Amikor megkaptam az Agro Napló megtisztelő felkérését, személyes kötődésem okán Romániát választottam. Tettem ezt azért, mert munkámon keresztül immár közel 15 éve van folyamatos rálátásom a román mezőgazdaság alakulására. Ezért kérem, nézzék el nekem, hogy esetenként személyes kommentárt is becsempészek a cikkbe. Célom az, hogy ez a kis ismertető minél jobban tükrözze a román mezőgazdaság valóságos állapotát, teljesítményét.
Életkor: 56
Családi állapot: nős, 1 leány és 1 fiúgyermek
Hobbi: vershallgatás, vadászat, motorozás, kertészkedés
Beosztás: Pioneer, Közép-Európa, vezérigazgató (BG, HR, HUN, MAD, ROM, SRB, SKO, SLO, BIH, MAC)
Szakmai életút: Városföld, Dózsa MG. Szöv., Pioneer: területi képviselő, kereskedelmi vezető, termék manager, Operative marketin manager – Kelet-Európa, Kereskedelmi vezető – Kelet-Európa, vezérigazgató – Közép-Európa
Szakmai meggyőződés: Minden adott (termelési környezet, világszínvonalat képviselő inputok és kiváló szakmai alapok), hogy a magyar mezőgazdaság élelmiszertermelésben „nagyhatalom” legyen. Hogy ez megvalósulhasson történelmi léptékű menedzselés szükséges. Ilyen célért érdemes extra erőfeszítéseket tenni.és éghajlati tényezők
Románia tőlünk keletre helyezkedik el és – szomszédainkhoz hasonlóan – ezer szállal kötődik Magyarországhoz kulturális, földrajzi, gazdasági, politikai és főleg az ott élő magyarság révén.
Románia – elhelyezkedéséből adódóan – a mérsékelt éghajlati övbe tartozik, azonban egyes régiók jelentős eltéréseket mutatnak. Az éghajlati különbségeket a Kárpátok okozza, amely megakadályozza, hogy az Atlanti légtömegek óceáni hatása érvényesüljön az ország középső részén (Erdély, Bánát, Máramaros). Ezeken a területeken enyhébb telek és a nagyobb mennyiségű csapadék a jellemző. A Kárpátok alakítják a déli, délkeletei síkságok éghajlatát is, amely azok blokkoló hatása miatt fagyos teleket okoz és jóval kevesebb csapadék hullik. A kontinentális éghajlat délen, dél-keleten való érvényesülését a Kárpátok jelentősen befolyásolja. Az erdélyi, partiumi térség éghajlata hasonló a hazai viszonyokhoz (keményebb téllel, több csapadékkal), míg a Kárpátokon túli sík területek éghajlata már arid jellemzőket is mutat. Az éves átlaghőmérséklet dél, dél-keleten 11°C, míg északon 9°C. Az éves csapadék mennyisége nyugatról keletre, illetve a hegyektől a síkság felé haladva csökken. Míg a hegyekben az éves átlag 1,010 mm, addig a keleti síkságon csak 381 mm. Erdély középső vidékein és Moldáviában az éves átlagos csapadék mennyisége 521 mm.
A Román gazdaság működésében, teljesítményében a mezőgazdaságnak fontos szerepe van. Évjárattól, időjárástól függően a GDP-hez való hozzájárulás 7–10%. Jellemző, hogy a mezőgazdasági termeléshez meglévő jó adottságok nincsenek kihasználva, ezzel a GDP-hez való hozzájárulás alatta marad a lehetőségeknek. Saját tapasztalatom, hogy ez a megállapítás egyre kevésbé igaz. Ma a román mezőgazdaság rohamos fejlődésen megy keresztül és hamarosan egyike lesz azon európai országoknak, amelyek élelmiszertermelése meghatározó befolyást gyakorol a piaci folyamatok alakulására (készletek, árak stb.).
A mezőgazdaságilag megművelhető terület 14,7 millió ha – európai mértékkel nézve óriási potenciál. Egy 2008-as felmérés szerint azonban ebből mindössze 10 millió ha-t művelnek meg. 6,8 millió ha művelésen kívüli területtel rendelkeznek – véleményem szerint ma ez már jelentősen kevesebb.
A mezőgazdasággal foglalkozók száma magas, 28,2%-a az összes dolgozónak. Az elöregedés nagyon jelentős, 36% 55 év feletti.
A megművelhető területek főleg Románia nyugati valamint déli és dél-keleti részén találhatóak. A 3,3 millió ha erdő és rét elsősorban a Kárpátokra koncentrálódik. A 10,0 millió ha szántó mellett 3,3 millió rét-legelő, 206 000 ha gyümölcsös és 220 000 ha szőlő található.
A restitúciós törvény (hasonló, mint a mi kárpótlási törvényünk) következtében a román földterületek közel 90%-a magántulajdonban van. Járva a vidéket alig lehet nagy táblákat látni. Ennek az a román örökösödési „szokás” az oka, amely az örökösök között egyenlő mértékben felosztja a földtulajdont. Így a parcellaméretek a 0,1 hektártól a 10 hektárig terjednek és generációról generációra tovább aprózódnak. Ennek következtében a nagy táblák ritkák és csak az ún. „comasare” (tömbösíts) – a kis parcellák konszolidációja – után lehet nagy területekhez hozzájutni. A folyamat rendkívül bonyolult és nehézkes, esetenként egy nagyobb tábla megvásárlásához 500–900 tulajdonossal kell megegyezni. Egy konszolidáción átesett terület egységnyi ára 50%-kal magasabb, mint egy kis parcella egységnyi ára. Ez mellett a föld ára a humusztartalomtól függ.
Egy 2012-es felmérés szerint Romániában 1,048,000 gazdaság működött, amelyből 978,000 kisebb, mint 10 ha-on gazdálkodott. Ebből következik, hogy az egész román társadalom számára az egyik legnagyobb kihívás ma a rengeteg extenzív, alulgépesített (vagy egyáltalán nem gépesített), saját ellátásra termelő, a helyi piacokhoz alig kapcsolódó kistermelő helyzetbe hozása. Ezt a történelmi feladatot a parcellák koncentrációjával, ezáltal a termelést a kereskedelem vérkeringésébe kötve és a termelők szövetkezetekbe tömörítésével kívánják végrehajtani. A végleges cél a vidéki népesség életszínvonalának hatékonyabb emelése.
A Román mezőgazdaság 2011-ben – jó mezőgazdasági év volt – 18 milliárd euro értéket termelt meg. A növénytermesztés és az állattenyésztés aránya évek óta stabil: 71% növénytermesztés és 29% állattenyésztés. A növénytermesztésen belül a búza, kukorica és az olajos növények súlya meghatározó, de a gyümölcs–zöldségágazat is 16%-kal, míg az erdőgazdálkodás 12%-kal részesedik a növénytermesztés kibocsátásából. Az állattenyésztés fő pillérei a tejtermelés (9,1%), a sertéságazat (6,8%) és a baromfi (3,0%).
Románia gépesítettsége rendkívül alacsony – 54 ha-ra jut egy traktor (EU átlag 13 ha/1 traktor), és ennek is 80%-a használtan vásárolt. A román mezőgazdasági kormányzat – élve a nemzeti finanszírozás lehetőségével – támogatja a gépberuházásokat, ezen keresztül is növelni kívánja a szektor teljesítményét.
Egy a közelmúltban közzétett piackutatás szerint a román mezőgazdasági „gépflotta” 177 000 traktorból, 25 000 kombájnból, 84 000 vetőgépből és 65 000 permetezőgépből áll. Ha a fenti számokat kivetítjük a termelők teljes számára, akkor a gazdaságok mindössze 8%-a rendelkezik traktorral, 1%-a kombájnnal és 4%-a vetőgéppel, illetve permetezőgéppel. Természetesen ez az összevetés eltakarja azt a tényt, hogy a nagyüzemi méretekben és színvonalon gazdálkodók kezében összpontosul a gépek igen nagy hányada.
A traktorok a legáltalánosabban elterjedt mezőgazdasági gépek, megtaláljuk azokat a kis, közepes, és a nagy gazdaságokban is. A 3 ha alatti területtel rendelkezők 57 000 traktort működtetnek, azonban ezek 90%-a idősebb, mint 10 év, már túl az amortizáción. Másrészről az a tény, hogy a 30 ha feletti gazdaságok 80%-a, míg a 300 ha feletti termelők 100%-a rendelkezik traktorral, mutatja a koncentrációt. Ez a koncentráció fokozottan igaz a kombájnok, vetőgépek és a permetezőgépek esetében.
A fenti adatokból több következtetés is levonható a román mezőgazdaság állapotát illetően:
Gépberuházási célkitűzések az elkövetkező 3 évre:
Elöljáróban érdemes szólni arról, hogy az élelmiszeripari termelés mélyen a lehetőségek alatt teljesít Romániában. Összehasonlítva a kapacitásokat és a fő élelmiszerek előállítását, súlyos kihasználatlanságról beszélhetünk. Ennek okai részben a kommunista korszakból megörökölt megalomániás túlméretezés (a feldolgozók túl vannak méretezve), részben pedig az EU-szabványoknak való nem megfelelés. Ezek mellett azonban szintén limitáló tényezők a jó minőségű alapanyagokhoz való nehézkes hozzájutás és a modern kereskedelmi hálózatok hiánya. A román élelmiszeripar kibocsátása a közép-európai térségben a második legnagyobb – mennyiségi szempontból. Az élelmiszerpiac 30%-a a 10 legnagyobb feldolgozó között oszlik meg, miközben a maradékot nagyon nagy számú, de kis kapacitású feldolgozó fedi le.
A romániai élelmiszergyártók nagy többsége helyi szinten működik, termékeit vagy saját üzleteiben vagy helyi viszonteladók által üzemeltetett boltokban adják el. A mindössze nagyon kis számú, de nagyobb kapacitással rendelkező feldolgozó képes termékeiket az egész ország területén értékesíteni. Ők már rendelkeznek olyan gazdasági erővel, szervezettel, amely révén képesek hatékony disztribúciós rendszereket, termelési technikákat működtetni.
Néhány ágazatban, mint a tejtermelésben, a termelők által közvetlenül értékesített volumen és érték még mindig számottevő.
A sertéshús a legkedveltebb húsféleség Romániában, az összes húsfogyasztás több mint felét teszi ki. 2013-ban a sertéshúsfogyasztás mindössze 0,4%-kal emelkedett, elérve a 402 ezer tonnát, de az előrejelzések szerint 2017-re sem fogja meghaladni a 402 200 tonnát. Az egy főre eső évi 19,0 kg sertéshúsfogyasztás messze alatta marad az EU átlagának – amely 46,4 kg/fő/év – mutatva, hogy van még hely a fejlődésre. Az EU-ba irányuló román sertéshúsexport tilalmának felfüggesztése további lökést adhat a sertéságazatnak, mivel az új exportcsatornák lehetővé teszik az ágazat számára az EU-s és tengerentúli piacokon való terjeszkedést. Amely aztán – legalábbis úgy vélik – a hazai sertéshús árának növekedéséhez vezethet.
A baromfifogyasztás csökkent az utóbbi években, leginkább a madárinfluenza kitörésének következtében. Napjainkban megindult az ágazat újjáélesztése. 2013-ban 2,2%-os növekedés mellett a fogyasztás elérte a 437 200 tonnát. A kereslet további növekedését prognosztizálják és 2017-re mintegy 10,7%-os növekedést várnak, elérve a 473 000 tonna baromfihús-fogyasztást.
A marhahúsfogyasztás az elmúlt öt évben erősen fluktuált. 2013-ban 137 000 tonna volt és csökkent 3,5%-kal, reagálva a megnövekvő takarmányköltségekre (a 3. ábra jól szemlélteti az elmondottakat).
Románia napjainkban is több élelmiszert importál, mint amennyit exportál, annak ellenére, hogy az export arányának növekedésével számolnak.
Ezt támasztják alá a 2013-as külkereskedelmi adatok is (bár még végleges számok nincsenek). Az első 9 hónapban a mezőgazdasági termékek kereskedelme rekordmértékű többletet ért el – 3,2 millió euro, összehasonlítva 2012 azonos időszakának 495 millió eurós hiányával. A pozitív eredmény főleg a harmadik országokba irányuló, folyamatosan bővülő agrárexportnak volt köszönhető, a poszt kommunista időszakban először. Ugyanakkor a behozatal csökkent a 2012 azonos időszakához képest.
A gabonaexport közel 40%-át tette ki a teljes mezőgazdasági exportnak. A fő exportált növények az őszi búza, kukorica, őszi árpa, napraforgó.
Romániában is a közös agrárpolitika érvényesül. 2012-ben 2,4 milliárd euró támogatás érkezett az unióból Romániába a CAP keretében. Ennek 65%-a vidékfejlesztésre, 31%-a közvetlen termelői támogatásra és 4%-a piaci beavatkozásokra került kifizetésre. A közvetlen termelői támogatások rendszere a nagyobb birtokméretek kialakulását is támogatja. Nagyon magas a vidékfejlesztésre fordított támogatás aránya (az EU átlaga 24,8%), ami érthető a román vidék fejlettségét tekintve.
A román mezőgazdaság jövőjét illetően engedjék meg nekem, hogy a hivatalos adatok mellett saját meglátásomat is megosszam az AgroNapló olvasóival. Először is néhány tény:
A jövőt alapjaiban befolyásolja a földtulajdon kérdése. Ma nincsenek korlátozások, az vehet földet, aki akar és tud. Jelenleg a Parlament előtt van a földtörvénytervezet, amely az uniós polgárok számára tenné lehetővé a földvásárlást.
Van is jelentkező bőven Európa gazdag országaiból, sőt Európán kívülről is. A jó adottságú területeket kereső befektetők, vagy gazdálkodni akarók mellett megjelentek a különböző kormányzatokat képviselő befektetők (öböl menti országok, India, Kína, Dél-Korea), akik azért fektetnek be, mert így kívánják biztosítani a saját élelmiszerellátásukat.
Nézzünk a lehetőségek közül néhányat:
Öntözésfejlesztés
Ma gyakorlatilag alig van öntözhető terület. Ebben még nálunk is rosszabbul állnak.
A román kormány létrehozott egy Konzultációs Nemzeti Bizottságot, amelynek a feladata a román mezőgazdasági kormányzat öntözésfejlesztési stratégiájának kidolgozásban való közreműködés.
A stratégia összességében 1,3 millió ha terület (Dél, Délkelet-Románia) öntözését öleli fel. A legszárazabb, de igen jó minőségű, termékeny területekre koncentrál. A gabona- és ipari növények termesztése mellett nagy területen folyik vetőmag-előállítás és zöldségtermelés. Látszik, hogy a nagy értékű növénytermesztésre koncentrálnak.
Biotermesztés
A román biotermékek piaca jelentősen növekedett az elmúlt években mind a termesztésben, mind a fogyasztásban. 2010-ben a kormány az uniós támogatásokból elkülönített egy alapot, amely a biotermesztés fejlesztését hivatott támogatni. Ennek hatására a biotermesztéssel foglalkozók száma szignifikánsan nőt: 2011-ben elérte a 10 ezer termelőt, 2013-ban a Bio Románia adatai szerint már 26 ezren foglalkoztak biotermesztéssel. A biotermékek túlnyomó többsége exportra kerül, melynek értéke 2013-ban 200 millió eurót tett ki. A kormányzat évi 10%-os növekedéssel számol. Ezzel egy időben növekszik a belső kereslet is, bár erre hivatalos adatok nincsenek, az értékét mintegy 100 millió euróra becsülik.
Kara Béla