A klímaváltozás kapcsán előtérbe kerülő újszerű, erjeszthető tömegtakarmányok jellemzői

Ennek oka többek között az, hogy keményítő- és az energiatartalma kimagasló, továbbá optimális betakarítási körülmények esetén könnyen erjeszthető és jól emészthető tömegtakarmány. Éppen ezért a nagy tejtermelésű tehenek takarmányadagjában történő teljes helyettesítése a ma rendelkezésre álló alternatívák alapján nem tűnik a közeljövő reális célkitűzésének, hacsak a termesztésének körülményei (pl. felszín alatti vízhiány, fokozódó mikotoxin-szennyeződés) nem romlanak drasztikus mértékben.

Az elmúlt években számos publikáció hívta fel a figyelmet arra, hogy a világszerte – így hazánkban is – érzékelhető klímaváltozás az átlaghőmérséklet növekedését, a szélsőséges hőhullámos napok gyakoribb előfordulását, a nyár szárazabbá válását és a téli időszak bőségesebb csapadékellátását idézi elő. A silókukorica termésbiztonsága a jövőben veszélybe kerülhet, ha a várható európai és magyarországi klímaváltozás a nyári hőhullámok gyarapodásával és a jelenleginél szélsőségesebb csapadékvíz-eloszlással jár. Egy közelmúltban publikált eredmény szerint, amennyiben az átlaghőmérséklet +2 ^oC-kal nő a világon, akkor az összes kukoricatermelés kb. 8–18%-kal csökken a négy legfontosabb kukoricatermelő országban (USA, Kína, Brazília, Argentína), míg +4 ^oC-os átlaghőmérséklet-emelkedés esetén már kb. 19–46%-os visszaeséssel lehet számolni (Tigchelaar és mtsai, 2018).

További problémaként jelentkezhet, ha a kukorica növekvő humán és ipari célú felhasználása versenyhelyzetet teremt, és így alternatív tömegtakarmány-forrásokat kell használni az intenzíven termelő kérődző állatok esetében is. A szántóföldi zöldtakarmányok közül az új silókukorica hibridek, a cirokfélék, a kukorica-cirok keverékek, a korai betakarítású gabonafélék, az olaszperje, a gabona-gabona, gabona-pillangós és a gabona-fű keverékek egyaránt alkalmasak arra, hogy a jelenleg széles körben etetett kukoricaszilázst részlegesen helyettesítsék a tejelő tehenek takarmányadagjában.

A részleges helyettesítést az a tény indokolja, hogy a kukoricaszilázshoz képest az előbb említett tartósított tömegtakarmányok (kivéve az új típusú, nagyon kedvező rostösszetétellel és emészthetőséggel rendelkező ún. bmr silókukorica hibrideket, illetve a silókukorica-cirok keverékeket) tejtermelési nettó energiatartalma (NE_l) relatíve kb. 25–35%-kal kevesebb (lásd.
1. táblázat). Ennek ellenére az 1. táblázatban közölt erjesztett tömegtakarmányok kukoricaszilázshoz viszonyított kedvezőbb fehérje- (+3–52%), továbbá NDF- (cellulóz, hemicellulóz, lignin) (+20–26%) és ADF-tartalma (hemicellulóz, lignin) (+18–30%) főként a nyári hőstresszes időszakban lehet kedvező hatású a tejelő tehenek takarmányozásában.

A hazai kukoricaszilázs és egyéb tömegtakarmány-minták vizsgált táplálóanyag-tartalmára vonatkozóan Orosz és mtsai (2019) az ÁT Kft. NIR adatbázisa alapján rendszeresen közölnek adatokat (2. táblázat). Ez tendenciájában hasonlónak tekinthető, mint a nemzetközi irodalomban közölt eredmények.

A silókukorica betakarításakor a klímaváltozás következtében jelentkező szélsőséges csapadékmennyiség, illetve a magas hőmérsékleti értékek negatív hatással lehetnek a készülő szilázs minőségére és az erjedési tulajdonságaira. Ezt megelőzendő a korábbra hozott betakarítási időpont pedig alacsonyabb száraz­anyag-tartalommal (<34% száraz anyag) jár együtt, ami szintén negatív hatású lehet a fermentációs termékek összetételére (pl. alacsonyabb tejsav- és nagyobb ecetsav-koncentráció). A betakarítási idő eltolása a csapadékosabb periódust követően viszont a mikotoxin-képződés esélyeit növeli, ami a FAO adatai szerint már jelenleg is 25%-ban érinti a világ gabona-előállítását. A betakarítás késleltetése esetén tehát a növényi kórokozók és állati kártevők termésmennyiségre és annak minőségére gyakorolt negatív hatásaival is számolni kell.

Mindezek következtében a „többlábon állás” szemléletét célszerű alkalmazni magyarországi körülmények között is. Jelen cikkünkben a bevezetőben említett számos lehetőség közül – a terjedelmi korlátok miatt – a gabona-olaszperje keverékek előnyeit szeretnénk röviden ismertetni, és néhány hazai adatot az erjeszthetőségre vonatkozóan bemutatni.

Gabona-olaszperje keverékszenázsok előnyei

A rendelkezésre álló nemzetközi szakirodalmi adatok szerint a gabonaszilázsok/szenázsok önálló alkalmazása kedvező hatású lehet az olyan területeken, ahol a silókukorica termesztése időjárási okok miatt csak korlátozottan valósítható meg (Stevens és mtsai, 2004). A korai betakarítású búza-, árpa- és tritikálészilázsok szerepeltetése az etetett teljes takarmánykeverékben (TMR) javíthatja a tejelő tehenek takarmányfelvételét, az adag emészthető rosttartalmát és kedvező hatású lehet a tejtermelésre is.

Az európai országok mediterrán területein a meleg és száraz időjárás miatt a silókukorica öntözéses termesztésének alternatívájaként olyan növénytermesztési stratégiát dolgoztak ki olaszországi szakemberek, ami kikerüli a meleg nyári időszakot (Orosz, 2017). Az őszi vetésű, nagy hozamú gabonaféléket párosítják más gabonákkal és füvekkel. Ezek a gabona-fűkeverékek a szárazságtűrést, a betakarítási idő hosszát, továbbá az élettani hatásokat tekintve (kiváló rostemészthetőség) is költséghatékony megoldást jelenthetnek. Az új koncepció lényege a bendő hatékony működtetése: a bendőbeli lebonthatóság és az áthaladás üteme közötti egyensúly megteremtése az említett gabona-fűkeverék szilázs segítségével. Tulajdonképpen a lebontható rost (dNDF₄₈) és a nem lebontható rost (uNDF₂₄₀) arányának a beállítása történik ekkor a bendőben. A könnyen lebontható rost gyorsabban halad át, míg a nehezen lebontható rost lassítja az áthaladás sebességét (Orosz, 2017). Az új típusú keverékek esetében tehát a korai betakarítású gabona biztosítja a megfelelő hozamot, a fűféle (leggyakrabban olaszperje) pedig a nagy fehérjetartalom mellett jó rostemészthetőséggel gazdagítja a keveréket (Orosz, 2017).

Külföldi irodalmi adatok szerint az olaszperje és a gabonakeverékek (pl. búza, őszi árpa, tritikálé és zab) együttes alkalmazása javítja az előállított tartósított takarmány (szilázs, szenázs) minőségét az olaszperje kimagasló cukortartalmának, továbbá az őszi gabonafélék nagy oldható szénhidráttartalmának köszönhetően (Alemayehu és mtsai, 2019, megjelenés alatt). Erre vonatkozóan azonban egyelőre csak kevés információval rendelkezünk, ezért 2017-18-ban egy erjesztési modellvizsgálat keretében értékeltük két olaszperje-gabonakeverék szenázs erjeszthetőségi paramétereit (A keverék: 3-féle olaszperje + 2-féle tritikálé + 2-féle zab + búza + árpa; B keverék: 3-féle olaszperje + 2-féle őszi zab). A keverékeket 32–35%-os szárazanyag-tartalom mellett (24 óra fonnyasztást követően, silózási adalékanyag nélkül) 9 mm-es hosszúságúra szecskáztuk és 5 ismétléssel laboratóriumi körülmények között tartósítottuk és tároltuk. A keverékek erjedésdinamikai vizsgálatát három alkalommal végeztük el (7., 14. és 90. bontási napon).

A tejsavra és az ecetsavra vonatkozó adatokat az 1. ábrán szemléltetjük (Alemayehu és mtsai, 2019, megjelenés alatt).
A tejsav/ecetsav arány a vizsgált időpontokban (7., 14. és 90. nap) az A keveréknél: 2,88; 2,95 és 3,97; a B keveréknél pedig: 2,68; 2,83 és 3,67 volt. A tejsav a vizsgált illó zsírsavakhoz képest (ecetsav, propionsav, vajsav, valeriánsav, kaprilsav) 76,3% (A keverék), illetve 75,6%-os (B keverék) részarányt mutatott, ami összességében nagyon jó eredménynek tekinthető, és stabil szenázst eredményezett (pH 4,26 és 4,39, a 90. napon mért mintákban).

Az erjedésdinamikai vizsgálatok mellett a keverékek száraz anyag és egyéb táplálóanyagainak (pl. nyersfehérje, nyersrost, rostfrakciók) bendőbeli lebomlását (in sacco vizsgálatok) és táplálóanyag-tartalmának emészthetőségét is értékeltük, melynek eredményeiről később, e lap hasábjain, szintén beszámolunk.

A közlemény elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 és a GINOP-2.3.4-15-2016-00005 számú projektek támogatták. Az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Dr. Tóth Tamás¹ – Alemayehu Worku Babu¹ – Dr. Orosz Szilvia² –
Prof. Dr. Fébel Hedvig³ – Dr. Tóthi Róbert¹

¹Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar;
²Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.;
³NAIK Állattenyésztési Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet