmány kukoricában rejlõ lehetõségeket villantották fel. Hajlamosak vagyunk ugyanis megfeledkezni hibridvetõmag-exportunk, csemege- és pattogatni való kukoricatermesztésünk jelentõségérõl. Maradjunk azonban továbbra is a takarmány kukoricánál, annak is egyik legizgalmasabb kérdésénél, a fajtaválasztásnál és a vetõmagvásárlásnál (1. sz. ábra).