A betakarítás mindig megmutatja az addig befektetett munka valódi értékét. Nem is csoda, hogy az aratás előtt növekvő feszültség tölti el a repcetermesztőket.
Különösen igaz ez akkor, ha az időjárási prognózisok kedvezőtlen körülményeket jeleznek előre, vagy éppen a deszikkáláshoz felhasználható hatóanyagok jelentős szűkülésével kell számolni. De ne feledjük, az egyes állományok nem ugyanabban az időpontban érik el az optimális betakaríthatóság időpontját.
Számos növényfaj esetében szembesülnek azzal a termelők, hogy a koraiság érdekében kompromisszumra van szükség a hozam tekintetében. A hosszabb tenyészidőhöz kapcsolható magasabb terméspotenciál eléréséhez viszont a technológián túl a mindenkori környezeti feltételek kedvező együttállása is szükséges, aminek az előrejelzése szinte lehetetlen.
Mielőtt a repcék esetében túl gyorsan pálcát törnénk a korai hibridek felett, érdemes összegezni az elmúlt évek hazai hivatalos NÉBIH-kísérleteinek terméseredményeit (1. ábra). Ezek alapján ugyanis a korai éréscsoportban vizsgált hibridjelöltek kifejezetten jól teljesítettek a későbbi éréscsoport hibridjelöltjeivel szemben. A vizsgált 3 év során minden évben 3 korai és 3 középérésű csoportot hasonlítottunk össze, azaz összesen 9 kísérleti egység eredményeit. Eszerint a 9 összehasonlításból 4 esetben a korai jelöltek hozama volt magasabb, 2 esetben szinte azonos termést értek el, és 3 esetben a későbbi hibridjelöltek diadalmaskodtak, a három év átlagában pedig azonos szinten teljesítettek. Ennek alapján kijelenthető, hogy a korai hibridek használata semmiféle hozamkockázattal nem jár.
Eltérő virágzási és érésidejű, illetve eltérő fejlődés- és érésdinamikájú hibridek egyidejű használata üzemi szinten más szempontok miatt is észszerű: nem egyszerre jelennek meg rajtuk a kártevők és kórokozók, így a növényvédelmi kezelések is nagyobb biztonsággal ütemezhetőek. Egy-egy váratlan időjárási jelenség sem egyformán sújtja ezeket az állományokat. És persze a betakarítási idő széthúzása és az ebből adódó nagyobb betakarítási biztonság is fontos szempont, hiszen az egyes hibridek közötti 2-4 nap érésidő-különbség biztosítja a kombájnkapacitások optimális kihasználását is. Több idő és nagyobb biztonság.
Számos nemzetközi kísérlet igazolja, hogy a gyakorlatban sokszor a túl korai betakarítás és – általában ennek előzményeként – a túl korai deszikkálás mellett döntenek a termelők, pedig ameddig a becők nem száradnak el, addig folyamatos a szárazanyag-beépülés a magokba. A repce – minden híreszteléssel ellentétben – viszonylag jól tűri, ha állva hagyják, ezért extrém helyzetektől eltekintve a betakarítást megelőző veszteségek mértéke nem számottevő. A RAPOOL több kísérletsorozatban is azt tapasztalta, hogy a napokkal későbbi betakarítás mázsákban mérhető többlettermést produkált még esős és szeles időjárási körülmények között is.
A későbbi betakarításhoz köthető magasabb hozamok részben a becők hosszabb ideig tartó asszimilációjára, részben a repceszalma kedvezőbb, szárazabb állapotára vezethetők vissza, nem utolsósorban pedig az újabb hibridekben fellelhető nagyobb kipergés-ellenállóságra. Az ilyen állományok jobb betakaríthatósága mellett csökken a kombájnokban a cséplési veszteség, mivel kisebb a veszélye, hogy a szalmához tapadó repcemagok egy része is visszakerül a talajra. Az időjárási körülményeket és az érési állapotot mérlegelve a betakarítás időpontja néhány nappal elhalasztható, hogy az állományokban rejlő maximális terméspotenciál a jobb betakaríthatósággal kiaknázható legyen, érdemi veszteség nélkül.
Deszikkálással a repce betakarítása jobban tervezhető, ám a helyes időpontjának meghatározása komoly szakmai kihívás, túl korán alkalmazva a betakarított termés mennyisége jelentősen elmaradhat az állomány valós potenciáljától. A deszikkálás nem szükségszerűen része az eredményes repcetermesztési technológiának. A RAPOOL számos kísérletben vizsgálta, hogy melyek azok a hibridek, amelyek deszikkálás nélkül is helytállnak a magyarországi klimatikus viszonyok között.
A RAPOOL kínálatában a DARIOT és DYNAMIC mellett a DUKE és a FRANKLIN olyan hibrid, amelynek bizonyított a kipergés-ellenállósága. A szélsőséges időjárás és a deszikkáláshoz felhasználható készítmények körének szűkülése miatt talán soha nem volt annyira fontos a repcehibridek hozamstabilitása, mint most.
A biológiailag éretté vált káposztarepce becői abban az esetben nyílnak fel, ha a külső erőhatások (ide értve a fizikai hatásokat, mint a szél vagy jégverés) nagyobbak lesznek a két termésfalat rögzítő erőnél. Hagyományos hibridek esetén a növények öregedése és száradása fokozza ennek kockázatát, ugyanis a becőfalak összehúzódnak, a termésfalat és az álválaszfalat (replum) összetartó varratban a sejtek eltávolodnak egymástól, és a becő felnyílik. A kipergés-ellenálló hibridekben a varrat szinte észrevehetetlen, a becők felnyitásához nagyobb erőre van szükség. Az ehhez szükséges erőhatást vizsgálták a német kollégáink. Az egyik teszt során a becők termésfalait húzták szét, és mérték a felnyitáshoz szükséges erő nagyságát. Egy másik tesztben az érett becőket egy gumilabdákkal töltött rázóedénybe helyezték, majd minden edényt egységes erővel megráztak. A rázást követően megszámolták a kipergett magokat, és indexálták a kapott eredményeket. A két teszt eredményeit a fenti grafikonon ábrázoltuk (2. ábra). A tesztek során a DARIOT, FRANKLIN, DYNAMIC és DUKE hibridjeink kifejezetten jól szerepeltek.
A magok nemcsak a szárazanyag jelentős részét, hanem az olajtartalmuk több mint felét az érés második felében halmozzák fel. A deszikkálás elhagyásával és az aratási idő kitolásával nagyobb hozamok mellett magasabb olajtartalmat érhetünk el. A kipergés-ellenálló hibridek használatával a betakarítás ideje 3-6 nappal megnyújtható, a veszteségek elkerülhetőek, és a kihullott magokból fejlődő árvakelés mértéke is csökkenthető, megakadályozva a kórokozók korai elszaporodását.
A kipergéssel a termés 8-12 százalékát is elveszíthetjük, nagyobb viharok vagy jégeső esetén ennél jóval, akár 70 százaléknál is többet. Természetesen a kipergés-ellenállóság sem nyújt teljes körű védelmet, de nagyobb biztonságot ad a szélsőséges időjárással és a fizikai behatásokkal szemben.
A RAPOOL nemesítői mindig is törekedni fognak arra, hogy a termelők számára olyan genetikai tulajdonságokat szelektáljanak vagy építsenek be az egyes hibridekbe, melyek megoldást nyújtanak az aktuális kihívásokra.