A szomszédunkban orosz nyelvű tűzparancsok hangzanak, elképesztő a pusztítás, a fegyvergyártók élesben tesztelik új termékeiket. A 21. században. Az új világ, amibe a pandémia repítette az emberiséget, újabb oldalait mutatja az agrárium számára is.
A földgolyó minden sarkában új szintre kerül az élelmiszer-előállítás költsége és az élelmiszerár. Az agrárium szereplői már számtalanszor bizonyították alkalmazkodóképességüket, de ilyen még nem volt, most a gazdálkodás minden feltétele egyszerre változik meg. Az bizonyos, hogy szinte semmi nem lesz már olyan az agráriumban sem, mint 2020 előtt. Nem kezdek el árakat, százalékokat sorolni, hiszen azok napról napra változnak. E cikk célja inkább a helyzet értelmezése, az alkalmazkodás területeinek számbavétele.
Ahhoz, hogy tisztább képünk legyen az agrárium helyzetéről és kilátásairól, szélesebb látószögre kell átállnunk. Az elmúlt években látványosan felgyorsult Kína és az Egyesült Államok közötti verseny a világ legnagyobb méretű és befolyású gazdasága címért. Az OECD adatai szerint ők ketten adják a világgazdaság harmadát. Az EU pingponglabda az asztalukon. Az orosz rezsim a háború kirobbantásával azt hitte, kezébe kaparinthatja a kezdeményezést, és megállíthatja háttérbe szorítását a két nagyhatalom árnyékában. A fegyver visszafelé is elsült. Oroszország soha nem látott elszigeteltségbe kerül, azt az arcot veszi fel, amit már régen ráaggattak. Ellenséggé válik (az amerikai fegyvergyártók, kőolaj- és földgázcégek legnagyobb örömére).
Mindezt azért kell látni, mert hozzájárul a globális agrárpiacok átrendeződéséhez, a válság állandósulásához. A történet akkor gyorsult fel, amikor a pandémia viharos és globális terjedése elakadásokat okozott az élelmiszerláncban is. Éppen két éve, hogy a félelem ismét beköltözött az élelmiszerpiacokra és úgy tűnik hosszú távra rendezkedett be. A hangulat fokozott, az árak érzékenyen reagálnak minden hírre, a forró pénzek megint tömött sorokban áramlanak az árutőzsdékre. Egyre több országból jönnek hírek és képek üres polcokról, élelmiszerekért hajbakapó vásárlókról, már-már éhséglázadásokról. Ilyenkor hiába intjük önmérsékletre a piac szereplőit, az talán még inkább olaj a tűzre. Itthon is sokat, túl sokat beszélünk az élelmiszerek drágulásáról. Sajnos ezzel is tovább gerjesztjük.
A korszakváltás, aminek tanúi vagyunk, felértékeli az élelmiszert, az élelmezésbiztonságot, és magát az élelmiszertermelőt is. Az élelmiszerek ára pedig közelebb kerül valódi értékéhez. A változó keretrendszer fontosabb elemei:
1. Kezdjük a már említett piaci átrendeződéssel! Az ukrán és orosz termények piacáért folyik most a verseny. India például erősen rástartolt a búzapiacra, de az EU terményeiért is fokozott a belső és külső piaci kereslet. Miközben arra azért számíthatunk, hogy Ukrajna vissza fog térni az agrárpiacokra, az orosz export tartósan vált irányt. Ukrajna – kényszerből ugyan – de újragondolja szárazföldi szállítási lehetőségeit, fejleszteni fogja vasútját, és megpróbálja Moldován és Románián, de akár Lengyelországon keresztül elérni a tengeri kikötőket. Március 9 óta teljes élelmiszer-kiviteli tilalmat vezetett be. Már az is látszik, hiába próbálnak még éjszaka is vetni, az idei termés messze el fog maradni a szokásostól.
2. A március végi tőzsdei korrekciók már jelzik, hogy a világpiac ki tudja heverni a háború okozta sokkot. Az ellátási láncok átszerveződnek, és a béketárgyalások függvényében erősödni fog az árak lejtmenete, majd hullámzása. A globális terménymérlegek nem borultak fel. A várható háborús kieséseket ellensúlyozni fogják mások. Ilyen árak mellett van erre elég motiváció.
3. Ez nem egy olyan válsághullám, mint a korábbiak voltak. Ez tartós hullám. Az árak nem nőnek az égig, fognak korrigálni, de a tartós trend az emelkedés marad. Ennek hátterét azok a költségemelkedések és piaci változások adják, amelyek immár állandó részei az élelmiszerpiacoknak. Ilyen az energiaárak növekedése, a szállítás, a készletezés, a munkaerő, az alap- és segédanyagok magasabb ára, de ide sorolom az importőr országok felhalmozási kényszereit, a lakosság ugyanilyen irányú tevékenységét, az időjárási anomáliák gyakoribbá válását, a földrajzi átrendeződéseket (például az orosz áruk új piacokra való terelődését vagy az importőrök más beszerzési forrásait), az ellátási láncok akadozásait, vagy éppen a piaci hangulat érzékenyebbé válását.
4. A háború hatásai között több potenciális és már valóra vált tényezővel kell számolni. Oroszország a nitrogén-, hamuzsír- és foszforműtrágyák jelentős exportőre. Ugyanakkor, ennek hatásai még csak körvonalazódnak. Több globális agrár nagyhatalom szembesül műtrágya-ellátási nehézségekkel és a költségelőnyök elolvadásával a magas műtrágyaárak miatt. Mivel az energiaárak középtávon mindenképpen magasan maradnak, az arra épülő rendszerek áremelkedései is borítékolhatók.
5. Fontos eleme a kirakósnak az Európai Unió zöld stratégiája. Az új korszak, amibe a pandémiával léptünk, de az ukrán–orosz–fehérorosz háború kapcsán mutatta meg a foga fehérjét, az EU hivatalnokait is álláspontjuk átértékelésére kényszeríti. A lengyel agrár biztos nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy változóban van az EU mezőgazdaságának jövőjéről alkotott kép, a prioritások. Az élelmezésbiztonság új értelmet kapott. Ennek kapcsán pedig a reformtervek átdátumozódnak. A termelést szűkítő intézkedések helyett a kibocsátás növelésére helyeződik a hangsúly. Máris több döntés született: a művelésből kivont területek hasznosítása, a bajban lévő ágazatok támogatása mintegy 6,4 milliárd forinttal.
6. A mezőgazdasági termelés többé nem lesz olyan, mint eddig volt. Az „így szoktuk” hozzáállás zsákutcába vezet. A fenntarthatóság ernyője alatt kell a szemléletet továbbfejleszteni. Ennek alapja a talaj egészsége, a pazarlás visszaszorítása, a precízebb gazdálkodás az erőforrásokkal, és az adatalapú döntéshozatal. Ezek olyan kifejezések, amelyeken könnyen tovalendül az olvasó szeme, pedig a jövő, az életképesség mértékegységeiről van szó.
7. Az előbbiekben említett, egymást erősítő folyamatok – a pandémia, a háború – katalizálják az élelmiszer értékláncban zajló folyamatokat. Olyanra gondolok, mint például a koncentrálódás, a rövid ellátási láncok és az internetes csatorna megerősödése, a fogyasztók tudatosodása, vagy a generációváltás gyorsulása, a hitelek szélesebb körű használata, a személyes és üzemi higiénia felértékelődése, a piaci, partneri kapcsolatok erősödése, egyszóval a szemlélet fejlődése. Ezek kedvező folyamatok, de nem általánosak. Akik helyesen ismeri fel a jelenlegi, egyedülálló gazdálkodási környezetben rejlő lehetőségeket, azok nagyobb sebességre kapcsolhatnak. A mindehhez kapcsolódó jogszabályi változások (például gazdaságátadás, az őstermelőket érintő és az osztatlan közös területek rendezésére irányuló törvények) erre még több lehetőséget adnak. Csak észnél kell lenni.
8. Maradva még az életképesség témájánál, a beruházási képesség, a hatékonyság, az innovációs készség, az együttműködések színvonala még azok a területek, ahol megmérettetnek a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek. Bár kétségtelen, hogy a mezőgazdasági üzemek jelentős részének, főleg a szántóföldi növénytermesztőknek, javult a tőkehelyzete, lesznek, akik nem fognak tudni e finanszírozási résre – amit a költségemelkedések okoztak, forrást találni.
9. A napi aktualitások a válsághelyzetekre adott válaszokat, az ellátás biztonságának, az élelmiszer értéklánc felértékelődésének bizonyítékait sorjázzák. E felértékelődés teret nyit a fogyasztó felé, és – mint oly sok mindent – az élelmiszertermelés fenntarthatósági szempontú fejlődését is felgyorsítja. A fogyasztó tudatosabbá, takarékosabbá válik. A felhalmozási és csökkent keresletű periódusok követik egymást.
10. Az élelmiszerek termelésére és feldolgozására legnagyobb hatással a költségek és az eladási árak emelkedése közötti időbeni csúszás van és lesz. Az egyes piaci szereplők pozícióiknak megfelelően fogják ezt elszenvedni, illetve kihasználni.
11. Az infláció még erősödő szakaszban van. Idén elérheti akár a 10 százalékot is. Jövőre 5, 2024-ben pedig ismét 3 százalék körüli szintre számítunk.
12. Az alapkamat emelkedik, az év közepére elértheti a 7 százalékot.