MENÜ

A talajművelés szerepe a klimatikus anomáliák mérséklésében, a nyári és őszi művelések során

Oldalszám:
Bottlik László 2013.09.26.

A kalászos kultúrák esetében ez már nem ennyire egyértelmű. Térségenként eltérő volumeneket realizáltak a gazdák, persze nem voltak ritkák a rekord búzamennyiségek sem. Ezek azonban a tipikusan jó búzatermő területeken voltak jellemzőek. A kitett, aszályos területeken az országos átlagnak megfelelő öt tonna körüli termésszint bizonyult elérhetőnek. Érdekesség, hogy az őszi árpa kiegyenlítetten magas termésszintet produkált, igényes termesztési színvonalat feltételezvén. Termesztési felülete növekedni látszik több termőhelyen is, ami talán annak köszönhető, hogy mind a gazdák, mind a piac kezd újra rátalálni. Ellentétben a repcével jól beilleszthető a vetésváltásba szerényebb termőhelyi adottságok esetén is, viszont hasonlóan korai bevételt jelenthet, hiszen tipikusan az aratási időszak után mutatkozik iránta kereslet.

 

A talajművelés fontossága beigazolódott az idei kalászos termesztésben is. Mennyiség és minőség szempontjából egyaránt eredményes termesztés csak a kultúrállapotban lévő, okszerűen és változatosan művelt területeken volt lehetséges. Talajművelési hibák esetén egyértelmű termésdepresszió mutatkozott. Az aszályos áprilisi időszakban a nedvességforgalmat gátló művelés eredetű tömörödések akadályozhatták a vízfelvételt. A májusi csapadék hasznosulását is meghatározta a talajállapot. E megállapításokat igazolták a növények, a művelési hibák terméskieséssel és/vagy minőségromlással párosultak. Közeledvén a kalászos kultúrák alapozó talajművelési időszakához, szükséges felhívni a figyelmet a gondos művelésre.

 

Sajnos az őszi betakarítású kultúrák egyértelműen jobban megsínylették a rendkívül aszályos nyarat. A kukoricák sok helyütt már július végére elkezdtek megégni, jelentős asszimilációs felületet vesztve. Kisebb a térségbeli különbség a kukorica vonatkozásában, mint a kalászosok esetében volt. Termést becsülni nagyon nehéz, viszont nagy hasonlóság mutatkozik 2012 és az idei nyár között. Az aszályos periódus hasonlóképp június második felében indult és kisebb kivételekkel augusztus második feléig tartott. A napi hőmérsékleti minimumokban és maximumokban is nagy a hasonlóság a két évjáratban, de a napi középhőmérséklet és a napsütéses órák száma is közel azonos lehet. Érdemes lesz megvizsgálni az erről szóló kimutatásokat.

Ezek alapján sem beszélhetünk tendenciáról, de elgondolkodtató a hasonlóság a két nyári időszak között. Azonos problémákkal is kell szembenéznünk. A kukoricák mellett súlyosan érintheti a napraforgót is a csapadékhiányos szemtelítődési időszak. Megvizsgálva a tányérokat, kötődési rendellenességek nem voltak jellemzők. Augusztus első dekádjában viszont már tapasztalható volt a részlegesen telítődő vagy elcsökevényesedő kaszatok jelenléte, ami a csapadékhiányra vezethető vissza. Így az ezer kaszattömeg – hasonlóan a tavalyi évhez – elmarad majd az elvárttól.

Az időjárás nem megváltoztatható, így a szántóföldi növénytermesztés egyértelműen legnagyobb kihívása a klímaszélsőségekhez való alkalmazkodás. A termesztés minden elemében erre törekszünk, gondoljunk a vetésszerkezet kialakítására, a fajtaválasztásra, a vetési paraméterekre, műtrágyázási vagy növényvédelmi praktikákra. Nem lehet kihagyni a sorból a talajművelést sem, hiszen a növények az általunk megművelt talajon élnek.

Kijelenthető, hogy alapvető feladat a klímaszélsőségekhez alkalmazkodó talajművelési technológiák használata. Az alkalmazkodás óvatos fogalom, ami abból ered, hogy számszerűsíthető eredményességgel védekezni csak egy határig tudunk. Gondos talajműveléssel – a legtöbb esetben – bizonyítottan mérsékelhetők a növényeket érő károk. Van néhány helyzet – mint az idei aszályos nyár –, amikor adódhatnak olyan helyzetek, amikor a legnagyobb szakmaiság sem segít a károk mérséklésében. A teljes művelt rétegben holtvíztartalomig kiszáradt talajon a búza árvakelés nem tudott kikelni, a hántott tarlók nem zöldellettek ki. Néhány árpatarló kivételével nem vált szükségessé az augusztusi tarlóápolás sem. A máskor ez időszakban elvégzett középmély lazításokat nem lehetett kivitelezni, a nyár második felében álltak a gépek. Hangsúlyozom, ez nem minden térségben volt így, egy-két kisebb eső is tudott ezen változtatni és utat nyitni a talaj beéredésének, a művelhetőségnek. Ezeken a területeken lehetett tapasztalni a tarlóművelés nyomán visszanyirkosodó felső talajréteg megjelenését és a biológiai aktivitás beindulását (1. kép). A mulcsként bekevert szalma óvta a felszínt, lassította a kiszáradást. A bekevert növényi maradványok között éppúgy megtalálhatóak voltak a csírázó gyomok, mint a földigiliszták, együttesen jelezvén a talaj állapotjavulását.

 

 

 1. kép: a földigiliszták a biológiai beéredés indikátorai (Fotó: Bottlik)
1. kép: a földigiliszták a biológiai beéredés indikátorai (Fotó: Bottlik)

 

 

Egyre többen ismerik fel a korszerű tarlóművelés célgépeinek hasznát. A rövidtárcsát és a tarlóművelésre is alkalmas szántóföldi kultivátorokat évről évre nagyobb felületen láthatjuk a tarlómunkák időszakában. Ezzel párhuzamosan a hagyományos tárcsák és a nyári szántások is visszaszorulnak. A talajkímélő eszközök nyomán kialakuló talajállapot-javulás ma már mindenki számára elérhető, nyomon követhető. Örvendetes, hogy egyre inkább törődünk e kérdéskörrel, nem pedig költségnövelő tényezőnek tekintjük a nyári tarlómunkákat. Írom ezt még akkor is, amikor talán soha nem látott aktivitás jellemezte a szalmakereskedőket és a bérvállalkozókat. Rengeteg szalmabála készült el a nyáron, sok még ma is elszállításra vár. Elgondolkodtató, hogy vajon pótolható-e a növénytermesztésből elmaradt bevétel az eladott szalmával? Az árából vonjuk le az így elszállított (=odaajándékozott) számottevő tápanyag (főleg kálium) árát, amit egyébként kénytelenek vagyunk megvenni. Az eladott szerves anyag mennyisége is számolható, ami az istállótrágya hiánya miatt nemigen pótolható. Miből lesz humusz? Igen, a területen hagyott és gondos talajmunkával bekevert szerves anyagból. Bizonyított, hogy a talaj humusztartalmát lehet növelni, bár ez nagyon lassú folyamat. Néhány év tudatos szervesanyag-gazdálkodásával lehet emelni egy-két tized százalékot. Nem sok, de aki gazdálkodik, az tudja azt is, hogy az az egy-két tized százalék nagyon sok is lehet, tekintve a művelhetőség- és a termőképességbeli különbségeket. A bálázás és rakodás, szállítás során a talajt több ízben tapossuk, tömörödik. Az idő telik és az idő a talajmunkákat tekintve is nagyon drága. Csúszik a tarlóművelés, késik a beéredés. Ha késik a beéredés, elmaradhat a tarlóápolás vagy a középmély lazítás. A terület kigyomosodhat, a gyomok túlnőnek a mechanikai eszközök képességein. Mindez vajon egyenértékű azzal a néhány ezer forinttal, amit hektáronként a szalmáért kínálnak? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, de aki az eladás mellett dönt, az bizonyosan csak a sopánkodás erejéig törődik a klímaszélsőségekkel és a gondos talajművelés fontosságával.

 

Sok munka vár ránk az ősz megérkeztével. Kezdődnek az őszi betakarítások és a nyomunkban járó talajmunkák. Mint említettem, vannak elmaradt művelések, leginkább az el nem végzett középmély lazítások adnak aggodalomra okot. Félő, hogy esetleg tartós csapadékos időszakkal párosul az ősz, ami elnyújtja a munkálatokat. Érdekes, hogy az éves csapadékmennyiség tekintetében nincsenek jelentős különbségek. Sok év átlagát tekintve 530–570 mm az éves csapadékmennyiség (kiugró pl. 2010). Mintegy 200 mm csapadék várható még 2013-ban, ami az elkövetkező hónapokban nagy valószínűséggel meg is fog érkezni. Ezzel számolni kell, minden munkát a legnagyobb hatékonysággal célszerű elvégezni, nehogy az időjárás hosszabb időre meghiúsítsa azt. Az őszi időszakban is előnyben lesznek a korszerű munkaeszközökkel rendelkező gazdák, hiszen a modern eszközök szélesebb talajnedvesség-tartományban használhatóak eredményesen. Az őszi betakarítás után előtérbe kerülnek a nagy teljesítményű szárzúzók, majd a bekeverő jellegű tarlómunkákkal kell kezdeni a talajmunkákat (2. kép). Őszi vetés esetén ez ne maradjon el. Javítja a talajállapotot és néhány melegebb őszi nap is elég az elszóródott napraforgó- vagy szójamagok kicsírázásához.

E tarlóhántás eszközét a szármaradványok mennyiségét és jellegét figyelembe véve válasszuk meg. Dönthetünk rövid vagy hagyományos tárcsa mellett, esetleg sekélyen járó tarlóművelő kultivátorral is dolgozhatunk.

 

 

 2. kép: a rövidtárcsákat az őszi bekeverő jellegű  tarlóhántásra is használhatjuk (Fotó: Bottlik)
2. kép: a rövidtárcsákat az őszi bekeverő jellegű

tarlóhántásra is használhatjuk (Fotó: Bottlik)

 

Az alapművelést a növényi igény és a talajállapot ismeretében indokolt tervezni. Valamennyi növény lazultságot és művelőtalpmentes állapotot vár el, ezt vegyük figyelembe. Ha az előző évben szántottunk, igyekezzünk a kialakult eketalpat (mindig alakul ki) áttörni. Ehhez nem feltétlen szükséges lazítót járatni, 25–30 cm-re egy korszerű nehézkultivátorral is leérünk (3. kép). Ha forgatás nélküli művelést végeztünk az előző növény alá, megvizsgálható egy sekélyebb tárcsás vagy kultivátoros művelés lehetősége. Egy őszi kalászos alá – ha nincs mélyebben tömörödés – elég lehet egy 18–22 cm-es művelés nehéztárcsával vagy grubberrel. Homokos területen, erodált domboldalakon célszerű a lehető legsekélyebben bolygatni, 12–14 cm mélyen járó síktárcsa is eredményes lehet, mivel itt egyébként sincs mély termőréteg.

 

 

3. kép: a grubberekkel elérhető a 30 cm körüli munkamélység (Fotó: Bottlik)
3. kép: a grubberekkel elérhető a 30 cm körüli munkamélység (Fotó: Bottlik)

 

 

A tavasziak alá végzett alapművelés is lehet forgatás nélküli, a nehézkultivátorok és középmély lazítók jó lehetőséget biztosítanak a művelőtalpmentes mélyítő munkához. Az aprított szármaradványt egyenletesen keverhetjük be a művelt rétegbe grubberrel (4. kép), elősegítvén a gyorsabb feltáródásukat. A teljes bolygatott rétegbe kevert mulcs hozzájárul a talaj megkötéséhez is, csökken az erózió lehetősége. Ritkán hangzik el, de a homogénül bekevert növényi maradványok lassítják a művelt réteg természetes tömörödését. E mellett tevékenyebb talajélet alakul ki, köszönhetően a mineralizációs folyamatokat tápláló szerves anyagnak.

 

 

 4. kép: a talajvédő művelés célgépe a nehézkultivátor (Fotó: Bottlik)
4. kép: a talajvédő művelés célgépe a nehézkultivátor (Fotó: Bottlik)

 

 

Természetesen a szántás sem hagyható ki a talajművelési eljárások közül. A klímavédő talajhasználatban is szerepe van, de a megfelelő helyzetben. A nagy mennyiségű és vonódott növényi maradvány indokolhatja az alkalmazását. Illesszük be a többéves talajművelési gyakorlat leginkább odaillő helyére. Amennyire a talaj- és növényadottságok megengedik, mellőzzük alkalmazását és válasszunk a forgatás nélküli megoldások közül.

Számos megoldás kínálkozik az őszi talajművelési munkák szakszerű kivitelezéséhez. A klímaszélsőségek elleni küzdelemben csak a biológiailag tevékeny, lazult, szerkezetes és lehetőség szerint mulcsborítással óvott talaj nyújt segítséget. Törekedjünk ennek kialakítására és fenntartására, az odafigyelés és a gondos munka megtérül.

 

Bottlik László

Ph D. hallgató, Szent István Egyetem

Növénytermesztési Intézet