MENÜ

A melaszkiegészítés jelentősége a gazdasági állatok takarmányozásában

Oldalszám: 135-136
Dr. Tóth Tamás, Prof. Dr. Fébel Hedvig, Palkó Csaba 2015.04.04.

Melasz: a cukorgyártás során keletkező végszörp használati értékét több mint 43%-os cukortartalma adja. Takarmányozásban való széles körű felhasználását nehéz kezelhetősége, valamint cukortartalmának bizonytalan meghatározása nehezítheti.

Felhasználása a monogasztrikus állatfajok takarmányozásában

Takarmány-összetevőként az együregű gyomrú fajok számára cukortartalma miatt kellemes ízű, gyorsan hasznosuló energiaforrás, mely rostot nem tartalmaz.

Lovak számára íze kedvelt, cukortartalma pedig közvetlenül jelent energiát, szoktatást követően naponta és állatonként (élősúlytól függően) általában 0,1–0,5 kg etethető belőle (egyes irodalmi források max. 1–1,5 kg/napi mennyiségben is említik). Azonban az átmenet nélküli nagyobb adagja esetén a vakbélbe jutó túlzott mennyiségű cukor fermentációjából származó tejsav patairha gyulladást válthat ki. A hashajtó hatás a kólikás tünetegyüttes megelőzése szempontjából bír jelentőséggel.

Hízósertéseknél több kísérletet végeztek a keményítőforrások részleges helyettesítésére (7–30%), negatív következmények nélkül, azonban a kellemes ízhatás pozitív hatása a naturális mutatókban nem jelentkezett. Kocák számára a vemhesség végén, az MMA szindróma megelőzésére a strukturális rostkiegészítés mellett a hashajtó hatása miatt alkalmazható.

Baromfifélékkel kapcsolatosan kevés irodalom áll rendelkezésre a melasz alkalmazására vonatkozóan. A közölt megállapítások szerint a melasz energiatartalmát a baromfifélék kevésbé jól hasznosítják a gabonamagvak keményítőjéhez viszonyítva.

Az energiában szegényebb, rostban gazdagabb takarmányok (pl. lucernaliszt, szárított répaszelet, szalmapellet) nyúltápokban történő felhasználása felveti az energiakiegészítés szükségességének kérdését. Ennek megoldására a nyúltápokban a hagyományosan alkalmazott gabonamagvak mellett melasz is szóba kerülhet akár külön, akár takarmánykeverékekben. Nyulak pelletált takarmányához adva a takarmányfelvételt serkentette, étvágygerjesztőként hatott, valamint a pellet minősége is javult, ami már önmagában jelentőséggel bír akkor is, ha a melasz maga nem befolyásolná a termelési eredményeket. A nyúl számára a melasz jól emészthető formában tartalmazza a táplálóanyagokat, takarmányba keverve javul a szénhidrátok emészthetősége.

A termelési eredményeket figyelembe véve a gabonahányad 5%-os helyettesítése esetén több forrás szerint nem befolyásolja a takarmányfogyasztást, súlygyarapodást és fajlagos takarmányfelhasználást. Mások pozitív eredményeket kaptak, mint például a melaszt nem tartalmazó táp ismételt etetése a takarmányfelvétel ideiglenes csökkenéséhez vezetett. A leggyakoribb nehézséget az okozza, hogy a nyulak emésztőrendszere érzékeny az oldható szénhidrátokkal történő terhelésre, tehát szokatlanul magas cukortartalom esetén enterotoxaemiás esetek fordulhatnak elő, így emelkedhet a megbetegedések, elhullások száma.

 

Felhasználása a kérődzők takarmányozásában

Kérődzők számára a melasz energiatartalmának hatása a bendőműködés révén sokkal szélesebb körű, mint a monogasztrikus fajok esetén. Általánosságban elmondható, hogy a melasz adagolása nagy mennyiségű, a bendőmikrobák számára könnyen elérhető cukor révén a bendőfermentációt javítja, és mikrobafehérje-növekedést okozhat a megfelelő adagban alkalmazva, valamint a kedvezőbb íz emelheti a szárazanyag-felvételt. Ennek hatása hízóállatokon mérhető a legkönnyebben, napi 0,5–1 kg-os adagolása esetén a súlygyarapodás növekedése várható.

Tejelő állományok esetében a hatása már többirányú. Kiegészítés alkalmával a tejzsír mennyisége általában emelkedik, melyet a tejmennyiség is követhet, azonban egyes kísérletek során a tejfehérje, sőt a tejmennyiség is csökkent. Szarvasmarhák adagjában általában a szénhidrát ellátást döntően gabonafélékkel biztosítják.

A melaszkiegészítés hatása attól függ, hogy milyen összetételű étrendben adagolják, azaz a keményítőhordozók milyen gyorsan lebonthatóak a bendőmikrobák számára.

Az utóbbi években a tejtermelés maximalizálását nagy adagú keményítő alkalmazásával próbálják biztosítani, mely azonban gyakran szubakut bendőacidózishoz, és tejzsírdepresszióhoz, magas nitrogénürítéshez vezethet. Ez utóbbi akkor válik a legszembetűnőbbé, ha nagyobb arányú RDP (bendőben lebomló fehérje) etetés során a bendőmikrobák számára a rendelkezésre álló energia lebontása túl lassú a gyorsan lebomló fehérjéből keletkező ammónia megkötéséhez és felhasználásához. Ilyen esetekben a nagy cukortartalmú melaszkiegészítés hatékonyabb RDP-értékesülést eredményezhet.

A hazaihoz hasonló (kukoricaszilázs és lucernaszenázs alapú) takarmányadagokkal végzett kísérletek során megállapították, hogy a szárított melaszkiegészítés bizonyos határokig kedvező hatású az állatok szárazanyag-felvételére, 4% FCM tejtermelésre, a tejzsír mennyiségére, a szárazanyag- és a rost emészthetőségére (táblázat).

 

  135.melasz

 

Saját vizsgálatok

A bemutatott irodalmi adatokból kiindulva mi is végeztünk etetési kísérleteket szarvasmarhákkal. A szárított kukorica (és így az adag keményítőtartalmának) kísérleti anyaggal (hordozóanyagon szárított me­lasz) történő részleges helyettesítése során a kontroll mellett 3 szárított melaszdózist (alacsony, közepes és magas részarány) alkalmaztunk (a száraz anyag 4,3; 9,3 valamint 13,5%-a), így vizsgálva az emelkedő cukorhányad (kontroll: 1,8; illetve 3,3; 4,85 és 6,30%) bendőfermentációra gyakorolt hatását. A kezelések hatására a bendőfolyadék összes illózsírsav-koncentrációja (TVFA) nem változott, azonban az ecetsav moláris aránya a dózis növelésekor csökkent, míg a propionsavé emelkedett. Ezzel az egymáshoz viszonyított arányuk is csökkent, a legnagyobb mértékű változást a közepes dózis (4,85% cukor) esetén tapasztaltuk.

A propionsav arányában talált emelkedés tejelő tehenek glükózellátása szempontjából nagyon fontos eredmény, hiszen a propionsav glükoneogenetikus anyagként fontos prekurzora a glükóznak, így jelentős szerepet játszik kérődzők anyagforgalmában, közvetve pedig csökken a ketózis veszélye. Azonban a magas dózist (6,30% cukor) fogyasztó csoportban a kontrollhoz (1,8% cukor) viszonyítva szignifikánsan magasabb ammóniakoncentrációt találtunk, miközben cukorfelvétel révén emelkedett a tejsav aránya is. A ketózis szempontjából jelentőséggel bíró vajsav aránya csökkent, értéke a legnagyobb melaszdózis esetében volt a legalacsonyabb.

Figyelemmel kísértük a táplálóanyagok lebontását is, mely során a száraz anyag, valamint a nyersfehérje-lebontás értékei nem mutattak szignifikáns eltérést a melaszkiegészítést nem fogyasztó csoporthoz képest. Azonban a két nagyobb dózisú melaszkiegészítés (4,85 és 6,30% cukortartalmú TMR) esetében már bizonyítható mértékben emelkedett a nyersrost NDF-frakciójának lebonthatósága, ami élénkebb mikrobiális tevékenységre utal.

Az emésztés-élettani kísérletek eredményei szerint az alacsony és a közepes dózisú melaszkiegészítést (3,3, ill. 4,85% cukortartalom az adagban) eredményesen lehet felhasználni tejelő tehenek takarmányozásában, a bendőfermentáció serkentése és kedvező anyagforgalmi hatás révén.

Ki kell hangsúlyozni azonban, hogy ezek az eredmények csak az általunk alkalmazott szárított melasz (a száraz anyag 4,3–13,5%-a között), valamint cukor- (az adag 1,8–6,3%-a között) és keményítő- (az adag 20–27%-a között) tartalmak mellett érvényesek. Magasabb szárított melaszkiegészítés (az etetett száraz anyag kb. 9-10%-a felett és kb. 6% cukortartalom felett az adagban) esetén már számolni kell a tejsavszint kóros mértékű emelkedésével (acidózis, illetve laktacidémia veszélye), a rostfrakció lebontásának csökkenésével (csökkenő tejzsír), melyek közvetve a tejelő tehenek esetében a tejtermelés csökkenéséhez vezetnek.

 

Palkó Csaba1

Prof. Dr. Fébel Hedvig2

Dr. Tóth Tamás1

1NymE-MÉK, Állattudományi Intézet,

Takarmányozástani Intézeti Tanszék

2 Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ,

Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet