A növények gyökerük mellett levélfelületükön keresztül is képesek a tápelemfelvételre, a levél felületén a kijuttatott tápanyagok beépülése a kutikulán, ill. a sztómán keresztül lehetséges. Szemléletes megközelítése a levéltrágyázásnak, hogy a földi élet kezdetén, a tengerekben élő kezdetleges növények egész testfelületükön keresztül vették fel a tápanyagokat és az energiát. A szárazföldi növények megjelenésével differenciálódtak ezek a funkciók, de a föld feletti növényi részeknek is megmaradt a tápanyag- és vízfelvevő képessége. A levél- trágyázás hatékonysága már több mint százötven éve tudományosan is bizonyított, de különösen az elmúlt évtizedekben számos kísérleti eredmény és gyakorlati tapasztalat támasztotta alá hasznosságát, s tette így napjainkra az üzemi gyakorlat szerves részévé a növénytermesztésben.
A harmonikus tápanyagellátásnak a talajon keresztüli műtrágyakijuttatás mellett hangsúlyos eszköze a levéltrágyázás is. Makroelemek esetében a teljes növényi igény néhány százaléka juttatható ki ilyen módon, azonban stresszhelyzetekben, vagy intenzív fejlődési szakaszokban ez is komoly jelentőséggel bír, hiszen rögtön felvehető tápanyagforrásról van szó. Mikroelemekből viszont szinte a teljes növényi igény kijuttatható levéltrágyázással, ami azért is jelentős, mert sokszor még a talaj jó ellátottsága esetében is gyenge a tényleges mikroelem-szolgáltató képesség. Ezekkel összefüggésben az 1. ábra azt tekinti át, hogy a makro-, mezo-, ill. mikroelemekből egy átlagos növényi igény mekkora arányban fedezhető levéltrágyázás útján.
Visszautalva arra, hogy több esetben a jó talajellátottság nem egyenlő a jó növényi felvehetőséggel, a 2. ábrán jól látható a mezoelemek közül a magnézium és a kalcium erősen pH-függő felvehetősége, ami gyakorlatilag az összes mikroelemre is elmondható. Ha valamilyen gátló tényező (pl. kémhatás, vagy szárazság okozta stressz) miatt a talajban bár jelenlévő tápelemek nem, vagy csak kis részben felvehetőek a növény számára, a hiányzó tápelemmennyiség levéltrágyázás útján pótolható. Ugyancsak levéltrágyázás útján pótolhatóak a vegetációs időszak valamely fenofázisában hiányban lévő tápelemek, hiszen az így kijuttatott tápelemek rögtön hasznosulnak. A növények teljes vegetációra vetített tápanyagigényével kapcsolatban leszögezhető, hogy a makroelemeknek néhány százaléka, a mezoelemeknek tíz–húsz százaléka, míg a mikroelemeknek majdnem teljes egésze juttatható ki levéltrágyázás útján. Ebből következik, hogy a levéltrágyázás útján kijuttatott makro- és mezoelemek nem helyettesíthetik a talajon keresztül történő tápanyag-utánpótlást, azonban hatékony kiegészítései lehetnek annak, amikor azok felvétele gátolt, mint arra fentiekben már utaltunk. Elmondható tehát, hogy a levéltrágyázás alkalmas a növények életfolyamatainak kedvező irányba terelése által a talajon keresztül végzett tápanyagellátás hatékony kiegészítésére. Ennek megfelelően – az adott növényfajta specifikus igényét figyelembe véve – mind a makro- és mezo-, mind pedig a mikroelemek kijuttatása hatékony lehet levéltrágyázás útján.
Miért fontosak a mikroelemek?
Általában mindegyikről az mondható el, hogy anyagcsere-folyamatokban játszanak szerepet, így hiányuk ezek működését korlátozza. A 3. ábra a nitrogén anyagcserében szerepet játszó mikroelemeket szemlélteti, míg a következőkben kicsit általánosabban foglaljuk össze a fontosabb növényélettani szerepeket:
Bór
Molibdén
Réz
Vas
Mangán
Cink
Auxinszintézis
3. ábra: az egyes mikroelemek szerepe a nitrogén anyagcserében
Táblázat: a talajok mikroelem-ellátottságának megítélése és a gabonafélék átlagos mikroelem-igénye (saját összeállítás Fischer, 1995; Steffens et al., 2002 és BAD „Mikronährstoffe”, 2007 alapján).
A mikroelem-ellátottság megítélése
A táblázat a talaj fizikai féleségének függvényében értékeli a talajok mikroelem-ellátottságát. Jól látható, hogy a mangán esetében magasabb értékek, de a többi mikroelem esetében már egy mg/kg alatti, vagy azt nem sokkal meghaladó értékek is megfelelő ellátottságot jelenthetnek. Az adott tápelemtartalom mellett párhuzamosan a kémhatást is mindig szemügyre kell venni, hiszen a mikroelemek felvehetősége jelentős mértékben függ ettől. A növények optimális mikroelem-tartalma a néhány g/t értéktől a 110 g/t-ig (Fe) terjed.
Hogyan állítsunk össze egy levéltrágyázási technológiát?
Az első kérdés, amire ehhez tudnunk kell a választ, az, hogy milyen elemek utánpótlására van szükségünk ebben a formában. Eddig ebben a cikkben főleg a mikroelemek szerepéről volt szó, hiszen tudjuk, hogy a levél- trágyázás nagyrészt ezek utánpótlásáról szól. Azonban ugyanígy fontos kérdés a mezo-, ill. makroelemek esetleges kijuttatása. A mezoelemek közül a magnéziumot zöldítő hatása miatt ajánlott a vegetáción belül minél többször kijuttatni. Csupán levéltrágyázással nem lehetséges a növények kénigényének kielégítése, ezért fontos a kéntartalmú műtrágyák használata, azonban kénhiány esetében, vagy búzában a minőségjavító nitrogénadag mellé rendelve, ajánlott a kéntartalmú levéltrágyázás. A kalcium kijuttatása szőlő- és gyümölcstermesztésben képezi a technológia részét (a zsendüléstől kezdve lényegesen kevesebb kalciumot szállít a növény a termésbe, mint a többi növényi részbe, ezért szükséges a levéltrágyázás, ami ebben az esetben nem a levél miatt fontos, hanem, mert ugyanúgy eléri a gyümölcsöt is). A nitrogén-, foszfor-, kálium-utánpótlás olyan stresszhelyzetekben ajánlott, amikor hirtelen kezelni kell egy tápelemhiányt, vagy általános kondíció javításra van szükség. A kálium utánpótlására azonban, mivel a cukorvegyületek felépülését serkenti, szőlőben és cukorrépában ilyen célból az érésidő alatt javasolt levéltrágyázás útján sort keríteni.
A piacon elérhető levéltrágyák alapvetően két fő csoportba sorolhatóak:
Benedek Szilveszter
szaktanácsadó