A takarmányok táplálóanyag-tartalmának és összetételének megváltoztatása jó alternatíva lehet a választott malacok takarmányozása során terápiás dózisban (2500–3000 mg/kg) alkalmazott cink-oxid (ZnO) kiváltására a teljesítmény csökkenése és a hasmenéses kórképek gyakoriságának növekedése nélkül. Ilyen lehetőségként kínálkozik a takarmány-összetevők között a megfelelő funkcionális rostforrások alkalmazása (Molist és mtsai, 2011). Vizsgálatunk célja az volt, hogy összehasonlítsuk a különböző rostforrások választott malacok teljesítményére gyakorolt hatását a prestarter fázisban terápiás ZnO-dal kiegészített takarmánnyal etetett csoport teljesítményéhez képest.
A vizsgálatban 192 DanBred választott malac vett részt. A malacokat átlagosan a 25. életnapon választottuk. Az átlag választási súly 6,32 kg volt. A vizsgálat során prestarter fázisban 4 kezelést állítottunk be, az állatokat 24 kutricában rendeztük el (6 kutrica/kezelés; 8 kutrica/malac). A kontroll takarmány 2500 mg/kg mennyiségben ZnO-t tartalmazott, a kísérleti takarmányokban különböző rostforrásokat (fermentálható rost (FR) és inert rostforrások (IR1, IR2) vizsgáltunk. A takarmányokat azonos nettó energia (NE: 10,4 MJ/kg) és nyersfehérje szintre (18,3%) formuláztuk. Starter fázisban mind a 4 kezelés ugyanazt a takarmányt kapta ZnO-kiegészítés nélkül.
Prestarter fázisban a ZN és a FR csoport takarmányfelvétele nagyobb volt (P<0,05) az IR1 és IR2 csoportokhoz képest. (303, 299 vs. 264 és 259 g/nap). A ZnO-mentes starter takarmányon pedig a ZN csoport takarmányfelvétele volt a legalacsonyabb (664 g/nap). Ez, illetve az IR2 csoport takarmányfelvétele (689 g/nap) szignifikánsan alacsonyabb volt a FR csoport teljesítményéhez képest (769 g/nap). A teljes malacnevelés időszakát tekintve nem volt statisztikailag igazolható különbség a különböző rostforrásokat fogyasztó csoportok takarmányfelvétele és a kontroll, ZN csoport teljesítménye között, viszont a FR csoport takarmányfelvétele statisztikailag igazolhatóan magasabb volt az IR2 csoporthoz képest (483 vs. 427 g/nap, 1. ábra).
Prestarter fázisban a ZN és FR csoport napi testtömeg-gyarapodása magasabb volt (P<0,05) az IR1 és IR2 csoportok teljesítményéhez képest (245, 255 vs. 201 és 213 g/nap). Ebben a fázisban a legrosszabb fajlagos takarmányértékesítése az IR1 csoportnak volt (2. ábra).
Starter fázisban a ZN csoport testtömeg-gyarapodása alacsonyabb volt (P<0,05) az FR és IR1 csoportokhoz képest (463 vs. 507 és 520 g/nap). Fajlagos takarmányértékesítésben nem volt a csoportok között különbség (3. ábra).
A különböző rostforrásoknak nem volt hatása a teljes malacnevelés időszakának teljesítményére a ZN csoporthoz képest. Az FR csoportnál viszont magasabb napi testtömeg-gyarapodást mértünk az IR1 és IR2 csoport teljesítményéhez képest (359 vs. 322 és 312 g/nap). A kezeléseknek nem volt hatása a teljes battériás időszak fajlagos takarmányértékesítésére (4. ábra).
A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy prestarter fázisban lassan fermentálódó rostforrás alkalmazásával a terápiás dózisban kiegészített ZnO-dal megegyező eredmények érhetőek el, míg az inert rostforrások alkalmazása negatív hatással van a választott malacok teljesítményére a ZnO-os kontroll csoport teljesítményéhez képest. Starter fázisban, ahogy elvettük a ZnO-t, visszaesett a kontroll csoport teljesítménye, mind a fermentálható rost, mind pedig az inert rostforrások esetében nagyobb napi takarmányfelvételt és testtömeg-gyarapodást mértünk. Mindez a ZnO-nak a vékonybél mikroflórájának kedvezőtlen irányba történő változtatásával (Lactobacillusok száma csökken, a Clostridiumok pedig felszaporodnak, Starke, 2013) magyarázható. Ha a teljes malacnevelés időszakának eredményeit nézzük, nem volt különbség a különböző rostforrások teljesítménye és a ZnO-os kontroll csoport eredményei között.
Összefoglalásként elmondható, hogy a terápiás ZnO-nak a választott malacok teljesítményére nincs hosszú távú pozitív hatása, a prestarter fázis eredményei csak pillanatnyi állapotot tükröznek. A takarmányok összetételének megváltoztatásával, megfelelő rostforrások alkalmazásával a teljes battériás időszakot tekintve a ZnO-os csoport teljesítményével megegyező eredmények érhetők el.
Jelen kísérlet eredményeit valamint nagyüzemi vizsgálataink tapasztalatait felhasználva fejlesztettük ki Platinum-Zero malactakarmányainkat, melyek alkalmazásával a telepi menedzsment odafigyelése, megfelelő technológia és higiénia mellett a terápiás dózisban alkalmazott ZnO elhagyható.