MENÜ

Újrafogalmazódott a háztáji gazdálkodás

Oldalszám: 68-70
Keresztes Júlia 2013.11.17.

A Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kara a Vidékfejlesztési Minisztériummal közösen szervezte meg október közepén Háztáji gazdálkodás és önfenntartás – fenntartható foglalkoztatás a vidéki Magyarországon című szakmai konferenciáját. A téma jelentőségét fémjelezte, hogy az agrártárca vezetője is fontosnak tartotta személyes jelenlétét a tanácskozáson, amelyen nagy számban jelentek meg az ország különböző pontjáról a vidék jövőjéért aktívan tenni szándékozó polgármesterek, és jelentős érdeklődés mutatkozott a média részéről is. 

Zsúfolásig megtelt az agrár-felsőoktatás hazai fellegvárának számító patinás gödöllői egyetem Rektori Díszterme, hogy a háztáji gazdálkodás újraélesztéséhez kapcsolódó előadásokból építő gondolatokat meríthessenek a résztvevők. A vidék szerepének felértékelődése, és az egészséges hazai élelmiszer helyben való előállításának szükségessége a kormányzati célokkal is egyezik, s hogy az önfenntartó települési program működőképes, arról is meggyőződhetett a hallgatóság a rozsályi példa alapján. A vidék fennmaradásához nagyban hozzájárul az is, hogy a közfoglalkoztatás rendszerében a háztáji programok jelentős szerephez jutnak. Az Agro Napló a konferenciáról néhány rövid riport formájában tájékoztatja olvasóját.

Dr. Fazekas Sándor miniszter, VM

A háztáji gazdálkodás Magyarországon többszázezer család számára jelent bevételt, jövedelem-kiegészítést, és ami nagyon fontos: saját maga számára termelt élelmiszert. Ezért is tartottuk fontosnak a mai konferenciát, és azért is vettem rajta részt végig, hogy lássam, milyen eredményekkel büszkélkedhetünk, és hol tartunk most ahhoz képest, amikor két évvel ezelőtt indítottuk a programot.

68.1.

A legsikeresebb a burgonya programunk, amelynek keretében százezer család részére adtunk vetőmagot, így önellátásra tudnak termelni, és ellátják magukat önálló vetőmaggal is. De emellett zajlik a kisállat- és haszonállat program is, illetve jó néhány település önellátásra törekszik. Önfenntartó falu elképzeléseket már látunk, és jó példákat is arra, hogy milyen eredményesen valósították meg azokat.

A Start munkaprogramhoz tartozó képzési programok – az, hogy nagy az érdeklődés a háztáji gazdálkodások iránt, és hogy terjedőben a konyhakert mozgalom – mutatják azt, hogy szemléletváltás jelent meg a magyar vidéken. Egyre többen szeretnének termelni, és egyre többen szeretnék az egészséges, jó minőségű magyar ennivalót. Ez biztató a jövőre nézve, hiszen a célunk az, hogy többszázezer család kapcsolódjon be a mezőgazdasági termelésbe, és éljen azokkal a lehetőségekkel, amelyeket egy nagyobb porta a meglévő mezőgazdasági szaktanáccsal magában hordoz.

Dr. Hoffmann Imre 
helyettes államtitkár, BM

A Belügyminisztérium 2011. július 1-jétől felel a közfoglalkoztatásért, és nyolc projektben fogalmazott meg ehhez köthető értelmes, egyúttal hasznos tevékenységeket: belvíz-elvezetési program, mezőgazdasági utak rendbetétele, mezőgazdasági projekt, bio- és megújuló energiafelhasználás, a közúthálózat javítása, az illegális hulladéklerakó-helyek felszámolása, a téli és egyéb értékteremtő közfoglalkoztatás és a helyi sajátosságokra épülő közfoglalkoztatás.

68.2

A programok legalapvetőbb területe a mezőgazdaság, ahol a Start mintaprogram keretében állattenyésztéssel, növénytermesztéssel és tartósítással foglalkoznak a munkaterv résztvevői. Magyarország mezőgazdasági adottságaiból adódóan alkalmas arra, hogy a közfoglalkoztatásba bevont alacsony iskolai végzettségű hátrányos helyzetűeknek (akár népszerű) munkát biztosítson – ahol nem csak az elméleti, de a gyakorlati tudást is elsajátíthatják.

Ezzel egyidejűleg képzési programot is indítottunk növénytermesztési, állattartási és tartósítási projektekkel. Az egy-, másfél illetve kétéves képzések a mezőgazdasági program kötelező elemei. Ehhez a Szent István Egyetemmel együttműködve készítettünk olyan tananyagot, amelyből a programban részt vevők elsajátíthatják az elméleti tudást – a Türr István Képző és Kutató Intézet pedig ezeket a képzéseket végrehajtja.

Az előadásomban is említett programelemek sora tovább bővíthető, s már ki is egészült egy új elemmel, ugyanis óriási igény volt a helyi sajátosságoknak megfelelő programok indítására, amelyeket az önkormányzatoknak maguknak kellett kitalálniuk. Ehhez ki kellett ugyanis dolgozniuk, hogy az alap programelemeken túl mi az a sajátosság, amellyel ki tudják bővíteni a meglévő modellt. Ahogy például a rendezvényen Rozsály polgármestere részletesen bemutatta, hogy ők milyen módon vesznek részt aktívan a kistérségi Start munkaprogramban.

Úgy gondolom, hogy ezek a programok már átmentek egy fejlődési szakaszon, és immár stabilan lehet építeni is rájuk. Megkezdtük a szociális szövetkezetek létrehozását is – 2013. szeptember elsejével 32 olyan szociális szövetkezet van a látókörünkben (s még 133 alakulóban), amely a mezőgazdasági Start mintaprogram alapján, illetve arra alapozva jött létre. Ehhez természetesen igénybe veszik az önkormányzatok azokat a forrásokat, amelyeket a Belügyminisztérium a rendelkezésükre bocsátott, illetve további pályázati lehetőségeik is lesznek, amellyel közel ezer ember foglalkoztatását tudják elindítani, és a munkaerőpiacon való megjelenésüket elősegíteni.

A mezőgazdaság rendkívül szerteágazó, és nagyon sok együttműködést igényel más tárcákkal is. A háztáji, és ház körüli mezőgazdasági munkák hasznos volta jó mintaként szolgál arra, hogy a kistérségi Start mintaprogramban elsajátított tudás továbbvihető, illetve a saját portákon is alkalmazható – ahogy erre vannak kiváló példák.

Dr. Póti Péter rektor-helyettes, SZIE

Az előadásom lényege az volt, hogy pontosan definiáljuk a háztáji állattartás feladatát és célját, mert csak ennek ismeretében tudunk megfelelő stratégiát, illetve technológiát kidolgozni. Két eltérő háztáji állattartási stratégiát, illetve ehhez kapcsolódóan technológiát javaslunk. Az egyik az extenzív, külterjes gazdálkodás, amely klasszikusnak tekinthető. Korábban elődeink úgy tartottak a ház körül állatot, hogy annak takarmánybázisa jelentős mértékben szintén a ház környékéről (udvarról, háztartási maradékból, egyéb más melléktermékekből) származott. Éppen azt hasznosították, amit ma konyhai hulladékként kezelünk. A konyhai hulladék nagy része napjainkban is valamilyen ételmaradék vagy egyéb más háztájiban takarmányként hasznosítható zöldség, gyümölcs, kenyérmaradvány, pl. héj. Sok esetben az udvarról származó, valamilyen okból nem hasznosított gyümölcsöt, zöldséget, illetve ezek maradványait, valamint különböző növényi maradványokat, pl. a fűnyesedéket, vagy gyomnövényeket (pl. tyúkhúr, csibehúr, disznóparéj) is hulladéknak tekintenek. A korábbi paraszti gazdaságokban ez elképzelhetetlen volt! Érdemes lenne újra ezt a szemléletet visszahozni a lakosság körében. Ennek nemcsak gazdasági és környezeti előnye lenne, hanem a szemléletváltás szempontjából is rendkívüli előrelépést jelentene. Hulladék ugyanis az, amit nem hasznosítunk, így értelemszerűen értékként lehetne tekinteni a háztáji állattartásban felhasználható konyhai és ház körüli maradékokra. Innen a következő lépés a környezettudatos viselkedés, amely a hulladékot nem gondként, környezeti problémaként, hanem hasznosítható „alapanyagként” kezeli. Természetesen az ilyen jellegű extenzív állattartás célja elsősorban nem a piaci értékesítés, hanem a saját fogyasztásra való termelés lehet. Ilyen körülmények között csak extenzív, félintenzív fajták tartása lehetséges, éppen az esetleges takarmányozásból adódóan, illetve ezzel összefüggésben az egyszerű tartástechnológia miatt. Ebben az esetben elsősorban gazdasági abrakkeverék (búza, kukorica stb.) használata indokolt, mivel a teljes értékű takarmányokat nem tudják az állatok gazdaságosan hasznosítani. Értelemszerűen az ilyen háztáji állattartás ökológiai rendszerű, speciális ízvilágot és minőséget jelent. Ennek előnye egyrészt abban van, hogy elsősorban olyan takarmánybázist hasznosít, amely nem hasznosult volna, vagy helyben könnyen beszerezhető, és különleges „háztáji” minőséget állít elő, valamint kedvezően hat az oly kívánatosnak tartott ökológiai szemléletváltozás és öngondoskodás irányába. Hangsúlyozni kell, hogy ez elsősorban önellátásra, és az esetleges időnként előforduló feleslegek értékesítésére szolgál.

69.1

A másik lehetőség a professzionális, zárt rendszerű, teljes körű, a tartást, takarmányozást, szaporítást, trágyakezelést stb. magába foglaló, jól kontrollálható, intenzív fajták igényeit kielégítő háztájiban (a ház körül) alkalmazható technológiák. A háztáji jellegét ennek a technológiának az adja, hogy a ház körül végezhető, tehát a tényleges munkavégzést kivéve nem köt le munkaerőt, hiszen a felügyelet otthon történik, nem kell a munkavégzés helyére elutazni. Rendkívül fontos azonban leszögezni, hogy az ilyen technológiák fokozott szakértelmet igényelnek, hiszen intenzív fajták, genotípusok tartását teszi lehetővé, így drága, teljes értékű takarmányok és technológiák alkalmazását teszi szükségessé. Ebben az esetben piacképes mennyiségű, időbeni elosztású, minőségű és árú terméket kell előállítani. A speciális minőség ebben az esetben nem, vagy csak kisebb mértékben lehet előny. A technológiát úgy kell kialakítani, hogy háztájiban alkalmazható legyen és biztosítsa a professzionális állattartást. Ennek érdekében a Szent István Egyetem olyan háztájiban alkalmazható professzionális technológiák kifejlesztését kezdte meg, amely alkalmas intenzív fajták, illetve genotípusok tartására moduláris rendszerben. Példaként egy 350 férőhelyes, telepíthető intenzív tojó modult, „farmot” ismertettem. Ez gyakorlatilag bárhová, pl. az udvarra is könnyen telepíthető, majd betelepítés után a nagyüzemekhez hasonlóan termel. Fenntartása, üzemeltetése olcsóbb, mint a nagyüzemi technológiáké, viszont a termelés hatékonysága megfelelő szakértelem esetén megegyező.

A gyepterületek hasznosításában is jelentős lehetőség van, elsősorban a kiskérődzők tekintetében. Megfelelő rendelkezésre álló legelőterület és takarmánybázis, valamint szakértelem és technológia megléte esetén a tejtermelés (elsősorban kecsketej) is jövedelmező lehet. Ez nemcsak gazdasági, hanem a környezet kultúrállapotának a fenntartása szempontjából is rendkívül fontos. Az elhanyagolt, elgyomosodott legelők semmilyen szempontból sem kívánatosak. Fontos megemlíteni, hogy a kecsketartás, illetve -legeltetés különösen nagy szakértelmet és odafigyelést igényel. Ennek hiányában jelentős lehet a helytelen legeltetésből adódó károk és gazdaságtalan lehet a termelés. Ebben az esetben is rendkívül fontos, hogy teljes termékpályában kell gondolkozni, mert nem elég előállítani valamit, azt fel is kell dolgozni. Ezért kifejlesztettünk egy olyan telepíthető moduláris tejfeldolgozó rendszert, amely egy olyan 500 l/műszak feldolgozó kapacitású alapegységből áll, ami gyakorlatilag a feldolgozott tej mennyiségét (1000 l, illetve 2000 l/műszak) és a termékskálát tekintve folyamatosan bővíthető. Ez a moduláris technológia természetesen nemcsak kiskérődző, hanem tehéntej feldolgozására is alkalmas. Képes a jelenlegi tejtermék-fogyasztási struktúrának megfelelő termékeket előállítani, tehát akár egy kisebb falu tejtermék-szükségletét nagyrészt ki tudná elégíteni. Ez a technológia segítséget nyújthatna a helyi tejtermelők tejének feldolgozásában is.

Generációk maradtak ki a háztáji gazdálkodás értő, értéket teremtő és örömteli munkájából. Fontos lenne már az óvodákban megismertetni a gyerekekkel a gazdálkodás alapjait, hiszen a korábban a szülőktől, nagyszülőktől szerzett tapasztalatot ma nincs honnan ellesni. Márpedig ez egy szemlélet: nem a kukába dobom a kenyérhéjat, hanem odaadom a csirkének, a megmaradt étel pedig moslékként hasznosítható. Ha a gyerek látja, miként lehet ezt értőn csinálni, akkor nem azt fogalmazza meg, hogy hulladékon tartjuk az állatot, hanem azt, hogy igenis értéket állíthatunk elő abból, amit eddig kidobtunk. Óriási probléma, hogy nincs a helyén a tudás, holott a munkára nevelés a követő magatartás eredménye.

Dr. Gyuricza Csaba dékán, SZIE-MKK

Rendkívül fontos témát boncolgattak a szakmai konferencia résztvevői, és megtisztelő volt, hogy a tárca első embere is végig jelen volt a rendezvényen. Ez nyilván az aktuális témának, és annak a munkának is szól, amelyet az egyetemen hosszú idő óta végzünk.

A háztáji gazdálkodást szerencsére a kormányzat is kiemelten fontosnak tartja. Ennek bizonyítékaként csaknem negyedszázados hiányt és restanciát pótol azzal, hogy újra napirendre tűzi ezt a kérdést, és próbálja feléleszteni a gazdálkodás leghagyományosabb formáját. A rendszerváltás előtti időszakban a vidék hazánk egyik nagyon fontos mozgatórugója volt – ezt méltánytalanul mellőztük a rendszerváltás után.

A vidék Magyarországa ma olyan jellegű problémákkal küzd, amelyek megoldása érdekében fel kellett karolni – és nyilván nem egyszerű a kérdés kezelése, hiszen egy-két generáció kiesett a gazdálkodás gyakorlatából, a növénytermesztésből és az állattenyésztésből.

70.1

Mindent újra kell tanulni akkor is, ha a kiskertek ott vannak a ház körül, hiszen nagy részük parlagon áll. Több mint egymillió(!) kiskert van Magyarországon, tehát új alapokról kell indítani az egész programot. Látványos sikert nyilvánvalóan nem lehet elérni – pláne rövid távon –, de nem is ez a cél. Ugyanakkor a háztáji gazdálkodás mintegy alternatívaként segítségül szolgálhat a vidéki népesség elvándorlásának megakadályozására, a foglalkoztatottság erősítésére.

A helyben maradást fenntartja a háztáji gazdálkodás, és azért szerveztük ezt a mai tanácskozást, hogy az ezzel kapcsolatos legfontosabb alapelveket ismertessük, illetve lefektessük. Feltérképezzük azt, hogy melyik az a kör, amelyik a téma iránt érdeklődik. Szerencsére nagyon sok polgármester jött el a rendezvényre, ennek pedig azért van különös jelentősége, mert a közösségek vezetői lehetnek leginkább egy ilyen program mozgatórugói. Ők azok ugyanis, akik ténylegesen és tevőlegesen tudnak tenni azért, hogy akár a közfoglalkoztatás, akár a háztáji gazdálkodás, de más, a vidék népességmegtartó erejének növelését, illetve a jobb létet célzó programok kiemelkedő szereppel bírhassanak.

De több mint 300 gazdálkodó is eljött a mai tanácskozásra, s ez is igazolja a téma iránti érdeklődést, és a rendezvény sikerességét. Nyilván nem várható, hogy innentől kezdve kiugró eredményeket tudnak majd produkálni, de arra mindenképpen jó volt a mai konferencia, hogy az irányt meghatározzuk, és a nyilvánosság figyelmét felhívjuk. A magunk részéről ehhez azt tudjuk hozzátenni, hogy az oktatásban, a képzési anyagokban, valamint a szaktanácsadásban – egyáltalán magába a képzésbe való beépítésbe – ezt hasznosítani fogjuk. A programnak a közfoglalkoztatás is igen fontos eleme – a háztáji gazdálkodás egy másfajta minőségben tudja megszólítani azt a réteget, amely egyébként innovatív és fogékony az új irányok, módszerek iránt. Azt ugyanis látni kell, hogy élelmiszert állítunk elő – s az egészséges, minőségi termék produkálásához olyan technológiai fegyelemre és szakmaiságra van szükség, amelynek nem mindenki tud a mai viszonyok, illetve a megváltozott feltételek között megfelelni. Ma már egy másfajta minőségi szinten lehet és kell termelni – magunk e tekintetben optimistán nézünk a jövő elébe.

Keresztes Júlia